Igyunk sokat – de mit és mennyit?

Túl vagyunk a nyár közepén, de az igazi meleg napokból jut még bőven. A legtöbben tudják, hogy ilyenkor sokkal több folyadékra van szükségünk, de jó kérdés, mivel csillapítsuk a szomjunkat. A tudatos választással sokat tehetünk egészségünk érdekében, de környezetünkért is.

Testünk legnagyobb részét a víz teszi ki, aminek arányát az életkorunk és a nemünk is befolyásolja. A csecsemők szervezete 70, a felnőtteké 60 százalék feletti mennyiséget tartalmaz belőle, és már egy százaléknyi csökkenése koncentrálási zavarokat, fejfájást vagy éppen fáradtságérzetet okoz. A rendszeres folyadékpótlás fontosságát már nem is kell hangsúlyozni, szinte mindenki tisztában van azzal, hogy nyáron legalább 2-2,5 liter folyadékra van szükségünk a fokozott izzadás miatt. Az elsőre talán nagynak tűnő mennyiségbe beleszámít az ételeinkben található víz is, azaz egy nagy szelet görögdinnye, de még az ebédhez fogyasztott tányérnyi leves is hozzájárul ahhoz, hogy hidratáltak maradjunk. Azonban még így is mintegy 1,5 liter folyadékot kell a poharunkba tölteni: sokan a hűvös csapvízre, mások az ásványvízre, gyümölcslére vagy szénsavas üdítőkre esküsznek.

Az utóbbiakat eléggé kedveljük: a múlt évi adatok szerint egy átlagos magyar 126 liter ásványvizet, közel száz liter szénsavas üdítőt és jegesteát, valamint 28 liter gyümölcslevet iszik. De vajon jól tesszük-e? Ezt kérdeztük Antal Emese dietetikustól, szociológustól, a táplálkozással foglalkozó TÉT Platform szakmai vezetőjétől. „A növekvő ásványvíz- és üdítőital-fogyasztás olyan trend, amelyet néha tévhitek is erősítenek, mint például a csapvíz minőségét kétségbe vonó állítások. Ennek ellenére saját kutatásunk is arra mutatott rá, hogy egyre tudatosabban választunk innivalót. Jó tudni, hogy egészségünk szempontjából a legjobb szomjoltó a friss víz vagy az ásványvíz. Időnként természetesen belefér egy-egy szénsavas üdítőital is, ha új ízekre vágyunk. A kalória- és cukorbevitelük miatt aggódóknak kedvez, hogy a felelős gyártók már nem csak újabb ízekkel, hanem csökkentett cukortartalmú, vagy kalóriamentes üdítőitallal jelennek meg” – összegzi a dietetikus.

Tudta-e?

Egy átlagos felnőtt szervezetéből naponta körülbelül 2,4 liter víz távozik: a legtöbb, körülbelül 1,5 l mennyiségben a vizelettel. A légzés és az izzadás során mintegy 4-4 dl folyadékot veszítünk, míg a széklettel közel egy dl választódik ki.

Ez természetesen azt jelenti, hogy minimum ugyanennyi folyadékot kell pótolni is: az anyagcsere folyamataiban körülbelül négy dl víz képződik, az ételekkel pedig átlagosan további öt deciliternyi vízhez jutunk. A maradék mintegy 1,5 dl az, amit mindenképpen meg kell innunk.

Hogyan válasszunk innivalót?

A szakértő szerint egy ital nem attól válhat a kiegyensúlyozott étrend részévé, ha nincs benne tartósítószer, színezék vagy éppen cukor, hanem attól, ha megfelelő mértékben kap helyet a mindennapjainkban. A legtudatosabban akkor járunk el, ha mindig van nálunk egy palack víz: ez lehet például egy kulacs, amelyet rendszeresen megtöltünk friss ivóvízzel. Így a környezetet is megkíméljük a műanyag hulladéktól, amit például az ásványvizes palackok jelentenének.

Tipp

A gyümölcslevek közül mindig válasszuk a magasabb gyümölcstartalmút – javasolja szakértőnk. Ezt a termék csomagolásán mindig megtaláljuk, százalékos formában feltüntetve (például 12, 25 vagy éppen 100%). Ezekben nagyobb mennyiségben találunk értékes ásványi anyagokat és vitaminokat, a száz százalékos gyümölcslevek esetén pedig biztosak lehetünk abban, hogy hozzáadott cukrot sem tartalmaznak.

 

Cikkünk eredetileg a Bors Magazin Gasztro mellékletében jelent meg.

Igyunk sokat – de mit és mennyit?2019-09-05T19:57:22+02:00

A nyár markáns íze

A lángos legalább annyira elmaradhatatlan kelléke a nyárnak, mint a fagyi. Kétségtelen, hogy elég nehéz étel – főleg tejföllel vastagon megkenve, sajttal megszórva – de ki lehet váltani vele egy teljes ebédet. Jól járunk-e egy lángossal a strandon, vagy inkább válasszunk valami mást?

Vannak ételek, amelyeket nyilvánvalóan nem azért szeretünk, mert támogatják a kiegyensúlyozott étrendet, hanem csak amiatt, mert nehéz ellenállni nekik. Ebből a szempontból nincs különbség egy szelet krémes és a strandbüfék választékának állandó darabja, a lángos között. Mindkettőt érdemes ritkán és mértékkel fogyasztani a szakértők szerint, no de egészségesebb lesz-e az utóbbi, ha sok tejtermékkel együtt fogyasztjuk?

A lángos konyhatechnológiai szempontból nagyon egyszerű étel: elkészítéséhez csak élesztő, pici cukor, liszt, só és kevés olaj kell, mint például a kenyér vagy a pizza tésztájához. Aztán pedig jó forró olajban kisütik és már kész is. A jó lángos titkai a liszt és a kelesztés, a tészta formázása és az olaj hőmérséklete.

Sok múlik az olajon

Egészségünk szempontjából a sütőzsiradékon sok minden múlik: bár az sem mindegy, meddig használják, most inkább nézzük meg azt, milyen hőfokra hevítik. Ahhoz, hogy a tészta könnyű maradhasson, és ne szívjon magába sok olajat, magas hőfok kell, úgy 170-200 °C fok között. Ezt bomlás (azaz füstölés) nélkül csak a friss és jó minőségű olajok viselik el. De mennyi olajat szív magába a lángos? Először ezt a kérdést tettük fel Antal Emese dietetikusnak, szociológusnak, a TÉT Platform szakmai vezetőjének.

„Tapasztalatok szerint a bő zsiradékban sült ételek tömegük 8-25 százalékának megfelelő mennyiségű zsiradékot szívnak magukba a készítésük során, ami jelentős mértékben függ az olaj hőmérsékletétől. Hideg, vagy a bele tett étel hatására lehűlő olajban ez sokkal magasabb, mint forró zsiradékban, a tészták, így a lángos is, pedig eleve többet vesznek fel. Bár pontos mérések nincsenek a lángosra vonatkozóan, minden bizonnyal nem túlzás azt mondani, hogy tömegének egyötödét a zsiradék teheti ki. Egy lángos esetén ez akár 20-30 gramm zsiradékot is jelenthet, amelyet csak növel a rá kerülő tejföl, sajt vagy olajjal készülő fokhagymás szósz. Tekintve, hogy egy átlagos magyar napi 85-120 gramm zsiradékot fogyaszt, ez különösen komoly mennyiségnek számít egy adag ételben” – mondja a szakértő.

Nem az olaj a legnagyobb gond

Ha túl sok zsiradékot fogyasztunk, hosszabb távon túlsúly és elhízás lesz a következménye – erre jó bizonyítékot szolgáltatnak a hazai táplálkozási felmérések: az ajánlott legfeljebb 30 energiaszázaléknyi zsírbevitelt átlagosan húsz százalékkal lépjük túl, talán ennek is következménye, hogy tízből hat magyar túlsúlyos vagy elhízott.

Ezzel nem szeretnénk azt mondani, hogy a lángos egészségtelen – hiszen nincsenek egészségtelen ételek vagy élelmiszerek, minden az életmódunkon múlik. Azonban a zsiradékbevitel visszafogásához az is hozzájárulhat, ha nyáron a lángost is csak mérsékelten, maximum hetente-kéthetente egyszer iktatjuk az étrendünkbe.

Van viszont valami, amiről érdemes még tudni a lángos, és tágabban véve minden bő zsiradékban sült étel kapcsán. Az akrilamid – amelyről biztosan tudjuk, hogy rákkeltő hatású vegyület – ugyanis minden olyan ételben természetes módon megtalálható, amelyben szénhidrát is van és magas hőfokon sütötték. A lángos tipikusan ilyen. Egy időben még az az álhír is szárnyra kapott, hogy emiatt uniós tiltás alá esne a készítése. Most akkor ne együnk lángost az akrilamid miatt?

„Az akrilamid veszélyeit még nem ismerjük teljes mértékben, abban viszont biztosak vagyunk, hogy fogyasztását érdemes a minimálisra korlátozni. Minden olyan ételben megtalálható, amelyet sütéssel készítenek, hiszen 120 °C fok felett képződik. Mennyisége viszont nagymértékben függ a sütőzsiradék hőmérsékletétől, amely nem lehet túl forró. Válasszuk a világosra, aranybarnára sült darabokat a lángosból, azokban sokkal kisebb mennyiségű akrilamid van, mint a barnára sült, esetleg égett darabokban” – tanácsolja a dietetikus.

Cikkünk eredetileg a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal égisze alatt működő Szupermenta program oldalain jelent meg.

Igyunk sokat – de mit és mennyit?

Túl vagyunk a nyár közepén, de az igazi meleg napokból jut még bőven. A legtöbben tudják, hogy ilyenkor sokkal több folyadékra van szükségünk, de jó kérdés, mivel csillapítsuk a szomjunkat. A tudatos választással sokat [...]

A nyár markáns íze2019-10-04T15:22:41+02:00

A legszaftosabb hungarikum

A debreceni páros kolbász négy éve hungarikum, azaz hazai specialitás. Azonban már jóval ezelőtt nagyon kedveltük ezt a szaftos, paprikás kolbászkát, amely mindig párban érkezik. Vajon mennyit falhatunk fel belőle?

Az egyre inkább trendivé váló streetfood-irányzat is felkapta a debrecenit, hiszen remekül fogyasztható buciban, kézben tartva, esetleg papírtányérról egy kis mustárral is. Igazából sosem merült feledésbe a hajdúsági főváros legismertebb terméke, legfeljebb a fénye kopott meg. Manapság azonban reneszánszát éli, kézműves műhelyekben is készítik és szinte nincs olyan – természetesen húsevő – magyar család, ahol többé-kevésbé rendszeresen ne kerülne az asztalra.

A debreceni ideális egy kiadós reggelire főzve vagy sütve, de a nyári grillpartik szereplője is lehet. Azonban jó tudni, hogy a hungarikumnak számító debreceni páros kolbász és a csemege debreceni húskészítmény között van különbség. A Magyar Élelmiszerkönyv „csemege debrecenire” vonatkozóelőírásainak legutóbbi szigorításakor a rá vonatkozó szabályok is változtak, amely magasabb hústartalmat, alacsonyabb sótartalmat szabott meg. Ráadásul a csontokról mechanikusan leválasztott húst (MSM) a debreceni esetében sem számítható be a hústartalomba.

 

Mindezzel együtt a csemege debrecenik (de persze a csípős ízű változatoké is) átlagos energiatartalma 280-400 kcal tíz dekánként, fehérjetartalma minimum 13 százalék, zsírtartalma maximum 32 százalék lehet. A csemege debreceni készülhet marha, sertés vagy baromfihúsból. A hungarikumnak választott debreceni páros kolbász pedig marha, sertés vagy mangalicahúst tartalmazhat.  Sőt a kóser táplálkozási elveknek megfelelő marha és bárányhús keverékéből is készülhet. Fontos tudni, hogy amennyiben a termék nem sertés- vagy marhahúsból készült, azt külön jelezni kell a címkén.

Mindezek azt jelentik, hogy a debreceni inkább a zsírosabb húskészítmények közé tartozik, tehát nem árt mértéket tartani a fogyasztásában. Erről beszélgettünk Antal Emese dietetikussal, szociológussal, aki egyben a táplálkozással, élelmiszerek szerepével sokat foglalkozó TÉT Platform Egyesület szakmai vezetője is.

„A hazai táplálkozási vizsgálatok alapján elmondható, hogy a szükségesnél több kalóriát fogyasztunk, a javasoltnál pedig jóval több zsírt tartalmaz az étrendünk. Ez utóbbihoz döntően éppen az állati eredetű élelmiszerek, így például a felvágottak fogyasztása járul hozzá, így elsőként azt tanácsolom, hogy igyekezzünk ezek mennyiségét mérsékelni. A debreceni, a többi húskészítménnyel, felvágottal együtt természetesen helyet kaphat a kiegyensúlyozott, vegyes étrendben, sőt hozzájárulhat annak változatossá tételéhez” – mondja Antal Emese.

A közelmúltban ismét elindult a közösségi hálón néhány olyan poszt, amely a felvágottfélék, sőt a vörös húsok fogyasztásának teljes elhagyását javasolja, arra hivatkozva, hogy nemrégiben azokat rákkeltőnek minősítették. Antal Emese szerint viszont nincs ok aggodalomra: „Az Egészségügyi Világszervezet 2016-ban tette közzé, hogy a vörös húsokat potenciálisan, a hústermékeket pedig bizonyítottan rákkeltő hatásúnak sorolja be. De gondoljuk csak végig: a kutatásban az áll, hogy napi 50 gramm feldolgozott hús fogyasztása 18 százalékkal növeli a vastagbélrák kockázatát. Ez csak társadalmi méretekben mérhető, az egyes emberek szintjén szinte felfoghatatlanul kismértékű a valós kockázat és annak növekedése. A tanulmány arra is felhívja a figyelmünket, hogy a húsok és húskészítmények értékes, az emberi szervezet számára fontos tápanyagokat, B-vitaminokat, értékes hem-kötésű vasat és cinket tartalmaznak, ezért a kockázatok figyelembevétele mellett továbbra is a kiegyensúlyozott, vegyes táplálkozás részei maradhatnak.”

Tehát a szakértő szerint falatozhatunk néha debrecenit, főzve, sütve vagy éppen grillezve is. De ezt ne tegyük minden nap, és mindig kerüljön mellé sok zöldség is, hogy egyensúlyban tarthassuk az étrendünket.

Cikkünk eredetileg a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal égisze alatt működő Szupermenta program oldalain jelent meg.

Igyunk sokat – de mit és mennyit?

Túl vagyunk a nyár közepén, de az igazi meleg napokból jut még bőven. A legtöbben tudják, hogy ilyenkor sokkal több folyadékra van szükségünk, de jó kérdés, mivel csillapítsuk a szomjunkat. A tudatos választással sokat [...]

A legszaftosabb hungarikum2019-10-04T15:20:32+02:00

A mindenízű mártás

A ketchup nélkül sok étel szinte elképzelhetetlen: a hamburger, a hotdog és a sült krumpli hűséges kísérője hosszú utat járt be addig, hogy szinte mindenki kedvelje. Igaz, ehhez az kellett, hogy már ne is hasonlítson az ősére, de még néhány évtizeddel ezelőtti önmagára sem. Vajon jó-e, ha mindent paradicsomszósszal öntünk nyakon? Erre a kérdésre is választ adunk!

 

A ketchup hihetetlenül népszerű: szinte minden országban ismerik és használják, ezzel a majonéz mellett a legelterjedtebb mártások egyike. Az ínyencek körében azonban inkább az egyszerűség, az egyforma ízű ételek megtestesítője. Történetét is végig kíséri ez a kettősség, például volt egy rövid időszak, amikor gyógyszerként kezdték árulni – persze minden alap nélkül.

Miért kedvelik azonban a legtöbben? Talán azért, mert az ízében megtalálható az öt alapíz mindegyike (valójában ma már inkább hat-hét alapízről beszélnek a szakértők, de ezt most nem fejtjük ki bővebben): az érett paradicsom édessége, a só sós íze, az ecet savanyúsága és az fűszerek kesernyéssége mellett ott van az umamiként említett „mennyei íz”, amelyet sokszor csak ízfokozóként, nátrium-glutamátként említenek.

Ahhoz, hogy ilyen összetett ízvilága alakuljon ki, messze kellett jutni az ős-ketchuptól, ami inkább halszósz volt, paradicsomot nem is tartalmazott. Az édes ízhez például – meglepő, de igaz – nem a cukor kellett, hanem a tartósítószerek elhagyása és az érett paradicsom használata. A 20. század elejéig ugyanis kevésbé édes és zamatos, félérett paradicsomból készítették, a tartósítószerek íze pedig a maradék édességet is elnyomta. Egészen addig a ketchup egyszerűen sós és kesernyés ízű volt.

Tudta-e? Az első tartósítószer-mentes ketchup 1906-ban jelent meg Amerikában.

Vajon milyen szerepe lehet a ketchupnak a kiegyensúlyozott táplálkozásban? Erről Antal Emese dietetikus, szociológust, a TÉT Platform szakmai vezetőjét kérdeztük meg. „A ketchup kiegészítheti, színesebbé teheti étrendünket, és mártásként megkönnyíti a falatok megrágását, lenyelését. Fontos tápanyagokat, például vitaminokat vagy ásványi anyagokat nem találunk benne nagyobb mennyiségben, azonban a nátriumtartalmára érdemes odafigyelni a só miatt. Egy evőkanálnyi, azaz kb. 15 gramm ketchup energiatartalma 15-20 kcal, amelynek jelentős részét a szénhidrát, ezen belül a cukor adja” – ismerteti a szakértő a fontosabb adatokat.

„A paradicsomban lévő antioxidáns hatású vegyületek, például a likopin esetén valóban találunk bizonyított egészségvédő hatásokat, például a szív- és az érrendszer egészsége kapcsán, vagy egyes tumoros betegségek megelőzésében. Sőt, az is igaz, hogy a likopin hő hatására szabadul fel a paradicsom sejtjeiből, tehát a paradicsomos szószok, mártások, így a ketchup is, arányaiban több likopint tartalmaznak a nyers paradicsomnál. A ketchup azonban ettől még marad az, ami: egy finom mártás. A kimutatható hatás eléréséhez ugyanis annyit kellene belőle fogyasztani, amely más tápanyagok szempontjából már a szervezet túlterhelését jelentené” – mondja a többek között a táplálkozással, élelmiszerekkel kapcsolatos tévhitekkel foglalkozó TÉT Platform Egyesület vezetője.

A dietetikus végül tanácsot is ad, mire használható leginkább a ketchup. „Jól kiegészítheti például a szendvicseket, de salátákra is tehetjük. Főzhetünk vele, hiszen korábban inkább fűszerként, mint mártásként használták, de persze a gyerekek sültkrumplijára is rátehető. Majonéz helyett egy fokkal könnyebb választás például virsli mellé, de a ketchup esetén a mértékletességre azért is érdemes figyelni, hogy ne váljon miatta minden ételünk egyforma, paradicsomos ízűvé.”

Cikkünk eredetileg a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal égisze alatt működő Szupermenta program oldalain jelent meg.

Igyunk sokat – de mit és mennyit?

Túl vagyunk a nyár közepén, de az igazi meleg napokból jut még bőven. A legtöbben tudják, hogy ilyenkor sokkal több folyadékra van szükségünk, de jó kérdés, mivel csillapítsuk a szomjunkat. A tudatos választással sokat [...]

A mindenízű mártás2019-10-04T15:17:39+02:00

Egy pohárka a jobb emésztésért?

Több tény is arra utal, hogy az utóbbi években a magasabb minőséget képviselő alkoholos italok felé fordul a hazai fogyasztás iránya. A gyógynövényekkel készülő keserűlikőrök pedig a többi terméknél is jobban fogynak. Fontos kérdés, egészségesebbek-e ezek az italok a többinél?

A gyógynövényes likőröket a középkortól kezdve, azaz évszázadok óta issza az emberiség. A kezdetekben kolostorokban főzött ital olyan népszerű lett, hogy a 19. század közepén akár több ezerfélét is készítettek. Mára sokkal kevesebb – általában szigorúan titkolt – recept maradt fent, de a gyomorkeserűk népszerűsége nem változott. Mi magyarok nagyon szeretjük ezeket az italokat: gondolta volna, hogy több fogy belőlük, mint a pálinkából vagy a vodkából?

Népszerűségüket jelentős mértékben a nekik tulajdonított pozitív, sőt gyógyhatásnak köszönhetik. Tény, hogy a gyógynövények alkoholos kivonatait a népi gyógyászat máig ezerféle panaszra használja, és az is, hogy ezek az italok akár több tucatnyi növényi alapanyag felhasználásával készülnek. Bár valóban vannak pozitív hatásaik, ezektől még nem válik az egészséges étrend részévé: az alkoholfogyasztás káros, ha az rendszeresen és nagyobb mennyiségben történik, nem beszélve a veszélyeztetett csoportokról, például gyermekekről, várandós édesanyákról, akik számára a gyomorkeserűk is szigorúan tiltottak.

Miért isszuk ezeket az italokat, mit várunk tőlük? Erről kérdeztük Antal Emese dietetikust, szociológust, a TÉT Platform szakmai vezetőjét. „A gyomorkeserűk úgynevezett digesztív italok, amelyeket az emésztés elősegítésére, jellemzően az étkezés után szokás fogyasztani. A bennük lévő alkohol és a gyógynövények kivonatai fokozzák az emésztőenzimek termelődését és aktivitását, így például a gyomor és a hasnyálmirigy működését, de a keserű ízanyagok az epehólyag összehúzódását is kiváltják. Mindez azt jelenti, hogy valóban segítik az emésztést, ehhez viszont elég nagyon kis mennyiség, azaz egészséges felnőtt ne igyon egyszerre két-három centiliternél többet belőlük” – mondja a szakember.

A keserű italok fogyasztása azonban nem jogosít fel az egészséges táplálkozás alapelveinek megszegésére. A zsíros, fűszeres, nehéz falatokat inkább kerüljük el, mintsem ezekkel tegyük emészthetővé – figyelmeztet a dietetikus. A jól megválasztott ízesítéssel is sokat tehetünk a könnyebb emészthetőségért, használhatunk például olyan fűszereket is, amelyek gyakran előfordulnak a gyomorkeserűk összetevői között. Ilyenek a citromfű, a csillagánizs, a menta, a lestyán, a szegfűszeg, a koriander mellett a kömény és az édeskömény is.

Hogyan érdemes fogyasztani a keserűlikőröket a dietetikus szerint? „A rendszeres alkoholfogyasztás számos egészségi kockázatot jelent, ezért csak alkalmanként, és nagyon kis mennyiségben igyunk belőlük. A gyógynövényes italok ráadásul csak akkor tudnak igazán segíteni a megterhelt emésztőrendszeren, ha kísérő ital nélkül fogyasztunk belőlük egy kortyot. Vannak, akik a jéghideg gyomorkeserűre esküsznek, valójában azonban 10-18 fokon a legízletesebbek és a leghatékonyabbak. Sem gyomorkeserűt, sem pedig más alkoholos italt ne fogyasszanak fejlődésben lévő gyermekek vagy várandós, szoptatós édesanyák, mivel számukra a legkisebb mennyiség is nagyobb kockázattal jár, mint haszonnal” – tanácsolja végezetül Antal Emese.

Cikkünk eredetileg a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal égisze alatt működő Szupermenta program oldalain jelent meg.

Igyunk sokat – de mit és mennyit?

Túl vagyunk a nyár közepén, de az igazi meleg napokból jut még bőven. A legtöbben tudják, hogy ilyenkor sokkal több folyadékra van szükségünk, de jó kérdés, mivel csillapítsuk a szomjunkat. A tudatos választással sokat [...]

Egy pohárka a jobb emésztésért?2019-10-04T15:15:13+02:00

Sárga, görbe és édes: ez a banán

A banán kétségtelenül az európai nemzetek, így persze a magyarok egyik kedvenc gyümölcse. Statisztikák szerint majdnem minden harmadik banánt az öreg kontinensen esznek meg. Vajon egészséges-e sok banánt enni? Erről és még sok minden másról kérdeztük a dietetikust.

Számunkra még mindig egzotikus déligyümölcsnek számít a banán, azonban a világ sok helyén ez egy alapvető élelmiszer. Minden évben körülbelül 16-17 millió tonna fogy el belőle, így jelentős mértékben hozzájárul a világ népességének kalóriabeviteléhez. Mivel körülbelül száz országban termesztik, szinte nincs is olyan hely, ahol ne lehetne kapni. De vajon milyen szerepe van az egészséges életmódban?

Ha tudományos szempontból nézzük, a banán a bogyós gyümölcsök családjába tartozó áltermés, ebből a szempontból közeli rokona például a kivinek is. Mivel gyümölcs, elég magas a víztartalma: átlagosan a háromnegyedét teszi ki. A fennmaradó rész viszont jelentős részben szénhidrát, 10 dekagramm banánban 23 grammot találunk belőle. Van még benne egy kevés fehérje (kevesebb, mint egy gramm, és némi zsír (0,3 gramm).

Sokan gondolják, hogy sok gyümölcscukrot tartalmaz: ez viszont leginkább attól függ, mennyire érett. Az éretlen banánban többnyire úgynevezett rezisztens keményítő van, ami aztán az érési folyamat során alakul át keményítővé és szabad cukrokká. Érdekesség, hogy a rezisztens keményítőt a bélrendszerünkben élő baktériumok nagyon jól tudják hasznosítani, azaz prebiotikus hatású.

A fentiekből már sejthető, hogy a banán nem az alacsonyabb energiatartalmú gyümölcsök sorát gyarapítja. Egy átlagos méretű sárga gyümölcsben mintegy 100-110 kalóriát találunk (a méretesebb darabokban akár 120-140 kcal is lehet), emiatt sokan azonnal száműzik étrendjükből, ha fogyókúrába kezdenek. A dietetikus szerint azonban ezt érdemes lenne átgondolniuk: „alapvető hiba azt gondolni, bizonyos élelmiszerek elhagyásával fogyhatunk, különösen akkor, ha ez egy gyümölcs. A plusz kilók sem egy-egy élelmiszer miatt rakódnak ránk, hanem a kiegyensúlyozatlan életmód, a kalóriadús étrend és a kevesebb mozgás miatt. A banán könnyen emészthető, értékes ásványi anyagokat – például jelentős mennyiségű káliumot és magnéziumot, valamint sok B6-vitamint tartalmaz. A magyar táplálkozási kutatások pedig azt mutatják, hogy így is a kívánatosnál kevesebb gyümölcsöt fogyasztunk, miközben káliumból nem érjük el a hazai ajánlásnak megfelelő, 3500 mg-os napi bevitelt” – mondja Antal Emese dietetikus, szociológus, a TÉT Platform szakmai vezetője.

A banán magas kálium- és magnéziumtartalma jótékony hatással lehet a szívre és a keringési rendszerünkre, persze csak akkor, ha rendszeresen fogyasztjuk. Ezen túl azonban a banánnak nincsenek szuperképességei, bár néhányan ezt gondolják róla. Nézzünk néhány ilyet! A sportolók körében néhány éve elterjedt, hogy edzés után érdemes banánt enni, mivel segíti a regenerációt. Korábban is ajánlották a banánt sportolóknak, amit főleg a magas szénhidrát-, valamint kálium- és magnéziumtartalmával lehet indokolni, de egy kisebb mintán tudományos módszerekkel megvizsgálták a regenerációt gyorsító hatást. Ugyan a csoport nagysága és összetétele – mindössze 20 kerékpárost figyeltek meg – nem tette lehetővé általános következmények levonását, a kutatók úgy találták, hogy van alapja a feltételezésnek. A banánban található egyes vegyületek ugyanis gátló hatást fejtenek ki a fájdalomért és a gyulladásért is felelős génekre. Az eredményeket egy neves szakmai folyóiratban (PLoS One) publikálták, de még maguk a kutatók is további vizsgálatokat tartanának szükségesnek.

A dietetikus további, banánnal kapcsolatos tévhiteket is említ: „Vannak, akik szerint a banán fogyasztásától vidámabbak leszünk. Ezt a jól informáltabbak a magas triptofántartalommal magyarázzák, amely a szervezetben szerotoninná, a hangulatot pozitív irányba befolyásoló hormonná tud alakulni. Az igazság azonban az, hogy a banán fehérjetartalma alacsony, és emiatt triptofánból is nagyon kevés van benne. Mások a banán magas rosttartalmának tulajdonítanak emésztést segítő hatást. Nos, az igaz, hogy enyhébb bélrendszeri panaszok, például hasmenés esetén segíthet a banán pekintartalma és elektrolitpótló hatása, de a rosttartalma ettől még nem mondható magasnak.”

A legdurvább mendemonda azonban a banán radioaktivitásáról szól. Ezek szerint, ha megeszünk 50 banánt, annyi sugárzás éri a testünket, mint egy fogászati röntgenfelvétel során. Tény, hogy a banán nagyon kis mennyiségben tartalmaz radioaktív kálium-40 izotópot, de ettől még semmi bajunk nem lesz. Egyrészt senki sem eszik meg belőle ennyit rendszeresen, másrészt eddig még senkinek sem ártott meg egy fogászati röntgen amúgy nagyon alacsony sugárterhelése.

Antal Emese végül egy tippel is szolgál, mire lehet még jó a banán: „A banán egészséges választás például tízóraira vagy uzsonnára, sőt akár a desszerteket is helyettesíthetjük vele. Ha pedig édes ízre vágyunk cukor nélkül, akkor remek ötlet például joghurtot, túrókrémet vagy turmixot készíteni vele”.

Cikkünk eredetileg a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal égisze alatt működő Szupermenta program oldalain jelent meg.

Igyunk sokat – de mit és mennyit?

Túl vagyunk a nyár közepén, de az igazi meleg napokból jut még bőven. A legtöbben tudják, hogy ilyenkor sokkal több folyadékra van szükségünk, de jó kérdés, mivel csillapítsuk a szomjunkat. A tudatos választással sokat [...]

Sárga, görbe és édes: ez a banán2019-10-04T15:12:29+02:00

Zabkása, a pár perces szuperreggeli

A reggeli a nap kihagyhatatlan része, a kiegyensúlyozott táplálkozás origója. Bár szinte mindenki fontosnak tartja, háromból egy magyar mégis kihagyja a napindító étkezést. Lehet, hogy azért, mert nem ismerik a zabkását, ami pár perc alatt elkészül és egész délelőttre ellátja a szervezetet energiával.

Érdekes eredményt mutat egy, a múlt év őszén az internetezők körében készült reprezentatív vizsgálat: a reggelizési szokások összefüggést mutatnak a korral és az iskolai végzettséggel. Minél idősebb valaki és minél magasabb iskolai végzettséggel rendelkezik, annál biztosabb, hogy minden nap reggelizik. A megkérdezettek negyede szokta a napját müzlivel, gabonapelyhekkel vagy zabkásával indítani, míg hatvan százalékuk a klasszikus szendvics mellett teszi le a voksát. Bár erről a felmérés nem közölt adatokat, a reggeli elhagyását a legtöbben időhiánnyal magyarázzák. Talán nekik is megoldást jelenthet a zabkása, amely egyértelműen az elmúlt évek egyik – és szerencsére egészséges – táplálkozási divatja.

A zabkása ugyanis percek alatt elkészül, még akkor is, ha nem az instant változatát kavarjuk össze némi forró vízzel, hanem magunk főzzük zabpehelyből. Antal Emese dietetikus, szociológus, a TÉT Platform szakmai vezetője segített összefoglalni, miért szerencsés választás a zabkása a kiegyensúlyozott étrendben.

A zab a gabonafélék közül is kiemelkedik energiatartalmával, de említésre méltó a rosttartalma is: a zabpehely több mint 10 százaléka rostanyag, ami jótékonyan hozzájárulhat a magyarok lesújtóan alacsony rostfogyasztásának növeléséhez. „Az érvényes hazai és nemzetközi ajánlások szerint naponta legalább 25 gramm rostot kellene fogyasztanunk. Ezt a határt a férfiak éppen csak megközelítik, de a nők közel 20 százalékkal múlják alul. A rostok fontos szerepet töltenek be az emésztésünk szabályozásában, többek között a teltségérzet fokozásával csökkenthetik a bevitt energiamennyiséget. A zabban többféle rostot is találunk, a vízben nem oldódó típusok mellett a béta-glükán nevű, vízben duzzadó rostanyagot is. Erről úgy vélik, hogy hozzájárul a koleszterinszint csökkenéséhez, támogatja az immunrendszer működését, sőt vizsgálták egyes daganatos megbetegedések esetén betöltött szerepét is. A bizonyítékok egyelőre nem meggyőzőek, de a zabpehely minden bizonnyal fontos része lehet az egészséges táplálkozásnak” – mondja a dietetikus.

A zabkása a zab fogyasztásának az egyik legegyszerűbb és legjobb módja. Bár instant változatban is elérhető, néhány perc alatt akár az is elkészítheti, aki a konyhában teán és főtt tojáson kívül semmit sem főzött még. A szakértő szerint mindössze annyi a titok, hogy érdemes aprószemű zabpelyhet beszerezni hozzá, amelyet vízben vagy tejben folyamatos keverés mellett forraljunk fel. Ezután már el is zárhatjuk a tűzhelyet, a szemek szépen meg fognak puhulni. Tejjel ragacsosabb, vízzel simább lesz a végeredmény, de a tejes változatban plusz fehérje és kalcium is lesz, ami miatt valamivel előnyösebb a táplálkozásunk szempontjából. A kész kását édesíthetjük kedvünk szerint – a cukorral azért bánjunk spórolósan – és gyümölcsökkel, olajos magvakkal is kiegészítve máris kész a finom, tápláló és egészséges reggeli, ami még szuperolcsó is.

Aki még ennyi időt sem tud erre szánni, vagy nem bízik a képességeiben, bátran válassza a boltok polcain számos ízben megtalálható instant zabkásákat. Ezeket csak kevés forró vízzel kell felengedni, és már kanalazhatjuk is. A dietetikus szerint azonban valamire ilyenkor is figyelnünk kell: „Az instant zabkásák esetén mindig alaposan nézzük meg a csomagolást és a rajta található tápérték-jelölést is. Érdemes azt a változatot megvennünk, amely mérsékelt mennyiségű cukrot tartalmaz, esetleg cukor hozzáadása nélkül készült. Az viszont, hogy sokféle ízben kaphatók és könnyen elkészíthetők, elősegítheti, hogy minél többen reggelizzenek rendszeresen, minden nap” – értékel a szakértő.

Cikkünk eredetileg a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal égisze alatt működő Szupermenta program oldalain jelent meg.

Igyunk sokat – de mit és mennyit?

Túl vagyunk a nyár közepén, de az igazi meleg napokból jut még bőven. A legtöbben tudják, hogy ilyenkor sokkal több folyadékra van szükségünk, de jó kérdés, mivel csillapítsuk a szomjunkat. A tudatos választással sokat [...]

A nyár markáns íze

A lángos legalább annyira elmaradhatatlan kelléke a nyárnak, mint a fagyi. Kétségtelen, hogy elég nehéz étel – főleg tejföllel vastagon megkenve, sajttal megszórva – de ki lehet váltani vele egy teljes ebédet. Jól járunk-e [...]

A legszaftosabb hungarikum

A debreceni páros kolbász négy éve hungarikum, azaz hazai specialitás. Azonban már jóval ezelőtt nagyon kedveltük ezt a szaftos, paprikás kolbászkát, amely mindig párban érkezik. Vajon mennyit falhatunk fel belőle? Az egyre inkább trendivé [...]

A mindenízű mártás

A ketchup nélkül sok étel szinte elképzelhetetlen: a hamburger, a hotdog és a sült krumpli hűséges kísérője hosszú utat járt be addig, hogy szinte mindenki kedvelje. Igaz, ehhez az kellett, hogy már ne is [...]

Zabkása, a pár perces szuperreggeli2019-10-04T15:09:50+02:00

Citromlé: nem csodaszer, de nagyon hasznos

Ha az élet citrommal kínál, csinálj belőle limonádét – szól az interneten gyakran előkerülő humoros szólás. A 21. századi népművészet ritkán hordoz valódi bölcsességet, de kivételesen egyaránt érdemes megszívlelni a szavakban és az azok mögött rejlő tanácsot.

A citrusfélék, közte a citrom nagyon fontos részei a táplálkozásunknak, és kiváló C-vitamin-források. Évről-évre többet eszünk és iszunk belőlük, ebben az évtizedben 6,2 kg-ról 7,9 kg-ra nőtt az évente és fejenként elfogyasztott mennyiség, és ebből a citromlé is jelentős részt képvisel. Egyik legfontosabb tápanyaguk a C-vitamin, amiből bőséggel találunk bennük: a 100%-os citromlé deciliterenként mintegy 25-40, átlagosan körülbelül 35 mg-ot tartalmaz belőle.

Bár citromléből ritkán fogyasztunk jelentősebb mennyiséget, ételeink és italaink ízesítésére gyakran használjuk, és a téli náthás-influenzás időszakban is sokan kortyolgatnak meleg citromos teát, akár megelőzés, akár gyógyulás céljából. Antal Emese dietetikus, szociológus, a TÉT Platform szakmai vezetőjét elsőként arról kérdeztük, hogy ez hatásos lehet-e? „A megfelelő C-vitamin-bevitelhez a limonádé és a citromos tea is hozzájárul, téli időszakban pedig külön is érdemes kiemelni a teával elfogyasztott folyadék fontosságát, amely hozzájárul a szervezetünk megfelelő hidratáltsági állapotához. A tea ízesítésekor azonban érdemes ügyelni arra, hogy a C-vitamin hőérzékeny, a forró italban gyorsan bomlani kezd. Ezért a citromlevet csak közvetlenül a fogyasztás előtt öntsük a teánkhoz.”

Mire ügyeljünk még a citromlevek kapcsán? Például a tárolásra – sokan nem gondolnák, mennyit is számít, hol és meddig tartjuk a citromlevet. Magyar kutatók 2011-ben vizsgálták egy közkedvelt, ma is kapható citromlé C-vitamin tartalmának változását szobahőmérsékleten és hűtőben tárolva. Méréseik szerint a termék eredetileg 35 mg C-vitamint tartalmazott deciliterenként. Szobahőmérsékleten tárolva ez mindössze 48 óra után 23 mg-ra csökkent! Hűtőszekrényben tartva valamivel lassabb volt a bomlás sebessége, két napnyi tárolás azonban így is közel egyharmadával csökkentette a C-vitamin mennyiségét (24,2 mg-ra). Ezért fontos, hogy a felbontott citromlevet minél hamarabb fogyasszuk el és addig is hűtőben tároljuk.

S hogy mennyivel kisebb a boltban kapható citromlevek C-vitamin tartalma a frissen facsarthoz képest? Ebben a vizsgálatban azt is megmérték, és úgy találták, hogy az több mint 50 mg volt egy deciliterben – tehát elmondható, hogy a feldolgozás és az asztalunkig vezető idő alatt mintegy harmadával csökken a vitamin mennyisége.

Se szeri, se száma azonban a citromlé-fogyasztás vélt vagy valós egészségi hatásait részletező, népszerű teóriáknak. Tény, hogy ezeknek néha meglepően szilárd alapjuk van: például a citrom leve és olaja valóban antimikrobális hatású, argentin kutatók még azt is kimutatták, hogy a kolerabaktériumot is hatékonyan képes elpusztítani. Pár éve egyiptomi kutatók publikálták állatkísérleteik eredményeit, rámutatva a citromban lévő aktív anyagok ízületvédő és gyulladáscsökkentő hatására. Más kutatók pedig az erős antioxidáns-hatásra, azaz a szervezetben lezajló, esetenként káros hatású oxidációs folyamatok lassítására hívják fel a figyelmet a citrom és annak leve kapcsán. Tudjuk, hogy segítheti más tápanyagok, így például a béta-karotin felszívódását, és rendszeresen fogyasztva segít csökkenteni a vesekő előfordulását.

Antal Emese azonban figyelmeztet, hogy a kutatásokkal igazolható eredmények mellett leginkább tévhitekkel találkozunk a citromlé kapcsán: „Sajnos a reggel éhgyomorra elfogyasztott citromos víznek nincs zsírégető hatása, önmagában ettől nem fogunk lefogyni. Méregtelenítésre sem jó a citromlé, de erre nincs is szükség: a méregtelenítést a szervezetünk nagyszerűen megoldja minden külső segítség nélkül is. Hasonlóan kár abban hinni, hogy a citromlé-fogyasztás lúgosító hatású lenne. Egyrészt maga a citromlé közepesen erős sav, tehát maximum savas irányba tudja a pH-t befolyásolni, másrészt szervezetünk sav-bázis szabályozása olyan jól működik, hogy folyamatosan – és táplálkozásunktól függetlenül – egy nagyon szűk tartományban tartja a vér és sejtjeink pH-értékét. A citromlé mindenféle rákos betegséget gyógyító hatása sem igazolható, ezért ennek se dőljünk be” – figyelmeztet a szakember.

A citromlé remekül használható ételeink és italaink ízesítésére, alacsony energiatartalmú, ugyanakkor találunk benne káliumot, foszfort, némi magnéziumot és cinket is. Vitaminok szempontjából a már említett C-vitamin mellett van benne folsav is, és magas az antioxidáns-tartalma. Éppen ezért konyhánk fontos és megbecsült terméke, amelyet érdemes rendszeresen fogyasztani.

Cikkünk eredetileg a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal égisze alatt működő Szupermenta program oldalain jelent meg.

Igyunk sokat – de mit és mennyit?

Túl vagyunk a nyár közepén, de az igazi meleg napokból jut még bőven. A legtöbben tudják, hogy ilyenkor sokkal több folyadékra van szükségünk, de jó kérdés, mivel csillapítsuk a szomjunkat. A tudatos választással sokat [...]

Citromlé: nem csodaszer, de nagyon hasznos2019-10-04T15:07:16+02:00

A kémia csodája a konyhánkban

Arra, hogy a gasztronómia a kémia mindennapi, kézzel fogható és érzékelhető megtestesülése, a majonéz a legjobb példa. Amilyen egyszerű, olyan sokféleképpen használjuk, de mégsem ismerjük eléggé.

Az olaj és az ecet már évezredek óta minden konyhában megtalálhatók, és szinte a kezdetektől próbáltuk elegyíteni őket a különböző saláták ízesítéséhez. A vinaigrette néven is kapható dresszing azonban jól mutatja, hogy az vizes és az olajos anyagok nem szeretnek egymással keveredni, hiába rázzuk alaposan össze, előbb-utóbb újra két réteg lesz az üvegben. A majonéz olajból, ecetből vagy citromléből áll, mégsem válik szét alkotórészeire, ennek titka pedig – a kémia mellett – a tojássárgájában rejlik.

A tojássárgájában ugyanis bőséges mennyiségben található a lecitin nevű, foszfáttartalmú vegyület, amely már a nevét is a görög „lekithos”, azaz tojássárgája szóról kapta. Ez az anyag a sejteket felépítő membránokban is jelen van, egy tojás sárgájában pedig mintegy két grammot találhatunk belőle. Különleges képességét az úgynevezett felületaktív tulajdonságának köszönheti: az olaj mikroszkopikus méretű cseppecskéit úgy képes körbevenni, hogy kifelé egy hidrofil, tehát vizet kedvelő réteg képződik. A majonéz így lesz egy emulzió, méghozzá pontosabban „olaj-a-vízben” típusú.

A tojássárgája ereje

Mennyire „erős” két grammnyi lecitin? Ha minden molekulát egymás mellé tennénk, akkor másfél ezer négyzetmétert – ez majdnem 30 átlagos panellakás alapterülete – tudna befedni. Ennyi molekula elég ahhoz, hogy több száz milliárd olajcseppecskét vegyen körbe. Bár a séfek és a háziasszonyok úgy gondolják, egy tojássárgája mindössze másfél-két deci olajhoz elég, az igazság az, hogy megfelelő keverés mellett akár három liternyi olajból is készíthető majonéz ennyi lecitin segítségével.

Egy győzelem, egy hiányzó alapanyag és egy nyomdahiba

Annak ellenére, hogy nagyon egyszerű hozzávalókból áll, a majonéz nem tekinthet vissza túl hosszú történetre. Úgy gondolják, hogy spanyol eredetű lehet, a legtöbb említés azonban a franciákhoz köti: 1756-ban a Baleár-szigeteknél ütközött meg egymással a brit és a francia hadsereg. A csata az utóbbiak győzelmével zárult, és Richeliu herceg szakácsa ünnepi lakomát készített éppen, amikor elfogyott a mártáshoz használt tejszín, így kényszerből olívaolajjal keverte ki a tojássárgáját. Az új mártás sikert aratott, és a csata helyszínének tiszteletére „Mahonnaise” lett a neve, amely később egy elírás miatt „Mayonnaise” lett, és ezzel a majonéz elindult világhódító útjára.

A világon szinte mindenhol ismerik és szeretik: mártogatnak bele sültkrumplit, kennek vele szendvicset, ízesítenek vele zöldséges és húsos salátákat, de a francia konyha máig ezerféle formában használja. Ízesítik chilivel, petrezselyemmel, paprikával, pisztáciával, de a marseille-i konyha híres aioli szósza sem más, mint apróra vágott fokhagyma majonézzel keverve.

Érdemes a könnyebbet választani

Mi, magyarok leggyakrabban tartármártás készítéséhez vagy szendvicsekhez használjuk a majonézt. Se szeri, se száma a majonézes dresszinggel készített salátáknak, így nem meglepő, hogy egy korábbi kutatás szerint tíz háziasszonyból kilenc használ majonézt a családi menük egyik alapanyagaként. Vajon beilleszthető-e a majonéz az egészséges étrendbe? Erről kérdeztük a TÉT Platform szakmai vezetőjét, Antal Emese dietetikust, szociológust. „A majonézzel jól feldobhatunk egy egyszerű szendvicset, vagy különlegesen finom salátákat készíthetünk a segítségével, tehát van helye a kiegyensúlyozott étrendben. A mértékre azonban különösen vigyázni kell, mivel legnagyobb része olaj, azaz zsiradék, és ebből a kutatások szerint már így is túl sokat fogyasztunk. Egyes majonézek – főleg a házi változatok – akár 80 százaléknál is nagyobb zsírtartalmúak lehetnek, azaz egy evőkanálnyi akár több mint száz kalóriát is jelenthet belőlük. Ezért azt javaslom, hogy a mérték mellett a zsírtartalmukra is figyeljünk: válasszuk a kevesebb zsírt tartalmazó, light változatokat, amelyekkel jelentős mennyiségű energiát spórolhatunk” – mondja a szakértő.

A zsírtartalmon kívül a majonéznél még egy dologra érdemes figyelni: sem a hideget, sem a meleget nem bírja, ezért sem fagyasztani, sem pedig melegíteni nem érdemes a vele készült ételeket, mert újra alkotórészeire eshet szét.

Cikkünk eredetileg a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal égisze alatt működő Szupermenta program oldalain jelent meg.

Igyunk sokat – de mit és mennyit?

Túl vagyunk a nyár közepén, de az igazi meleg napokból jut még bőven. A legtöbben tudják, hogy ilyenkor sokkal több folyadékra van szükségünk, de jó kérdés, mivel csillapítsuk a szomjunkat. A tudatos választással sokat [...]

A kémia csodája a konyhánkban2019-10-04T15:04:36+02:00

A zöldség, ami valójában gyümölcs

Zöldségnek számít-e a paradicsom? Ez mindenki számára természetes, azonban a kis bogyók mégsem azok. Ám ezen kívül is akad még bőven érdekesség a paradicsom körül, ezekből csemegézünk az egészséges táplálkozás mentén haladva.

A paradicsom nem túl régen szerepel az európai étrendben, hiszen csak Amerika felfedezése után érkezett az öreg kontinensre, és miként a burgonyát, ezt is sokáig dísznövénynek tekintették, és mérgezőnek gondolták. Nálunk csak az 1800-as években kezdtek el ismerkedni vele, de már megingathatatlanul a legnépszerűbb zöldségfélék egyike. És itt érkezünk el az első érdekességhez, mert a paradicsom valójában nem zöldségféle, hanem gyümölcs. A zöldség- és gyümölcsfélék elkülönítése ugyanis nem éppen tudományos pontosságú, a konyhatechnológia szempontjából általában a lágy szárú növényeket tekintjük zöldségnek, tekintet nélkül arra, melyik részét fogyasztjuk (de ez alól is kivételt képeznek például a fűszernövények és az olajos magvak). A növénytan szerint tehát a paradicsom gyümölcs, mert az érett magházat fogyasztjuk, de hasonló a helyzet a tök, az uborka, de még a zöldpaprika esetében is. Az egyszerűség kedvéért azonban maradjunk annál, hogy a paradicsom zöldségféle.

A paradicsom magas víztartalmú élelmiszer, érett állapotban 93-96 százaléka víz, éppen ezért energiatartalma is igen alacsony: tíz dkg belőle mindössze átlagosan 22 kcal. Rendszeres fogyasztása mindenkinek ajánlható, aki egészséges életmódra törekszik, kifejezetten hasznos lehet rendszeres fizikai aktivitás vagy fogyókúra esetén, amikor fogyasztásával a folyadékon túl a benne oldott vitaminoknak, ásványi anyagoknak és szénhidrátoknak köszönhetően gyorsan bevihető, pótolható a szükséges mennyiség. C-vitaminból például a fajtától és a termesztési körülményektől függően 8,5-56 mg-ot is találhatunk benne 100 grammonként, így akár egy nagyobb adag finom paradicsomsaláta képes fedezni egy felnőtt ember napi C-vitamin-szükségletét.

A paradicsom úgynevezett utóérő zöldség, azaz leszedése után még tovább érik, ez teszi lehetővé, hogy viszonylag nagy távolságokra is szállítható legyen és egész évben a boltok polcain találjuk. Azonban nem mindegy, mennyire éretlenül szedik le, ezt mindenki tapasztathatja a télen kapható, messziről érkező változatoknál. Mint sok más esetben, itt is igaz, hogy a szabadföldön termesztett, sok napfényt kapott változatok a legzamatosabbak, viszont ezek is romlanak a leghamarabb. A paradicsom ízét amúgy a benne található szerves növényi savak és a cukortartalom adja, ha mindkettő kicsi, akkor íztelen, a legfinomabb pedig akkor lesz, ha hétszer-tízszer több cukor van benne, mint szerves sav.

Antal Emese dietetikust, szociológust, a TÉT Platform szakmai vezetőjét a paradicsom kapcsán is megkérdeztük. A szakember legfontosabb tanácsa az, hogy már a boltban figyeljünk oda, milyen paradicsomot veszünk: ha van rá lehetőség, vegyük kézbe, szagoljuk meg – az illatos paradicsom érettnek számít és nemcsak finomabb lesz, hanem tápanyagokban is gazdagabb.

„A paradicsom nagyon értékes része lehet az étrendünknek, hiszen nemcsak alacsony energiatartalmú zöldségféle, hanem antioxidáns hatású vegyületekben is gazdag. Ezek a kémiai anyagok bizonyos szintű védelmet nyújtanak szervezetük számára a környezetből származó vagy éppen a stressz miatt termelődő szabad gyökök ellen, amelyek bizonyíthatóan szerepet játszanak a gyulladásos folyamatokban vagy egyes tumoros megbetegedésekben. Azt természetesen nem jelenthetjük ki, hogy a rendszeres paradicsomfogyasztás komoly betegségeket előzhet meg, de a kockázatok csökkentéséhez hozzájárulhat. Ezért fontos, hogy minden nap együnk legalább négy adag zöldséget és gyümölcsöt, amelyek között egy adagnak – zöldségek esetén ez körülbelül 10 dkg-ot jelent – érdemes nyersnek lennie. Erre a paradicsom kitűnően alkalmas, hiszen nyersen is finom” – javasolja.

A paradicsomban többféle antioxidáns hatású vegyületet is találunk, ezek közül a legismertebbek az ízét adó flavonoidok és polifenolok, és a piros színért felelős, a karotinoidok családjába tartozó színanyag, a likopin.

„A likopin erős antioxidáns hatású anyag, legnagyobb mennyiségben a paradicsomban és a belőle készült ételekben találjuk meg. Számos kísérlet alanya volt már, így bizonyítottnak vélik hatását többféle daganatos betegség, illetve a szív- és érrendszeri problémák megelőzésében is” – összegzi. Antal Emese végül azt is elárulja, milyen formában marad a legtöbb biológiailag értékes tápanyag a paradicsomban: „A zöldség- és gyümölcsfélék esetében a héj, illetve a közvetlenül alatta lévő részek általában a legértékesebb részek, a paradicsomot se hámozzuk meg, ha nem szól ellene valamilyen panasz, például gyomorégés vagy puffadás. A paradicsom amúgy nyersen vagy főzve is kitűnő tápanyagforrás, likopintartalmát például hőkezelt formában, tehát főzve vagy sütve tudjuk jobban hasznosítani a legújabb kutatások szerint” – zárja tanácsait a dietetikus.

Cikkünk eredetileg a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal égisze alatt működő Szupermenta program oldalain jelent meg.

Igyunk sokat – de mit és mennyit?

Túl vagyunk a nyár közepén, de az igazi meleg napokból jut még bőven. A legtöbben tudják, hogy ilyenkor sokkal több folyadékra van szükségünk, de jó kérdés, mivel csillapítsuk a szomjunkat. A tudatos választással sokat [...]

A zöldség, ami valójában gyümölcs2019-10-04T15:01:18+02:00
POPUP
Copyright 2006-2022 | TÉT Platform Egyesület | Minden jog fenntartva | Készítette: >2KAL Kft. |