A cukor valóban megédesíti az életünket és persze ételeinket is. Mivel azonban érdemes odafigyelni a mennyiségére, sokan keresik az alternatív megoldásokat, a boltokban pedig bőven találhatunk belőlük. Ezúttal a nádcukrot vettük nagyító alá: mikor érdemes ezt választanunk?

A cukor évszázadok óta része életünknek, és kár is lenne száműzni étrendünkből, de a mértéket be kell tartani. Kellemes, édes ízét mindenki kedveli, sőt a legtöbb ízzel ellentétben ez nem szokás kérdése – ugyanis velünk született tulajdonság az, hogy finomnak és táplálónak érezzük. A cukrok fontos energiaforrást jelentenek számunkra, hiszen az ajánlások szerint egy egészséges felnőtt napi energiabevitelében a szénhidrátoknak legalább 55 százalékot kell képviselniük, és ebben akár tíz százalék is lehet a cukorból származó energia. Mivel egy gramm cukor 4,1 kcal-nak felel meg, könnyen kiszámolható, hogy 2000 kalóriás szükséglet esetén – ami körülbelül egy szellemi munkát végző felnőtt nőnek elég – akár napi 40 gramm cukor sem jelent egészségi kockázatot.
Kutatásokkal alátámasztott tény azonban, hogy a magas cukorfogyasztásnak vannak hátrányos következményei, például növekszik a fogszuvasodás és az elhízás kockázata is. Sokan éppen ezért csökkentik a fogyasztásukat vagy választanak alternatívát a hagyományos cukor helyett. A választék bőséges: barnacukor, kandiscukor, nádcukor és még tucatnyi cukorszerű anyag vár ránk a polcokon.

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint egyre kevesebb cukrot fogyasztunk: 2014-ben már nem értük el fejenként a 29 kilogrammot, míg 1990-ben ez még meghaladta a 38 kilót. Ám ez napi szinten még mindig elég sok, és a legtöbbet mi magunk tesszük ételeinkbe, italainkba. Jó ötletnek tűnik tehát egészségesebbnek gondolt cukrok után nézni.

Az „egyszerű” barna cukron már túlléptünk az elmúlt években, jelenleg inkább a nádcukor számít az egyik kedvenc választásnak az egészségesebb életmódot követőknél. Az egzotikus cukorfajta sokak szerint messze maga mögé utasítja a hagyományos kristálycukrot, mivel ásványi anyagokat, vitaminokat is tartalmaz. Így van ez? Lássuk!
A világ cukortermelésének jelenleg körülbelül 70 százalékát cukornádból nyerik ki, a maradék nagyobb része a nálunk szinte kizárólagosnak számító cukorrépából származik. Ennek alapján a nádcukor messze nem olyan különleges, mint amilyennek gondolnák, hiszen a világ nagyobbik felén ez jelenti „a cukrot”, amelyet nap mint nap használnak.
Ha kémiai szempontból nézzük, akkor pedig valóban nincs különbség a répacukor és a nádcukor között. Mindkettő szacharóz, azaz egy egyszerű, kettős cukormolekula, amit a szőlőcukor (glukóz) és a fruktóz (gyümölcscukor) alkot.
Ha ugyanarról a molekuláról beszélünk, és nagy mennyiségben állítják elő, akkor miért lehet mégis sokkal drágább a nádcukor? Ennek egyszerű oka van: a szállítás, mivel a mi éghajlatunkon a cukornád nem terem meg, csak a trópusi, szubtrópusi klímát szereti, ami pedig jó messze van tőlünk. Persze a kereskedelem is úgy működik, hogy az árakat a kereslet-kínálat határozza meg, így ez is a magasabb árszínvonalat támogatja.

Ugyanaz a szacharóz van benne, mégis drágább. De akkor legalább a benne lévő ásványi anyagok és vitaminok miatt egészségesebb? Erről Antal Emese dietetikust, szociológust, a TÉT Platform szakmai vezetőjét kérdeztük meg.
A szakember szerint sokan indokolatlanul tartanak a cukortól, pedig az mérsékelt mennyiségben fogyasztva, a kiegyensúlyozott étrend része lehet. Plusz előnyt azonban nem érdemes a cukorhoz csatolni a színe vagy a típusa miatt: „Míg a répa- és a nádcukor egyformán szacharóz, a barna cukorról sokan vélik úgy, hogy legalább vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmaz. Bár ez valóban kimutatható, mennyiségük olyan csekély, hogy emiatt nem érdemes váltanunk” – mondja ő. Emese szerint ez teljesen szükségszerű és érthető is. „A barna cukrokat ugyanis a legtöbbször úgy állítják elő, hogy a kész, finomított kristálycukrot némi melasszal visszaszínezik, hiszen nincs fehér és barna szacharóz sem. Némely barna nádcukrot úgy állítanak elő, hogy a gyártási folyamatot a finomítás vége előtt leállítják, így gyakorlatilag kevés szennyeződés marad rajta, amely a jellegzetes színt adja. Táplálkozásunk szempontjából tehát nincs lényegi különbség a finomított, fehér kristálycukor, a barna cukor vagy a nádcukor között.”

Érdekes jelenség még az, hogy egyesek szerint a nádcukor édesebb is a répából kivont társánál. Ez azonban nem más, mint érzékcsalódás: hajlamosak vagyunk a drágább élelmiszereket jobbnak, ízletesebbnek érezni, mint az olcsókat. Ezt számos pszichológiai kísérlet is bizonyította már, természetesen ha a tesztelők nem tudják, mikor isznak nád- vagy répacukorral ízesített italt, nem is tudnak különbséget tenni közöttük. S bár sokan úgy vélik, sem a barna, sem pedig a nádcukor glikémiás indexe nem tér el a répacukorétól.

Miben lehet mégis jobb választás a nádcukor? Antal Emese szerint ez leginkább ízlés kérdése, hiszen a barna nádcukornak kellemes, kissé karamelles íze van, ami feldobhatja a teánkat, limonádénkat vagy akár egy különleges süteményt is, tehát ebben többet jelent, mint a fehér kristálycukor. Ha pedig odafigyelünk a cukor kiválasztására, nagyobb eséllyel figyelünk oda arra is, hogy mennyit teszünk belőle a kávénkba vagy a teánkba. Így nyerhet ugyan hajszálnyival, de mégis a nádcukor.
A dietetikus tehát azt tanácsolja, hogy fogyaszthatunk cukrot, legyen az répa- vagy nádcukor. A lényeg az, hogy figyeljünk a mennyiségre – és persze mozogjunk sokat!