Szuperegészségesnek tartjuk, mégsem kérünk belőle?

A halat szinte mindenki az egészséges étrend részének tekinti – ennek ellenére azonban ritka az olyan család, ahol akár csak hetente is az asztalra kerülne. Összeszedtük a rendszeres halfogyasztás pozitív hatásait, és megkérdeztük a szakértőt is, mit javasol.

Egy egészen friss, reprezentatív kutatásban a TÉT Platform által megkérdezettek szerint a hal éppen annyira az egészséges étrend része, mint a zöldségek és a gyümölcsfélék. A több mint ezer ember véleményét összegző felmérésben egy ötfokú skálán a 4,5-es értéket kapó hal így megelőzte a baromfihúst vagy éppen a teljes kiőrlésű lisztből készült pékárukat is, elfoglalva a képzeletbeli dobogó második helyét.

A fogyasztási adatok szerint azonban mégsem választunk tudatosan, hiszen a hazai halfogyasztás a különböző források adatai szerint mindössze 4,6-6 kilogrammot tesz ki évente és fejenként, amely csak az utolsó helyre elég az európai országok között. A halfogyasztást népszerűsítő programok igényét jelzi az is, hogy eközben az európai átlag 22,7 kg, a legtöbb halat evő portugálok pedig 55,3 kilogrammot tesznek évente a tányérjaikra.

Miért nem kedveljük a halat?

Dr. Törőcsik Mária néhány évvel ezelőtt készült felmérése szerint hazánkban a hal fogyasztását legtöbben azért utasítják el, mert nem kedvelik az ízét (47%). Tíz megkérdezettből négyen (41,5%) a halhús jellegzetes szagát utasítják el, míg egyharmaduk (33,7%) a szálkák miatt nem szeret halat enni. Tiszteletben kell tartanuk és el kell fogadnunk az eltérő ízlést továbbá, hogy az étkezés jelentős részben megszokáson alapuló örömforrás, amit felnőttkorban nehéz megváltoztatni. A halfogyasztás kedveltté tételét gyermekkorban kell megkezdeni, ami apró praktikákkal még felnőtt korban is sikerre vihető. A tengeri halak például kevésbé szálkásak és kevésbé „halas ízűek és illatúak”, de az édesvízi, sőt a tenyésztett halak körében is számos ilyet találhatunk. Fűszerezéssel, pirítással vagy éppen sütéssel változatos és nagyon finom fogásokat készíthetünk belőlük, a reggelitől a vacsorán át egészen a grillpartikig. Készíthető halakból uzsonnakrém, saláta, feltét, de a magyaros ízléshez közel álló ételek is, például paprikás, rántott hal, halleves, halászlé.

Mi a jó a halban?

Valóban ennyire egészséges lenne a rendszeres halfogyasztás? – tettük fel a kérdést Antal Emesének. A dietetikus, szociológus, aki a TÉT Platform szakmai vezetője is, megerősítette a legtöbbünk fejében meglévő pozitív társítást: „A halhús valóban a legegészségesebb alapanyagok egyike, hiszen több szempontból is nagyon kedvező élettani hatásai vannak. Zsírtartalma alacsony, általában 1-15 százalék között mozog, fehérjetartalma pedig kiváló minőségű és könnyen emészthető” – kezdi az előnyök felsorolását a szakértő. „A zsírosabb halfajták, melyek közé például a ponty is tartozik, még mindig csak a közepes zsírtartalmú húsféléknek számítanak, viszont sokkal több A- és D-vitamint tartalmaznak. Ezek mellett a hal gazdag B-vitaminokban, foszforban, vasban, jódban és kalciumban is. Talán azonban mégis a telítetlen zsírsavak azok, amelyek a legfontosabbak az egészségünk szempontjából, ezeknek a halak, kifejezetten a hideg tengerekben élő fajták az egyik legjobb forrásai.”

Közismert, hogy a sok halat fogyasztó nemzetek, például az eszkimók vagy a japánok általában egészségesebbek, főleg a szív- és érrendszeri betegségek érintik őket kevésbé. Ezt kutatások is alátámasztják, például kimutatták, hogy akár már heti egyszeri halfogyasztás is képes 52 százalékkal csökkenteni a szívhalál előfordulását. Egy másik kutatásban pedig azt találták, hogy heti legalább 85 gramm zsírosabb halféle, például lazac fogyasztása 70 százalékkal is csökkentheti a szívinfarktus kockázatát. Mindezek különösen annak fényében fontosak, hogy Magyarország vezető halálokai közé éppen a szív- és érrendszeri problémák tartoznak, így ha több halat ennénk, az később az egészségügyi statisztikák javulásában is éreztetné hatását. Miért ilyen fontosak a telítetlen zsírsavak? Erről ismét Antal Emesét kérdeztük. „A halfélék húsa sok omega-3 zsírsavat tartalmaz, ami szervezetünk fontos tápanyaga, ám előállítani nem képes azt. Ezek az úgynevezett esszenciális zsírsavak szerepet játszanak többek között a szív- és érrendszer egészségének megőrzésében, az immunrendszer megfelelő működésében, de még a magzatok és a csecsemők idegrendszerének fejlődésében is. Az omega-3 zsírsavakat nemcsak a nyers halhúsban, hanem a feldolgozott haltermékekben is megtalálhatjuk, ráadásul a halfélék magas A- és D-vitamin-tartalma további védelmet jelent a szervezetet károsító szabad gyökök ellen.”

A dietetikus szerint azonban nem mindegy, hogyan készítjük el a halat. Érdemesebb párolni, főzni vagy grillezni, mint rántani, mert laza szerkezetének és magas víztartalmának köszönhetően sok zsiradékot szív magába, ha bő zsírban sütjük ki. Örvendetes, hogy a gasztroblogokon vagy a receptoldalakon egyre több ilyen halas receptet találhatunk.

Cikkünk eredetileg a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal égisze alatt működő Szupermenta program oldalain jelent meg.

Egy pohárka a jobb emésztésért?

Több tény is arra utal, hogy az utóbbi években a magasabb minőséget képviselő alkoholos italok felé fordul a hazai fogyasztás iránya. A gyógynövényekkel készülő keserűlikőrök pedig a többi terméknél is jobban fogynak. Fontos kérdés, [...]

Sárga, görbe és édes: ez a banán

A banán kétségtelenül az európai nemzetek, így persze a magyarok egyik kedvenc gyümölcse. Statisztikák szerint majdnem minden harmadik banánt az öreg kontinensen esznek meg. Vajon egészséges-e sok banánt enni? Erről és még sok minden [...]

Zabkása, a pár perces szuperreggeli

A reggeli a nap kihagyhatatlan része, a kiegyensúlyozott táplálkozás origója. Bár szinte mindenki fontosnak tartja, háromból egy magyar mégis kihagyja a napindító étkezést. Lehet, hogy azért, mert nem ismerik a zabkását, ami pár perc [...]

Szuperegészségesnek tartjuk, mégsem kérünk belőle?2019-10-04T13:07:15+02:00

Szójaitalok kontra tej: mit mond a szakértő?

Fehér, folyékony, dobozban van – a tej és a növényi italok között sok hasonlóságot találhatunk. Vajon a tápanyagok szempontjából is párhuzamot vonhatunk a tehéntej és a szójaital között?

A szóját egyes történelmi források szerint már több ezer éve fogyasztják Ázsiában, a nyugati világban azonban csak a múlt század nyolcvanas éveiben jelent meg. Még ennél is rövidebb múltra tekinthet vissza a belőle készült ital népszerűsége, ám napjainkban egyre többen fogyasztják ezt, vagy más növényi alapanyagokból – például zabból, mandulából vagy kókuszból – készült változatait tej helyett. Sokan éppen ezért a szójából készült italt szójatejnek nevezik, ám a gyártók és a forgalmazók helyesen, szójaitalként forgalmazzák, így a pontos szóhasználat érdekében mi is így hivatkozunk rá. A Magyar Élelmiszerkönyv szerint ugyanis a tej kizárólag állati eredetű termék lehet, amelyhez semmit sem vettek el belőle (kivéve a zsírtartalom beállítását).

A szójaitalt legtöbben laktózérzékenység vagy tejfehérje-allergia miatt fogyasztják, azonban sokan azért szerepeltetik étrendjükben, mert egészségesebbnek gondolják a tejnél. Antal Emese dietetikust, szociológust, a TÉT Platform szakmai vezetőjét elsőként arról kérdeztük, hogy helyettesíthető-e a tej szójaitallal: „Miközben igaz az, hogy a laktóz-intolerancia előfordulása emelkedik, a szójaital fogyasztóinak döntő többsége mégsem ezért, hanem inkább előnyös, vagy annak vélt tulajdonságai miatt issza. A tápanyagtartalmat tekintve viszont valóban nincs túl nagy eltérés a két ital között: egy dl szójaital kb. 10-15 százalékkal tartalmaz kevesebb kalóriát, mint ugyanannyi 2,8%-os zsírtartalmú tej. Fehérjetartalma kissé magasabb is annál, azonban fontos megemlíteni, hogy bár ez nagyon jó minőségű, de nem teljes értékű fehérjét jelent, azaz nem tartalmazza a szervezet számára nélkülözhetetlen aminosavak mindegyikét. Szénhidrátból valamivel kevesebb van a szójaitalban, mint a tejben, és mivel laktózt eredeténél fogva nem tartalmaz, az erre érzékenyeknek jó választás lehet” – avat be a dietetikus, aki szerint azonban a hasonlóság még nem elegendő ok arra, hogy szójaitalra cseréljük a tejet az étrendünkben. „A szójaital fehérjéi kevésbé értékesek az emberi szervezet számára, mint a tejé, azonban van még néhány más ok is, ami miatt érdemes odafigyelni a vásárláskor és a fogyasztáskor. A szójaitalból hiányzik, vagy kisebb mennyiségben van jelen a tejben amúgy meglévő vitaminok egy része, ezért érdemes olyan terméket keresni, amelyet ezek hozzáadásával, esetleg kalciummal is dúsítottak. A rendszeres, nagyobb mennyiségű fogyasztásnál figyelembe kell venni azt, hogy a szója számos olyan anyagot tartalmaz, amely rontja vagy gátolja egyes tápanyagok hasznosulását. Jelenlétük miatt a szójabab nyersen nem is fogyasztható, de a hőkezelt termékekben már sokkal kisebb mennyiségben vannak jelen. Az anti-nutritívnek is nevezett vegyületek között említhetjük a fitátot, amely a kalcium hasznosulását zavarja, vagy például azt, amelyik a szervezet fehérjebontó enzimének, a tripszinnek működését gátolja. Ezért a biztonságos szójaital-fogyasztás napi határát nemrégiben 8 dl-nél húzta meg az FDA, az USA Élelmiszerbiztonsági és Gyógyszerészeti Hivatala” – összegzi a szakértő.

A szójának, így a belőle készült szójaitalnak is van jó néhány pozitív hatása. Ezek közül elsőként az úgynevezett izoflavonoid vegyületeket (egyfajta növényi „ösztrogén-hormonok) érdemes említeni, amelyek kutatások szerint hozzájárulnak a változókori csonttömeg-vesztés csökkenéséhez. A szójában nagyobb mennyiségben megtalálható szterinek pedig az LDL-koleszterinszint mérséklésében játszanak szerepet, ami szintén előnyös hatású. Az érelmeszesedés és a szív- érrendszeri betegségek szempontjából ráadásul a szója zsírsav-összetétele is jótékony hatású, így a szójaital rendszeres, kis mennyiségű fogyasztása a kiegyensúlyozott, vegyes étrend része lehet.

Érdekesség, hogy a szója olyan aktív anyagot is tartalmaz, amelynek káros vagy hasznos tulajdonságában máig nincs egyetértés. Az izoflavonok állatkísérletek szerint egyes daganatos megbetegedések gyakoriságát csökkentik, míg bizonyos körülmények között éppen ellenkező, azaz rákkeltő hatást fejtenek ki. A több mint ötven kutatás eredményeit figyelembe vevő FDA szerint ezért is javasolt a mérsékelt fogyasztáshoz tartani magunkat.

Végül, de nem utolsósorban érdemes arra figyelni, hogy míg a tejfehérje-érzékenyeknek jó választás a szójaital a tej pótlására, a szója maga is erős allergén, így sokan érzékenyek rá. Szójaitalt vagy más szójából készült élelmiszert ne adjunk egy éves kor alatti gyerekeknek.

Cikkünk eredetileg a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal égisze alatt működő Szupermenta program oldalain jelent meg.

Egy pohárka a jobb emésztésért?

Több tény is arra utal, hogy az utóbbi években a magasabb minőséget képviselő alkoholos italok felé fordul a hazai fogyasztás iránya. A gyógynövényekkel készülő keserűlikőrök pedig a többi terméknél is jobban fogynak. Fontos kérdés, [...]

Sárga, görbe és édes: ez a banán

A banán kétségtelenül az európai nemzetek, így persze a magyarok egyik kedvenc gyümölcse. Statisztikák szerint majdnem minden harmadik banánt az öreg kontinensen esznek meg. Vajon egészséges-e sok banánt enni? Erről és még sok minden [...]

Zabkása, a pár perces szuperreggeli

A reggeli a nap kihagyhatatlan része, a kiegyensúlyozott táplálkozás origója. Bár szinte mindenki fontosnak tartja, háromból egy magyar mégis kihagyja a napindító étkezést. Lehet, hogy azért, mert nem ismerik a zabkását, ami pár perc [...]

Szójaitalok kontra tej: mit mond a szakértő?2019-10-04T13:04:00+02:00

Mi áll a sajt karaktere mögött?

Miért érezzük az egyik sajtot lágyan olvadónak, a másikat pedig aromásnak? A titok a sajt zsírtartalmában van, amely alapvetően megszabja a finom, de egyszerű élelmiszerünk főbb tulajdonságait. Nézzük, mit érdemes tudni róla.

Mivel a sajtok tejből készülnek, a zsír minden sajtban jelen van kisebb vagy nagyobb mennyiségben. Sőt, rajta kívül szinte csak vizet és fehérjét találunk bennünk, hiszen a legtöbb sajtféleség szénhidráttartalma csekély, az érlelt típusok gyakorlatilag laktózmentesnek is tekinthetők. Ha ránézünk egy sajt címkéjére, akkor első látásra megdöbbentően nagy számokat láthatunk a zsírtartalomra vonatkozóan: egy zsíros trappista akár 60 százalékot is tartalmazhat a legnagyobb energiatartalmú (9,3 kcal/g) tápanyagból. Valóban ennyire zsírosak a sajtok? Erre Antal Emese dietetikus, szociológus, a TÉT Platform szakmai vezetője válaszolt.

„A címkéket mindig érdemes figyelmesen átolvasni, így a sajtnál is kiderül, hogy a zsírtartalmat a szárazanyagra kell vonatkoztatni. Ez azonban az átlagos tudással rendelkező fogyasztóknak nem mond túl sokat, ezért érdemes elsőként a szárazanyag fogalmát tisztázni. A sajtok is tartalmaznak több-kevesebb vizet, ami például lágy típusok esetén akár teljes tömegük kétharmada is lehet. A zsírtartalom a fennmaradó vízmentes tömeghez, azaz a szárazanyaghoz viszonyítva van megadva. A trappista sajtok esetén ez körülbelül 60 százalék, azaz egy félzsírosnak minősülő, 40 százalék zsírtartalmú trappista sajt 100 grammja körülbelül 24 gramm zsírt tartalmaz” – magyarázza a szakértő, aki segít abban is, hogy tudjuk a különböző sajtok zsírtartalmát megbecsülni, ha a százalékos arányból. „A címkén látható százalékot a sajt típusától függően könnyen átválthatjuk a tíz dekagrammonkénti zsírmennyiségre: szorozzuk meg az értéket kemény sajtoknál 0,7-tel, félkeményeknél 0,6-tal, lágy sajtok esetén 0,5-tel, míg friss sajtoknál 0,3-mal. Így például egy 50%-os félkemény sajt 10 dekája körülbelül 30 gramm zsírt tartalmaz.”

A sajtokat zsírtartalmuk és állaguk alapján csoportosítják és jelölik. A szárazanyagra vetített mennyiségben legalább 60 százaléknyi zsírt tartalmazókat zsírdúsnak, a 45-60 százalék közötti zsírtartalmúkat zsírosnak nevezzük. Félzsíros az a sajt, amely 25-45 százalék közötti zsírtartalommal bír, míg a zsírszegény típusokban 10-25 százalék van, a sort pedig a sovány sajtok zárják 10 százalék alatti zsírtartalommal.

Az állomány megnevezése pedig a zsírmentes tömegben található víz mennyisége szerint történik. A kemény sajtok víztartalma 56 százaléknál kevesebb, a félkemények 54-69 százalék, míg a lágy sajtok több mint 67 százalék vizet tartalmaznak.

Most, hogy már szinte mindent tudhatunk a sajtok zsírtartalmáról, nézzük annak táplálkozással összefüggő oldalát is. Antal Emese szerint kár lenne a zsírtartalom miatt kevesebb sajtot fogyasztanunk: „A sajtok nélkülözhetetlen részei a kiegyensúlyozott vegyes étrendnek, nem csak teljes értékű fehérjét biztosítanak szervezetünknek, hanem a csontok szilárdságáért felelős kalciumnak is a legjobb forrásai. Mindennapi fogyasztásra a kisebb zsírtartalmú változatok ajánlhatók, és ha lehet, az ömlesztett típusok helyett fogyasszunk inkább normál sajtokat, mivel az előbbiekben sok foszfátot találunk, amely nem kedvez a kalcium hasznosulásának” – segít választani a szakértő. „A sajtokban lévő zsír döntően telített zsírsavakból áll, azonban a tejzsír könnyen emészthető, értékes energiaforrás. Sőt, a zsírok alapvetően meghatározzák a sajt karakterét, azaz állagát, ízét és aromáját, hiszen az érlelés folyamán keletkező aromaanyagok szinte teljes egészében a zsírok bomlása és átalakulása során keletkeznek. Jó példa erre a cheddar, amelynél legalább 40-50 százalék zsír szükséges ahhoz, hogy igazán finom, aromás legyen.”

A különböző zsírtartalmú sajtok tehát akár minden nap részei lehetnek a kiegyensúlyozott étrendnek. Zsírtartalmuktól nem kell félni, mindössze érdemes odafigyelni, hogy mikor milyen zsíros sajtot fogyasztunk. S hogy mikor a legjobb sajtot fogyasztani? Nem véletlen, hogy a gasztronómia fellegvárainak számító éttermekben étkezés után szolgálnak fel sajttálakat: a sajt aromája ilyenkor érvényesül a legjobban, sőt jó tudni, hogy a zsírtartalma étkezések után fogyasztva némi védelmet nyújt a fogszuvasodás ellen.

Cikkünk eredetileg a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal égisze alatt működő Szupermenta program oldalain jelent meg.

Egy pohárka a jobb emésztésért?

Több tény is arra utal, hogy az utóbbi években a magasabb minőséget képviselő alkoholos italok felé fordul a hazai fogyasztás iránya. A gyógynövényekkel készülő keserűlikőrök pedig a többi terméknél is jobban fogynak. Fontos kérdés, [...]

Sárga, görbe és édes: ez a banán

A banán kétségtelenül az európai nemzetek, így persze a magyarok egyik kedvenc gyümölcse. Statisztikák szerint majdnem minden harmadik banánt az öreg kontinensen esznek meg. Vajon egészséges-e sok banánt enni? Erről és még sok minden [...]

Zabkása, a pár perces szuperreggeli

A reggeli a nap kihagyhatatlan része, a kiegyensúlyozott táplálkozás origója. Bár szinte mindenki fontosnak tartja, háromból egy magyar mégis kihagyja a napindító étkezést. Lehet, hogy azért, mert nem ismerik a zabkását, ami pár perc [...]

Mi áll a sajt karaktere mögött?2019-10-04T12:58:06+02:00

Alkohol: amit jó tudni róla, mielőtt a pohár fenekére néznénk

Az alkohol fogyasztása szinte egyidős az emberiséggel, mégis van néhány hozzá kapcsolódó, de kevésbé ismert tény. Miért leszünk másnaposak, ha túlzásba vittük az italozást, és miért bírják kevésbé a nők az alkoholt?

Mennyiség és minőség – leggyakrabban ezzel a két dologgal van probléma az alkoholfogyasztással kapcsolatban. Sokan vélik úgy, hogy a minőségi alkoholos italokat nagyobb mennyiségben is gond nélkül lehet fogyasztani, sőt akár jótékony hatást is tulajdonítanak azoknak – a valóság azonban természetesen árnyaltabb. Járjuk körbe az alkoholfogyasztás egészségi hatásait!

Mennyi alkoholt fogyasztunk, és valóban igaz-e, hogy a kismértékű fogyasztás egészséges? Erről Antal Emese dietetikust, szociológust, a TÉT Platform szakmai vezetőjét kérdeztük. „A magyar fogyasztás éves szinten körülbelül 9,5 liter alkohol fejenként, ami naponta körülbelül 25 grammnak felel meg. Ez sajnos meghaladja a nemzetközi ajánlásokban megfogalmazott mértékletes szintet, ami legfeljebb napi húsz gramm alkoholt engedélyez”- mondja a szakértő. „Kutatások szerint a mérsékelt alkoholfogyasztás nem jelent egészségi kockázatot, a rendszeres, de kismennyiségű minőségi alkoholos ital – például vörösbor – fogyasztása csökkenti az érelmeszesedés kialakulását. Sőt a mérsékelt alkoholfogyasztók szív- és érrendszeri problémák miatti halálozása mintegy 50 százalékkal alacsonyabb, mint a teljesen absztinenseké” – ismerteti a szakértő, aki viszont azonnal hozzá is teszi, hogy csak a kiegyensúlyozott étrend és a megfelelő mozgás mellett bízhatunk abban, hogy az alkoholos italok kismennyiségű fogyasztása nem jelent egészségügyi kockázatot.

A szervezetbe került alkohol felszívódásának sebessége több tényezőtől is függ, például az ital töménységétől, a gyomor teltségétől vagy éppen az ital szénsavtartalmától is. Közismert, hogy üres hassal hamar a „fejünkbe száll” az ital, a telt gyomor vagy éppen a zsírosabb ételek fogyasztása lassítja az alkohol felszívódását. A szénsavat tartalmazó italokból általában gyorsabban kerül a véráramba az alkohol, és az is meglepő tény, hogy a körülbelül 20 százalékos töménységű italokból szívódik fel leggyorsabban az alkohol.

A sörtől nő a sörhas?

Ismert jelenség a középkorú férfiaknál a hastájékon jelentkező elhízás, amelyet leggyakrabban a sörfogyasztásnak tulajdonítanak, erre utal a sörhas, sörpocak elnevezés is. Az alkoholos italokban valóban jelentős mennyiségű energiát találunk: 1 gramm alkohol 7,1 kcal-nak felel meg, azaz fél dl átlagos tömény ital akár 120 kcal energiát is jelenthet. A sör ráadásul még szénhidrátot is tartalmaz, így egy üveg energiatartalma 150-200 kcal között változhat. Tehát ettől akár még igaz is lehetne a sörhas elnevezés, de a valóság inkább az, hogy a kiegyensúlyozatlan étrend önmagában is hasi hízáshoz vezethet a férfiak esetén, amit csak súlyosbít az alkoholfogyasztás jelentette energiabeviteli többlet.

Az alkohol nincs jóban a vitaminokkal

A rendszeres alkoholfogyasztóknál megfigyelték, hogy bizonyos vitaminok és ásványi anyagok esetén gyorsan hiány alakulhat ki, ezért erre már kisebb mennyiségű, de rendszeres fogyasztás esetén is figyelni kell. Az ásványi anyagok közül a cink, a kalcium és a foszfor, valamint a kálium és a magnézium látja kárát az alkoholfogyasztásnak, míg a vitaminok sorában az A-, B1-, B3-, B6-vitamin, valamint a folsav bevitelére kell ügyelni.

Miért bírják a nők kevésbé az alkoholt?

A férfiak és a nők közötti számos különbség egyike, hogy a nők kevesebb alkohol fogyasztására is magasabb véralkohol-szinttel reagálnak és a szervezetükből is lassabban ürül ki – egyszerűen szólva a nők kevésbé bírják az alkoholt. A jelenség több okra vezethető vissza: a nők testtömege, és így a vérük térfogata is kisebb, emiatt ugyanannyi alkohol elfogyasztása magasabb véralkohol-szintet eredményez, mint a férfiaknál. Az alkoholt bontó enzimek is kisebb aktivitással működnek a nők esetén, ezért lassabban közömbösítik a bódító hatású anyagot.

Érdekesség, hogy egyes népcsoportok esetén is megfigyelhető hasonló hatás: az ázsiaiak és az indiánok szervezete lassabban bontja le az alkoholt az átlagosnál.

Miért érezzük magunkat másnaposnak, ha sokat ittunk?

A másnaposság okai ugyanolyan összetettek, mint maga az alkohol hatása. Főként az alkohol vízhajtó hatása miatt a sokat ivó ember dehidratálódik, azaz kiszárad, ami akár kínzó fejfájáshoz vezethet. Ugyanez indokolja a szájszárazságot is, az összes többi tünetért – émelygés, levertség, kimerültség stb. – már az alkohol lebontása során keletkező acetaldehid nevű vegyület felelős. Az alkoholfogyasztás jelentősen és akár 24 órán át is csökkenti a vércukorszintet, amely szintén súlyosbítja a tüneteket.

Jó tudni, hogy a másnaposság tüneteit erősíti a nem megfelelő táplálkozás és a kialvatlanság is. Kevésbé bizonyított viszont, hogy a színes italoktól erősebb lenne a másnaposság érzete, viszont sokan érzik így egy átmulatott éjszaka után.

Tippek másnaposság kezelésére

A legfontosabb tanács – mint máskor is – a megelőzés, azaz sose fogyasszunk annyi alkoholt, amely túllépné a mérsékelt mennyiség határát! Ám ha mégis így tettünk, akkor igyunk sok alkoholmentes folyadékot, például tiszta vizet, ásványvizet a kiszáradás ellensúlyozására. Érdemes lehet gyümölcsleveket iszogatni, mivel ezek a dehidratáció mellett a vércukorszint leesését is kezelni tudják. Végül, de nem utolsó sorban egy multivitamin tabletta tehet jót, az alkohol által semlegesített vitaminok pótlásával.

Cikkünk eredetileg a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal égisze alatt működő Szupermenta program oldalain jelent meg.

Egy pohárka a jobb emésztésért?

Több tény is arra utal, hogy az utóbbi években a magasabb minőséget képviselő alkoholos italok felé fordul a hazai fogyasztás iránya. A gyógynövényekkel készülő keserűlikőrök pedig a többi terméknél is jobban fogynak. Fontos kérdés, [...]

Sárga, görbe és édes: ez a banán

A banán kétségtelenül az európai nemzetek, így persze a magyarok egyik kedvenc gyümölcse. Statisztikák szerint majdnem minden harmadik banánt az öreg kontinensen esznek meg. Vajon egészséges-e sok banánt enni? Erről és még sok minden [...]

Zabkása, a pár perces szuperreggeli

A reggeli a nap kihagyhatatlan része, a kiegyensúlyozott táplálkozás origója. Bár szinte mindenki fontosnak tartja, háromból egy magyar mégis kihagyja a napindító étkezést. Lehet, hogy azért, mert nem ismerik a zabkását, ami pár perc [...]

Alkohol: amit jó tudni róla, mielőtt a pohár fenekére néznénk2019-10-04T12:53:40+02:00

Száraztészták: tojással vagy anélkül?

Vannak, akik a durumtésztából készült száraztésztát választják, mások a hagyományos, tojással készült változat mellett teszik le a voksukat. Egyáltalán, miért készítjük tojással a tésztákat, ha a magyar búza minősége kiváló? Ennek is utánajártunk.

 

A forgalmi adatok szerint a száraztészták között egyértelműen a tojással készülő a magyar fogyasztók kedvence, tízből legalább nyolc esetben ilyen kerül a kosárba. Érdemes a hagyományos helyett durumbúzából készült tésztát venni, egészségesebbé tudjuk-e tenni vele az étrendünket? A válasz nem is olyan egyszerű.

 

Miért használunk tojást a tésztakészítéshez?

A Kárpát-medence éghajlati viszonyai miatt a nálunk termelt búza a Triticum aestivum fajta, amit közönséges vagy „lágy” búzának is neveznek. A Triticum durum, vagyis a durumbúza jobban kedveli a mediterrán vidékeket. Utóbbinak valamivel magasabb a fehérjetartalma, de a két búzaféle tápanyagtartalma összességében szinte ugyanaz.

A történészek szerint Ázsiában és Olaszországban a XIII. században már biztosan fogyasztottak tésztaféléket, megbízható feljegyzések szerint nálunk az 1700-as években terjedt el a tészta az étrendben. Ekkortájt kezdték tojással készíteni a tésztákat, kétféle okból is: egyrészt így növelni tudták az olcsónak számító élelmiszer tápanyagtartalmát, másrészt a kiszárított tésztával konzerválni lehetett a tojást, ami sokat segített a szezonális felesleg hasznosításában.

Annyira megszoktuk a tojással készített száraztésztákat, hogy szinte csak ilyet veszünk, míg a világ más országaiban éppen ez számít különlegesnek, esetleg ínyencségnek.

 

A koleszterin mítosza

A durumbúzából készült tészták sem tojást, sem más állati eredetű összetevőt sem tartalmaznak, így természetesen koleszterinmentesek. Ezt sokszor említik érvként a durumtészta mellett, de valóban sok koleszterin lenne a hagyományos tésztában? Ehhez érdemes egy kicsit számolni: a jó minőségű tészták készítésénél egy kilogramm száraztésztához négy tojást használnak fel. Egy tojás koleszterintartalma körülbelül 180 mg, azaz egy kilogrammnyi négytojásos száraztésztában 720 mg van. Ám egy adagnyi, köretként fogyasztott száraztészta mindössze 10 dkg, ami 72 mg koleszterint jelent. Még egy adag (3 dkg) nyolctojásos levestészta is mindössze 43 mg koleszterint tartalmaz. Látható, hogy fölösleges aggódni a tésztafélék koleszterintartalma miatt, ha betartjuk a mértéket, mivel elég kis mennyiségekről beszélhetünk. Ráadásul a legújabb kutatások eredményei szerint étrendünk koleszterintartalma nincs jelentős hatással vérünk koleszterinszintjére. Igaz tehát, hogy a durumtészta koleszterinmentes, de ettől még a tojással készült tészta is ugyanúgy beilleszthető az egészséges étrendbe.

 

A szakértő szemével

Általában véve a tojással készült tészták állagát, ízét, színét a magyarok jobban kedvelik a durumtésztáénál, így az utóbbit inkább különlegességnek és ezzel az egészséges étrend részének tekintik. Ennek okáról kérdeztük Antal Emese dietetikust, szociológust, a TÉT Platform szakmai vezetőjét. „A megszokottól eltérő élelmiszereket hajlamosak vagyunk egészségesebbnek is gondolni, és a két tésztaféle között lévő különbség valóban túlmutat a koleszterin jelenlétén” – kezdi a szakértő. „A durumtésztában lévő szénhidrátok valamivel lassabban szívódnak fel, azaz a glikémiás indexük alacsonyabb, mint a tojással készült változatoké. Ez néha fontos lehet, például inzulinrezisztencia vagy cukorbetegség esetén, de a fogyókúrázók is előszeretettel választanak durumtésztát a hagyományos helyett. Egészséges emberek esetén azonban mindkét tésztaféle nyugodtan fogyasztható és a kiegyensúlyozott vegyes étrend része lehet” – tanácsolja Antal Emese.

 

Cikkünk eredetileg a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal égisze alatt működő Szupermenta program oldalain jelent meg.

Egy pohárka a jobb emésztésért?

Több tény is arra utal, hogy az utóbbi években a magasabb minőséget képviselő alkoholos italok felé fordul a hazai fogyasztás iránya. A gyógynövényekkel készülő keserűlikőrök pedig a többi terméknél is jobban fogynak. Fontos kérdés, [...]

Sárga, görbe és édes: ez a banán

A banán kétségtelenül az európai nemzetek, így persze a magyarok egyik kedvenc gyümölcse. Statisztikák szerint majdnem minden harmadik banánt az öreg kontinensen esznek meg. Vajon egészséges-e sok banánt enni? Erről és még sok minden [...]

Zabkása, a pár perces szuperreggeli

A reggeli a nap kihagyhatatlan része, a kiegyensúlyozott táplálkozás origója. Bár szinte mindenki fontosnak tartja, háromból egy magyar mégis kihagyja a napindító étkezést. Lehet, hogy azért, mert nem ismerik a zabkását, ami pár perc [...]

Száraztészták: tojással vagy anélkül?2019-10-04T12:34:52+02:00

Virsli: roppanósan a legjobb

Gondolta volna, hogy a virsli az egyik legrégibb feldolgozott hústermék? Több mint hétszáz éve készítik szerte a világban, a reggelik királyának népszerűsége pedig máig töretlen. Mi rejtőzik a rudak belsejében? Nézzünk a virslire a dietetikus szemével!

A virsli őse, a Frankfurter Würstchen még az 1270-es években készült először, a nevét is adó német városban. Manapság a világ szinte minden országában készítik, és mi évente körülbelül 7,5 kilogrammot falatozunk belőle tormával, mustárral vagy éppen ketchupba mártogatva. Ha már ennyit eszünk belőle, érdemes többet is tudni róla, már csak azért is, mert kevés olyan élelmiszer van, amelyhez annyi tévhit kapcsolódna, mint a virslihez.

Az „ős-frankfurti” évszázadokon át csak sertéshúsból készült, amit juhbélbe töltöttek. Mindez a német céhek szigorúságának köszönhető, akik előírták, hogy ugyanazon hentes nem foglalkozhat sertés- és marhahússal is. Egy – szó szerint – élelmes mester azonban tanulóévei után Bécsben telepedett le, ahol már nem kötötték ilyen szabályok, így Johann Georg Lahner 1805-ben darált marha- és sertéshús keverékéből elkészítette a virslik másik alaptípusát, a bécsi virslit, amely hamar a polgárság, sőt a császár kedvencévé vált. Tehát ha ez alapján azt várhatnánk, hogy a frankfurti típusú virslik sertéshúsból készülnek, míg a bécsi fajta kétféle hús keverékéből, az igazság az, hogy ez általában nem így van. Bár a Frankfurter Würstchen 1860 óta eredetvédett, a frankfurti virsli manapság akár baromfihúsból is készülhet. Sőt, készül is, hiszen mostanában az eladott mennyiség több mint fele szárnyasok húsából készül.

De mi is a virsli pontosan?

A virsli a párizsival és a szafaládéval együtt a vörösáruk csoportjába tartozik. Ezekben a húskészítményekben nemcsak a jellegzetes szín közös, hanem az állaguk is hasonló. Alapja a húspép, amelyhez aprított szalonnát kevernek és fűszerezik, végül mű- vagy természetes bélbe töltik, füstölik és hőkezelik. Víztartalma magas, míg zsírtartama közepes, tehát gond nélkül beilleszthető a kiegyensúlyozott, vegyes étrendbe.

Sokan éppen a szín és az állag miatt nem kedvelik a virslit, mert úgy vélik, ezekhez sok adalékot és kevésbé értékes alapanyagokat használnak. Természetesen a virslihez is használnak adalékanyagokat, amelyeket a szín megőrzéséért, a megfelelően roppanós textúra kialakításáért vagy éppen a főzés közbeni ráncosodás elkerülésének érdekében adnak hozzá. Mivel ezek mennyiségét szigorúan szabályozzák, nem fordulhat elő, hogy egy-egy termékben túl sok legyen belőlük. Az alapanyagok tekintetében már árnyaltabb a kép, és nem árt, ha alaposan megnézzük a címkét is.

Az olcsóbb termékekben a fehérjetartalmat gyakran több szója hozzáadásával érték el, illetve húsként is egy speciális terméket, a csontokról mechanikusan lefejtett húst (MSM) használtak. Az MSM kevésbé értékes húsféle, hiszen a csontok felületén megmaradt és kinyert húst jelenti, azonban ára miatt sok termékben szinte mértéktelenül használták a színhús helyett. Így készülhetett olyan termék, amelynek kilója csak pár száz forint volt.

Lejárt az olcsó virslik ideje

Idén decemberben – ez a hónap adja amúgy a fogyasztás jelentős részét – azonban már csak egészségesebb összetételű virslik kerülhetnek a tányérokra, a Magyar Élelmiszerkönyv módosításának köszönhetően. A változásokról is kérdeztük Antal Emesét, aki dietetikus, szociológus, és a TÉT Platform szakmai vezetője. „Az új szabályozás egyértelműen a fogyasztók érdekeit védi és hozzájárul az egészségesebb étrend kialakításához is. A virslik hústartalma ugyanis minimum 51 százalék lehet, és ebbe a mechanikusan szeparált hús mennyisége nem számítható bele. Ugyanilyen fontos, hogy csökkentették a termékek megengedett legnagyobb sótartalmát és szabályozták a fehérje-zsír arányt is” – foglalja össze a dietetikus, aki azonban arra is figyelmeztet, hogy nézzük meg minden esetben a címkét. „Virsli csak az lehet, ami megfelel ezeknek az előírásoknak, de boltokban felbukkanhatnak olyan, virslinek tűnő termékek is, amelyek hústartalma alacsonyabb ennél. Ezeket a jellemzően olcsó termékeket rudacska, húsos pálcika vagy más fantázianeveken kínálják, de érdemes inkább a kicsit drágább, de minőségi fajtákat választani. Ehhez ad információt a címke, hiszen a termék hústartamát kötelező feltüntetni rajta, miként azt is, ha szóját vagy szójakészítményt használnak hozzá, hiszen ez allergén összetevő”- jegyzi meg.

Bár sokan gondolják, hogy a természetes bélbe töltött virslik minősége jobb, mint a műbeles változatoké, ez nem egyértelmű. Sokkal inkább ízlés kérdése, sem az emészthetőséget, sem pedig a tápanyagtartalmat nem befolyásolja lényegesen. Az viszont kétségtelen, hogy az előbbi változat általában roppanósabb, amelyet sokan jobban kedvelnek.

A dietetikus végül pontot tesz a főzni vagy melegíteni kérdésre is: „A virsli hőkezelt termék, azaz a gyártás során már megfőzik. A legjobb eredmény érdekében éppen ezért ne főzzük, csak melegítsük át alaposan, pár perc alatt forráspont közelében lévő vízben.”

 

Cikkünk eredetileg a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal égisze alatt működő Szupermenta program oldalain jelent meg.

 

Egy pohárka a jobb emésztésért?

Több tény is arra utal, hogy az utóbbi években a magasabb minőséget képviselő alkoholos italok felé fordul a hazai fogyasztás iránya. A gyógynövényekkel készülő keserűlikőrök pedig a többi terméknél is jobban fogynak. Fontos kérdés, [...]

Sárga, görbe és édes: ez a banán

A banán kétségtelenül az európai nemzetek, így persze a magyarok egyik kedvenc gyümölcse. Statisztikák szerint majdnem minden harmadik banánt az öreg kontinensen esznek meg. Vajon egészséges-e sok banánt enni? Erről és még sok minden [...]

Zabkása, a pár perces szuperreggeli

A reggeli a nap kihagyhatatlan része, a kiegyensúlyozott táplálkozás origója. Bár szinte mindenki fontosnak tartja, háromból egy magyar mégis kihagyja a napindító étkezést. Lehet, hogy azért, mert nem ismerik a zabkását, ami pár perc [...]

Virsli: roppanósan a legjobb2019-10-04T12:30:48+02:00

Köles: nem csak golyóként ehető

A középkor legnépszerűbb gabonaféléje közel két évszázada, a búzatermelés elterjedésével szorult vissza a mindennapi táplálék szerepéből különlegességé. Bár a reformkonyha az utóbbi évtized során újra felfedezte, leggyakrabban mégis nassolnivalóként, kölesgolyóként találkozunk vele manapság. Mi a jó a kölesben?

A köles eléggé méltatlanul került ki az étrendünkből, hiszen a salátáktól a köreten át a desszertekig rengeteg étel elkészíthető belőle. A hagyományos ízek kedvelői használhatják hurka töltéséhez, az ökológiailag ellenőrzött kölesből pedig akár bébiétel is készülhet. Hántoláskor eltávolított héjával párnákat töltenek meg, egyes helyeken még alkoholos italt is erjesztenek belőle. Természetesen készítenek belőle lisztet is, amely rost- és hamutartalmától függően többféle színű is lehet: a szürkés árnyalatú, hengerek között őrölt liszt mellett találhatunk hántolt, csiszolt kölesből őrölt, világossárga lisztet is. Jó tudni, hogy a köles és a belőle készült termékek, így a liszt is viszonylag rövid ideig tartható el, melynek a búzához képest magasabb a zsírtartalma, ezen belül a többszörösen telítetlen zsírsavak aránya benne. Tipp: a kölest és a köleslisztet érdemes hűtőben tárolni, így tovább marad jó minőségű.

A köles táplálkozás-élettani tulajdonságairól Antal Emese, dietetikus, szociológus, a TÉT Platform szakmai vezetőjét kérdeztük, aki egyik legfontosabb tulajdonságának a gluténmentességét tartja: „tíz dekányi kölesben 378 kcal energiát, és mellette 11 gramm fehérjét találunk, de gluténből, amely legközelebbi rokonára, a búzára jellemző, egy milligrammot sem. 73 gramm szénhidrát mellett 4,2 gramm zsír is van benne, ráadásul sok többszörösen telítetlen zsírsavat tartalmaz, amelyeket szervezetünk nem képes előállítani. Vigyázzunk azonban, a feldolgozott kölestermékek egy része, így például a kölesgolyók is, egyéb összetevők felhasználása vagy technológiai okok miatt tartalmazhatnak glutént, így az arra érzékenyek mindig nézzék meg a címkét is” – tanácsolja a szakértő, aki azonban egy kevésbé ismert problémára is figyelmeztet. „A köles és egyes zöldségek, mint például a brokkoli, a karfiol, a káposztafélék, a szója és az édesburgonya, úgynevezett goitrogén hatásúak, azaz rendszeres fogyasztásuk pajzsmirigy-problémák kialakulásához vezethet. Ezekben az élelmiszerekben ugyanis olyan természetes növényi összetevők találhatók meg, amelyek gátolják a jód felszívódását, ezáltal a pajzsmirigy hormonjainak képződését.” Szerencsére azonban ettől alkalmankénti fogyasztás esetén nem kell tartani, de ha valaki rendszeresen, akár hetente többször is eszik ilyen élelmiszereket, akkor érdemes alaposan megfőzni ezeket, mivel a goitrogén vegyületek érzékenyek a hőre és főzés hatására elbomlanak.

A köles és a belőle készült termékek jó forrásai számos B-vitaminnak, amelyek leginkább az anyagcserében, ezen belül a szénhidrátok hasznosításában játszanak fontos szerepet. Közelebbről B1, B2, B3, B6 és B9 vitaminokból, valamint E- és K-vitaminból is bőségesen találunk benne. Ásványi anyagok közül cinket, foszfort, káliumot, kalciumot, magnéziumot és vasat tartalmaz említésre méltó mennyiségben.

Antal Emese szerint végül, de nem utolsósorban említést kell tenni a köles magas rosttartalmáról is: „száz grammnyi kölesben 8,5 gramm rost található, amely a gabonafélék között jónak mondható. A vízben nem oldható rostok segítik az emésztőrendszer munkáját, és telítenek, ezért csökkentik az éhségérzetet. Ez jól jöhet a fogyókúrázóknak, de azoknak is, akiknek érzékenységük miatt gluténmentes étrendet kell követniük, mert abban jellemzően kevés rost található. Ezért ilyen diéta esetén jó választás lehet időnként a köles” – összegez a TÉT Platform szakmai vezetője.

Cikkünk eredetileg a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal égisze alatt működő Szupermenta program oldalain jelent meg.

Igyunk sokat – de mit és mennyit?

2022.09.05.| Igyunk sokat – de mit és mennyit? bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Túl vagyunk a nyár közepén, de az igazi meleg napokból jut még bőven. A legtöbben tudják, hogy ilyenkor sokkal több folyadékra van szükségünk, de jó kérdés, mivel csillapítsuk a szomjunkat. A tudatos választással sokat [...]

A nyár markáns íze

2022.09.05.| A nyár markáns íze bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

A lángos legalább annyira elmaradhatatlan kelléke a nyárnak, mint a fagyi. Kétségtelen, hogy elég nehéz étel – főleg tejföllel vastagon megkenve, sajttal megszórva – de ki lehet váltani vele egy teljes ebédet. Jól járunk-e [...]

A legszaftosabb hungarikum

2022.09.05.| A legszaftosabb hungarikum bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

A debreceni páros kolbász négy éve hungarikum, azaz hazai specialitás. Azonban már jóval ezelőtt nagyon kedveltük ezt a szaftos, paprikás kolbászkát, amely mindig párban érkezik. Vajon mennyit falhatunk fel belőle? Az egyre inkább trendivé [...]

Köles: nem csak golyóként ehető2019-10-04T12:27:15+02:00

Sonka-kisokos húsvétra

Nincsen húsvét sonka nélkül, de ha finom falatokat szeretne az ünnepi asztalra tenni, érdemes felkészülten érkezni a pultokhoz. Megmutatjuk, mire kell figyelni sonkavásárláskor, és tippet adunk, hogy lehet egészségesebb a hidegtálak királya.

A sonka a sertés egyik legértékesebb részéből, a hátsó combból készül. Hogyan lett belőle hagyományos húsvéti étel? Régebben télen vágták a disznókat, a jó sonka pedig hetekig, hónapokig készült, ráadásul csak ez volt sokáig eltartható. Így éppen húsvétra lett készen, mellé pedig a szintén jól tárolható kolbász és friss tojás került az ünnepi asztalra.

A sonka tápláló fogás, sőt inkább nehéznek számít, tíz dekájában 200-250 kalória mellett 15-25 gramm zsírt találunk. Miért ajánlják akkor mégis oly sokszor a fogyókúrázóknak is? Erre a kérdésre már Antal Emese dietetikus, szociológus, a TÉT Platform szakmai vezetője válaszol. „Sokféle sonka létezik, más kerül a húsvéti hidegtálra és más a szendvicsbe vagy a salátába. A gépsonkák jellemzően nagy hús- és alacsony zsírtartalmú termékek, ezért energiatartalmuk mérsékelt. A hagyományos sonkák zsírosabbak, azonban sokat tehetünk a kalóriák csökkentéséért, ha a látható zsírosabb részeket a tányéron hagyjuk” – tanácsolja a szakértő. A húsvéti sonka mellé sok zöldséget, fehér helyett teljes kiőrlésű kenyeret érdemes fogyasztani, így a gazdagabb ízek mellett a gyomrunkat is kíméljük.

Milyen sonkákat vásárolhatunk?

Alapvetően négyféle sonka kínálja magát a pultokon: a hagyományos parasztsonka mellett vásárolhatunk nyers, hőkezelt (főtt vagy sült), esetleg formában vagy bélben hőkezelt sonkákat. A parasztsonka egész, csontos-bőrös comb, amelyen legfeljebb két centi vastag szalonna van. Szárazon pácolják, hidegen több hétig vagy hónapig érlelik, hidegen füstölik.

A nyers sonka hasonlóan készül, azonban rövidebb ideig érlelik, emiatt kevesebb ideig tartható el. A gyorspácolt sonkákat konyhasót és nitritet tartalmazó páclével – ami maximum a termék tömegének negyede lehet – injektálják be, néhány napig érlelik majd meleg vagy hideg füsttel füstölik, a főtt változatokat 72 fokon főzik.

A dietetikus szerint a legfontosabb, hogy ismert, megbízható helyen vegyünk sonkát. Alkalmi, ünnepi termékről van szó, ezért ne az alacsonyabb ár legyen a döntő. Nézzük meg alaposan a címkét: ezen ellenőrizzük a termék nevét és lejárati idejét. Ha gyorspácolt sonkát veszünk, nem kell, hogy a felsorolt adalékanyagok elriasszanak, mivel mennyiségüket szigorúan szabályozzák. Nyomkodjuk meg a sonkát, ha könnyen összenyomható, esetleg levet ereszt, akkor az gyenge minőségre, sok felhasznált páclére utal.

A sonka nagyon sós: az előírások szerint maximum 5 százalék lehet a sótartalma, ezt a legtöbb esetben meg is közelítik. A napi ajánlott sóbevitel 5 gramm, tehát ezt csupán 10 dkg sonkával el is érhetjük. Érdemes óvatosan falatozni, mert a magyar lakosság sóbevitele így is közel háromszorosa az ajánlottnak!

Tudta-e?

Húsvétkor egy átlagos magyar család asztalára a sonkát is beleértve mintegy 2,5 kg húsárú kerül. A piacokon és az üzletekben egyaránt a hagyományos parasztsonka fogy a legnagyobb mennyiségben. Ha pedig egy ideje már nem látott a polcokon baromfisonkát, az nem véletlen: két éve szigorították az előírásokat, így baromfimellből és combból már nem készíthető sonka elnevezésű húsáru.

 

Sonkát főzni igazán egyszerű: egy nappal előtte áztassa be hideg vízbe, amit főzés előtt leönt róla. Ezzel a lépéssel a sonka sótartalmát is jelentősen csökkenti. A főzőedényben öntse fel annyi hideg vízzel, ami ellepi, és lassan, gyöngyözve főzze annyi órán át, ahány kilogramm a sonka tömege. Végül hagyja a levében kihűlni.

A legszaftosabb hungarikum

2022.09.05.|

A debreceni páros kolbász négy éve hungarikum, azaz hazai specialitás. Azonban már jóval ezelőtt nagyon kedveltük ezt a szaftos, paprikás kolbászkát, amely mindig párban érkezik. Vajon mennyit falhatunk fel belőle? Az egyre inkább trendivé [...]

A mindenízű mártás

2022.09.05.|

A ketchup nélkül sok étel szinte elképzelhetetlen: a hamburger, a hotdog és a sült krumpli hűséges kísérője hosszú utat járt be addig, hogy szinte mindenki kedvelje. Igaz, ehhez az kellett, hogy már ne is [...]

Sonka-kisokos húsvétra2020-04-01T16:00:06+02:00

Virsli nélkül nincs szilveszter

A kiadós, meleg reggelik elmaradhatatlan része, és a szilveszter is elképzelhetetlen nélküle: a virsli több mint hétszáz éve szerepel az asztalunkon. Ezzel kétségkívül az egyik legrégibb hústermék a konyhánkban, amiről érdemes többet is tudnunk.

Az írásos feljegyzések szerint a virsli lassan matuzsálemi korba lép, hiszen közel 750 éve készítették először ősét – hol máshol, mint Németországban. A krónikák 1270 körül még Frankfurter Würtschen néven említik, azóta pedig a világ szinte minden országában létezik belőle helyi változat. A már akkortájt is híresen szigorú német élelmiszertisztasági előírások miatt az alapanyaga hosszú ideig csak sertéshús lehetett, amit juhbélbe töltöttek. Ennek oka az volt, hogy a szabályok szerint egy céh, egy hentes csak sertés- vagy marhahússal foglalkozhatott, a kettőt szigorúan tilos volt keverni. A frankfurti virsli így évszázadokig egyeduralkodó volt, a bécsi típusú ugyanis csak 1805-ben született meg. Ezt egy leleményes német hentesmesternek köszönhetjük, aki tanulóévei után Bécsben nyitott üzletet, és ott mivel ott már nem kötötték az óhaza előírásai, darált sertés- és marhahús keverékéből álmodta újra a virslit, amely hamarosan meg sem állt a császár asztaláig.

Mi magyarok is nagyion szeretjük a virslit, hiszen évente nagyjából 7,5 kilogrammot mártogatunk belőle mustárba, tormába vagy éppen ketchupbe. Ezen mennyiség legnagyobb része, több mint tíz százaléka pedig pont ilyenkor, decemberben és újévkor kerül a tányérokra. Manapság egyre inkább a minőségi típusok felé billen a mérleg, azonban régebben ez nem mindig volt így. Sokan pedig azért nem kedvelték a virsliféléket, mert úgy gondolták, hogy kevésbé értékes húsokból, sok szójával és még több adalékanyaggal készülnek. A virsli így lett dobogós helyezett a leginkább félreértett húskészítmények között, mára viszont a változó igények és a szigorúbb előírások miatt végképp ideje megszabadulni az előítéletektől.

A története alapján úgy gondolhatnánk, a boltokban frankfurti néven kapható virslik sertéshúsból, a bécsiek pedig marha- és sertéshús keverékéből készülnek. A recept védettsége viszont csak az eredeti Frankfurter Würstchen-re vonatkozik (igaz, arra viszont már 1860 óta), a frankfurti, a bécsi és a többi virsliféle is készülhet bármelyikből, sőt napjainkban leginkább szárnyashúsokból, hiszen az eladott mennyiség több mint fele manapság baromfivirsli. Készítésükhöz nagyon finomra darált – azaz igazából vágott – húspépbe kevernek szalonnát és fűszereket, jellemzően sót és fehérborsot. Az ízesített masszát aztán mű- vagy állati bélbe töltik, füstölik és hőkezelik. Ez utóbbi miatt nekünk már nem kell főzni a rudacskákat, elegendő, ha pár percig forráspont közelében lévő vízben melegítjük.

A dietetikus szerint a virsli a legtöbb étrendbe könnyen beilleszthető: „A virslifélék fehérjében gazdag, közepes zsírtartalmú készítmények, ráadásul állaguknak köszönhetően könnyen fogyaszthatók és emészthetők. A kiegyensúlyozott, vegyes étrend részeként meleg reggeliként vagy éppen hideg salátaként is tálalhatók, de számos étel, például a közkedvelt frankfurti leves, vagy éppen a paprikás krumpli fontos alapanyaga is lehet” – mondja Antal Emese dietetikus, szociológus, a TÉT Platform szakmai vezetője, aki abba is beavat, mi az igazság a virslik hústartalma és az adalékanyagok kérdésében. „A boltokban kapható virsliknek egy ideje magasabb, 51 százalék feletti hústartalommal kell készülniük, és ebbe az úgynevezett mechanikusan szeparált hús nem is számítható bele. A közelmúltban ráadásul csökkentették a virslik megengedett legnagyobb sótartalmát, és magasabb fehérje, illetve alacsonyabb zsírtartalmat írtak elő. Azonban, mint minden más élelmiszernél, itt is fontos, hogy megnézzük a csomagolás információit. Virsli ugyanis csak az lehet, ami ezeknek a feltételeknek megfelel, azonban a polcokon találhatunk eltérő összetételű, de nem virsli néven forgalmazott készítményeket is. Ezek általában olcsóbbak, de táplálkozásunk szempontjából kevésbé értékesek, ezért válasszunk inkább minőségi, magas hústartalmú virslit” – tanácsolja a szakember. Ami pedig az adalékanyagokat illeti, itt is nagy változások történtek az elmúlt években. „Az élénk, tetszetős szín megőrzéséhez, a megfelelő állag eléréséhez vagy a ráncosodás megelőzéséhez használnak leggyakrabban adalékanyagokat a virslik készítése során. Azonban ezek mennyiséget is szigorúan szabályozzák, és a gyártók egyre kevesebbet tesznek belőlük a kész termékbe. A vegyes étrend részeként időnként elfogyasztott virslimennyiségtől tehát egyáltalán nem kell tartanunk” – mondja Antal Emese.

Végül pedig próbáljunk meg pontot tenni az örök vita végére: a természetes vagy a műbélbe töltött virslik a jobbak? Az előbbit sokan kedvelik jobban a roppanóssága miatt, azonban sokszor a műbeles változatok között is találhatunk nagyon jót. Tápanyagtartalom vagy emészthetőség szempontjából nem lényeges a két változat közötti különbség, ezért igazából csak ízlés kérdése, ki melyiket kedveli jobban. Szóval a kérdés eldöntetlen marad, legalábbis addig, amíg ki nem próbálja mindkettőt. Erre pedig a legjobb alkalom a közelgő szilveszter.

Miért eszünk szilveszterkor virslit?

A szilveszteri – pontosabban az éjfél utáni – virslievés hagyománya feltehetően a termék őshazájából, Németországból ered. A magyar hagyományok szerint pedig újév napján sem szárnyast, sem pedig halat nem szabad enni, hiszen ez előbbivel elszáll, az utóbbival elúszik a szerencsénk. A virsli pedig legtöbbször sertéshúsból készül, ráadásul könnyen, gyorsan, akár pezsgőtől mámorosan is elkészíthető, ezért ideális az új év első étkezésére. Ezek viszont mind csak találgatások, igazából senki sem tudja, hogyan és miért terjedt el ez a szokás az utóbbi években, évtizedekben.

 

Cikkünk eredetileg a Bors Magazin Gasztro mellékletében jelent meg.

A legszaftosabb hungarikum

2022.09.05.|

A debreceni páros kolbász négy éve hungarikum, azaz hazai specialitás. Azonban már jóval ezelőtt nagyon kedveltük ezt a szaftos, paprikás kolbászkát, amely mindig párban érkezik. Vajon mennyit falhatunk fel belőle? Az egyre inkább trendivé [...]

A mindenízű mártás

2022.09.05.|

A ketchup nélkül sok étel szinte elképzelhetetlen: a hamburger, a hotdog és a sült krumpli hűséges kísérője hosszú utat járt be addig, hogy szinte mindenki kedvelje. Igaz, ehhez az kellett, hogy már ne is [...]

Virsli nélkül nincs szilveszter2019-09-05T18:26:44+02:00

Hal: a mediterrán étrend egyik titka

A mediterrán diéta jó hatásait szinte mindenki ismeri, és sokan követik is javaslatait. Azonban a hal valahogy nem lopta be magát a szívekbe – pedig a valóságban nagyon jó hatással lenne rá. Összeszedtük a rendszeres halfogyasztás pozitív hatásait, és megkérdeztük a szakértőt is, mit javasol.

 

A halat szinte mindenki az egészséges étrend részének tekinti. Egy, a közelmúltban készült reprezentatív kutatás szerint a hal éppen annyira az egészséges étrend része, mint a zöldségek és a gyümölcsfélék. Jobbnak látjuk az egészségünk szempontjából, mint a baromfihúst vagy a teljes kiőrlésű pékárukat, ennek ellenére azonban ritka az olyan család, ahol akár csak hetente is az asztalra kerülne.

Tudta-e?

A hazai halfogyasztás a különböző források adatai szerint mindössze 4,6-6 kilogrammot tesz ki évente és fejenként, amely csak az utolsó helyre elég az európai országok között, amelyek átlaga 22,7 kg. A legtöbb halat a portugálok eszik, ők 55,3 kilogrammot tesznek évente a tányérjaikra.

Miért nem kedveljük a halat?

Egy másik hazai kutatás szerint a hal fogyasztását két emberből egy azért utasítja el, mert nem kedvelik az ízét. Tíz megkérdezettből négyen a halhús jellegzetes szagát utasítják el, míg egyharmaduk a szálkák miatt nem szeret halat enni.

Tipp

A hal íze, illata vagy szálkássága megfelelő választással, és néhány konyhai praktika mellett nem jelenthet problémát. A tengeri halak például kevésbé szálkásak és kevésbé halas ízűek is, de az édesvízi, sőt a tenyésztett halak körében is számos ilyet találhatunk. Fűszerezéssel, pirítással vagy éppen sütéssel pedig változatos és nagyon finom fogást készíthetünk belőlük, a reggelitől a vacsorán át egészen a grillpartikig egyformán.

Mi a jó a halban?

Mennyire egészséges a rendszeres halfogyasztás? – tettük fel a kérdést Antal Emesének. A dietetikus, szociológus, a TÉT Platform szakmai vezetője szerint pedig akár szuperételnek is nevezhetnénk. „A halhús zsírtartalma alacsony, általában 1-15 százalék között mozog, fehérjetartalma pedig kiváló minőségű és könnyen emészthető. A zsírosabb halfajták, mint amilyen a ponty is, még mindig csak a közepes zsírtartalmú húsfélék közé tartozik, viszont sokkal több A- és D-vitamint tartalmaznak. Ezek mellett a hal gazdag B-vitaminokban, foszforban, vasban, jódban és kalciumban is” – sorolja az előnyöket.

Közismert, hogy a sok halat fogyasztó nemzetek, például az eszkimók vagy a japánok általában egészségesebbek, főleg a szív- és érrendszeri betegségek érintik őket kevésbé. Ezt kutatások is alátámasztják, például kimutatták, hogy akár már heti egyszeri halfogyasztás is képes felére csökkenteni a szívhalál előfordulását. „A halfélék húsa sok omega-3 zsírsavat tartalmaz, ami szervezetünk fontos tápanyaga, ám előállítani nem képes azt. Ezek az úgynevezett esszenciális zsírsavak szerepet játszanak többek között a szív- és érrendszer egészségének megőrzésében, az immunrendszer megfelelő működésében, de még a magzatok és a csecsemők idegrendszerének fejlődésében is” – magyarázza a dietetikus.

Végül pedig jó tudni, hogy nem mindegy, az elkészítés módja sem. A halat érdemesebb párolni, főzni vagy grillezni, mint kirántani, mert laza szerkezetének és magas víztartalmának köszönhetően sok zsiradékot szív magába, ha bő zsírban sütjük ki.

Cikkünk eredetileg a Bors Magazin Gasztro mellékletében jelent meg.

A legszaftosabb hungarikum

2022.09.05.|

A debreceni páros kolbász négy éve hungarikum, azaz hazai specialitás. Azonban már jóval ezelőtt nagyon kedveltük ezt a szaftos, paprikás kolbászkát, amely mindig párban érkezik. Vajon mennyit falhatunk fel belőle? Az egyre inkább trendivé [...]

A mindenízű mártás

2022.09.05.|

A ketchup nélkül sok étel szinte elképzelhetetlen: a hamburger, a hotdog és a sült krumpli hűséges kísérője hosszú utat járt be addig, hogy szinte mindenki kedvelje. Igaz, ehhez az kellett, hogy már ne is [...]

Hal: a mediterrán étrend egyik titka2019-09-05T19:51:34+02:00