Nem a sörtől nő a sörhas

Bár évről-évre kevesebb sört fogyasztunk, a népszerű italt övező tévhitek száma nem csökkent. Mindegy, hogy hagyományos, vagy búzasörről beszélünk-e, néhány tudnivalóval érdemes tisztában lenni, ha szomjunkat sörrel akarjuk oltani.

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a sörfogyasztás a rendszerváltás körül érte el a csúcsát, amikor is fejenként több mint száz liternyit ittunk belőle. Azóta kisebb megingásokkal, de folyamatosan csökken az évente felhörpintett mennyiség, 2014-ben már csak 66,7 liter fogyott az aranysárga italból. Az egyharmadnyi csökkenés különösen annak fényében érdekes, hogy közben sokszorosára nőtt a kínálat, hiszen a búzasörök, de különösen az ízesített sörök csak az utóbbi években indultak növekedésnek (és persze a nyarak is egyre csak melegebbek lettek azóta).

buzasorok

Miközben a szeszes italok, ezen belül a sör fogyasztása mérséklődött, az üdítőitaloké, ásványvizeké és gyümölcsleveké nőtt, tehát inkább a fogyasztók ízlése változott. Erre reagálva jelentek meg az ízesített sörök is, amelyekkel a gyártók újabb fogyasztói csoportokat, a nőket és a fiatalabbakat célozták meg, akiket a sör fanyar, kesernyés íze nem vonzott. A búzasör mindeközben megmaradt az ínyencségeket kedvelők italának, hiszen annak karakteres, a hagyományos árpamalátás sörtől eltérően enyhén komlós, aromás, pezsdítő íze van. Mivel a búzasör széndioxid-tartalma magasabb, mint az elterjedtebb söröké, fogyasztását különösen frissítőnek mondják kedvelői.

Tévhit azonban, hogy a búzasör valami új találmány volna, hiszen feljegyzések szerint Európa legrégibb sörfőző vidékén, Bajorországban is előbb készíthettek sört búzából, mint árpából, csak később háttérbe szorult az utóbbival szemben. Manapság már inkább különlegességként kerül a poharakba. A búzasört leginkább 4-12 °C fokon, az ízek kiemelése miatt citromkarikával szervírozva érdemes fogyasztani.

Egészségesebb-e a búzasör a hagyományosnál? Elsőként erről kérdeztük Antal Emese dietetikust, szociológust, a TÉT Platform Egyesület szakmai vezetőjét. „Egészséges felnőttek esetén az alkalmankénti, nem mindennapos sörfogyasztás nem jelent kockázatot” – kezdi a szakértő. „Bár sokan nem tartják annak, a rendszeres sörivás is alkoholizmusnak tekintendő, főleg, ha a mennyiség meghaladja a napi 2-3 decilitert. A szervezet hidratálásához a sörfajták közül az alkoholmentes vagy az alacsonyabb alkoholtartalmú sör képes hozzájárulni, utóbbiak esetén annak alkoholtartalmának függvényében. Folyadékpótlásra továbbra is a tiszta víz a legjobb választás” – összegzi. „A búzasör pedig csak az íze miatt más, fogyasztása nem előnyösebb vagy hátrányosabb a hagyományos, árpából készült fajtáknál. Tápanyagok vagy éppen alkoholtartalom szempontjából sem lehet különbséget tenni, mindkét fajta egyaránt 4-8 százalék alkoholt és deciliterenként 36-52 kcal-t tartalmaz. Azt mindenki jól tudja, hogy fehérje is található a sörben, méghozzá egy üvegben körülbelül 2-2,5 gramm. Érdemes azonban figyelembe venni azt is, hogy mindkét típusú sörben van glutén, ezért ha valaki cöliákiás, egyiket sem ihatja. Az átlagos világos sörben – függetlenül attól, hogy árpából vagy búzából készül – deciliterenként 1,4-3,8, átlagosan körülbelül 2 gramm szénhidrát is van” – fejezi be Antal Emese.

buzasor

A sörfogyasztás előnyös egészségi hatásairól is beszél a szakértő: „már a múlt század hetvenes éveiben is publikáltak tanulmányokat, amelyek szerint a rendszeres, kis mennyiségű alkoholfogyasztás csökkenti a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát. Utólag ezt a sör esetén a HDL koleszterin szintjének emelkedésével magyarázták, de meggyőző eredmények a mai napig nem állnak rendelkezésünkre. Az is igaz, hogy a sörben niacin, riboflavin, B6-vitamin és folsav is található. Kutatások szerint a magasabb folyadékbevitel és az enyhe vízhajtó tulajdonság miatt a rendszeres sörfogyasztók körében ritkábban alakul ki vesekő. Azonban a sörnek tulajdonított rákmegelőző, antioxidáns hatások egyelőre nem nyertek igazolást tudományos módszerekkel.”

A sört övező legendák közül a legismertebb a sörhas, aminek már a neve is az ital fogyasztására utal. Teljesen tévesen, hiszen a férfiak amúgy is ilyen, alma típusú hízásra hajlamosak, amikor a hasi zsírpárnák vastagodnak meg, tehát sörhas kialakulhat egy csepp sör ivása nélkül is. A jelenségnek azonban van élettani magyarázata: a sör maga is jelentős kalóriaforrás, azonban ennél is fontosabb, hogy étvágygerjesztő hatása van, a rendszeres sörivók általában több kalóriát fogyasztanak.

Hasonlóan közismert tévhit, hogy a sör a komlóban lévő növényi hormonok miatt az ösztrogénhez hasonló hatást válthat ki a szervezetben, ezért megnövelné a nők kebelméretét (gondoljunk csak bele, ha ez igaz lenne, valóban férfias italnak gondolnánk-e a sört?). Ugyanígy nem sikerült bizonyítani azt sem, hogy a sörivástól nyugodtabbak lennénk, és jobban aludnánk – bár ezt is a komlónak tulajdonítják.

Fontos azonban tudni, hogy a hiedelmekkel ellentétben a várandósoknak, szoptató anyukáknak sem javasolható a sörivás, miként a gyerekeknek, gyógyszert szedőknek sem!

Általánosságban elmondható, hogy a sör kismértékű, mértékletes fogyasztása egészségi problémát nem okozhat. Ezért is javasolható, hogy a sörivásban a minőségre helyezzük a hangsúlyt, és válasszuk például a szűrt vagy szűretlen búzasöröket.

A cikk eredetileg a Szupermenta.hu oldalon jelent meg, szerzője Pilling Róbert.

Citromlé: nem csodaszer, de nagyon hasznos

2022.09.05.| Citromlé: nem csodaszer, de nagyon hasznos bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Ha az élet citrommal kínál, csinálj belőle limonádét – szól az interneten gyakran előkerülő humoros szólás. A 21. századi népművészet ritkán hordoz valódi bölcsességet, de kivételesen egyaránt érdemes megszívlelni a szavakban és az azok [...]

A kémia csodája a konyhánkban

2022.09.05.| A kémia csodája a konyhánkban bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Arra, hogy a gasztronómia a kémia mindennapi, kézzel fogható és érzékelhető megtestesülése, a majonéz a legjobb példa. Amilyen egyszerű, olyan sokféleképpen használjuk, de mégsem ismerjük eléggé. Az olaj és az ecet már évezredek óta [...]

A zöldség, ami valójában gyümölcs

2022.09.05.| A zöldség, ami valójában gyümölcs bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Zöldségnek számít-e a paradicsom? Ez mindenki számára természetes, azonban a kis bogyók mégsem azok. Ám ezen kívül is akad még bőven érdekesség a paradicsom körül, ezekből csemegézünk az egészséges táplálkozás mentén haladva. A paradicsom [...]

Nem a sörtől nő a sörhas2016-12-20T12:27:08+01:00

Roppanós, friss és finom

Ha azt mondjuk, saláta, sokaknak azonnal az ecetes-cukros lével elkészített fejes saláta ugrik be róla. A saláta azonban ennél sokoldalúbb és jóval hasznosabb finomság is lehet az asztalunkon, amivel ráadásul az egészségünknek is kedvezhetünk.

 

A saláták szerepe néhány éve igazán egészséges irányba változott hazánkban is. Míg korábban inkább csak kiegészítőként, gyakorlatilag savanyúság helyett fogyasztották, később egyre többször léptek elő főfogásnak vagy köretnek. Hogyan jutottunk el a fejes salátától az üdítően roppanós friss salátákig, és miért tesz ez jót az étrendünknek? Nézzük a tényeket!

Kezdjük először egy kis meghatározással! A saláta nem más, mint egy hidegen fogyasztott étel, amihez valamilyen alapanyago(ka)t és legtöbbször öntetet (mártást, szószt, dresszinget) használunk fel. Készülhet nyersen, mint például a zöldségalapú saláták vagy főtt alapanyagokból, mint a tésztasaláta. A dresszing alapja lehet többek között olaj, különféle ecet, joghurt vagy éppen majonéz is, de a variációk száma gyakorlatilag végtelen. A magyar nyelv saláta alatt sokféle leveles zöldséget is ért, amelyek egy része valóban a salátafélék (fészkesvirágzatúak) közé tartozik, de nagyvonalúan salátaként emlegetünk még sokféle levélzöldséget is, például a spenótot a madársalátát vagy éppen a rukkolát, amelyek nem tartoznak ebbe a csoportba, de jellemzően salátaként fogyasztjuk.

A saláták egyik legfontosabb szerepe az étrendünk színesítése, de természetesen a látvány mellett annak kiegyensúlyozottságához is hozzájárulnak. Egész évben találhatunk olyan zöldségfélét, amelynek éppen szezonja van, és a boltok polcain is csak ránk várnak a friss zöldségek, vagy az előrecsomagolt salátakeverékek, hogy segítségükkel plusz vitaminokhoz, ásványi anyagokhoz és rosthoz jusson szervezetünk. Bár minderre leginkább télen és kora tavasszal van szükségünk, a saláták megérdemlik, hogy egész évben a tányérunkon legyenek.

Miért jó salátát enni?

A zöld leveles salátafélék leginkább C-, E- és K-vitaminban, valamint biotinban gazdagok, emellett pedig említést kell tenni magnézium-, kálium- és cinktartalmukról is. Nátriumban kifejezetten szegények, és szénhidrátot, zsírt, de még fehérjét is csak kisebb mennyiségben találunk bennük. Energiaszegények, ezért a fogyókúrázók előszeretettel cserélik a szénhidrátban gazdag köreteket, például a rizst, a burgonyát vagy a tésztaféléket salátára. Ráadásul magas rosttartalmuk miatt jobban telítenek, ezzel is hozzájárulnak, hogy kevesebb kalóriát fogyasszunk. Ám mindez csak addig igaz, amíg nyakon nem öntjük valamilyen zsíros dresszinggel! Antal Emese dietetikus, szociológus, a TÉT Platform szakmai vezetője szerint tévedés lenne azt hinni, hogy a saláta minden formában és mennyiségben az egészséges étrend része lehet: „A saláták a kiegyensúlyozott étrend egyik legfontosabb fogásai, hiszen számos élettani előnyük van. Ha valaki naponta fogyaszt belőlük, csökkentheti a szív- és érrendszeri betegségek, az elhízás és a cukorbetegség kockázatát is. Azonban javaslom, hogy a friss, zöld salátákhoz csak üdítő, könnyű önteteket válasszunk. A balzsamecet, a különböző gyümölcsecetek, az olívaolaj rengeteg egészséges variációt kínál. A salátákhoz a legjobban a hidegen préselt olajok passzolnak, használjunk bátran tökmag-, szőlőmag-, repce- vagy éppen lenmagolajat, de pikáns ízeket kaphatunk kukoricacsíra- vagy éppen dióolajjal is. Ezekből elég egy pár csepp, markáns, karakteres ízük minden leveles zöldségfélét feldob. Ha lehet, kerüljük azonban a nehéz, majonézzel készülő önteteket, mivel extra zsírmennyiséget, felesleges kalóriákat jelentenek számunkra. Előfordulhat, hogy egy majonézes öntet miatt nagyobb lesz a saláta kalóriatartalma, mintha például valamilyen tésztafélét választottunk volna”- mondja a szakértő, akinek van tanácsa azoknak is, akik inkább a sűrűbb önteteket kedvelik. „Majonéz helyett válasszunk natúr joghurtot vagy kefirt az öntet elkészítéséhez, amelyet fűszerekkel tehetünk igazán finommá. Látványra és ízre is tökéletes lesz, éppen csak a kalóriatartalma marad alacsonyan.”

salatatal

Még néhány előny, ha szeretjük a salátát

A salátázás igazán egészséges szokás, de nem csak a súlyukért aggódóknak tesz jót. A mindennapjainkban jelen lévő külső és belső stresszfaktorok szerepét a krónikus betegségek kialakulásában már sokszor bizonyították. A salátafélékben lévő növényi színanyagok, például a karotinoidok vagy éppen a klorofill, hatékony antioxidánsok, azaz rendszeresen fogyasztva védhetnek az úgynevezett oxidatív stressz káros hatásai ellen. Íz- és illatanyagaik segítik az emésztőenzimek termelődését, rostanyagaik pedig jótékonyan hatnak a bélrendszer működésére, azaz igazából jóval többre képesek, mint gondolnánk. A gyermekek fejlődésben lévő szervezetét pedig hasznos vitaminokkal és ásványi anyagokkal látják el, így az ő étrendjükből is kihagyhatatlan. Náluk talán csak arra kell ügyelni, hogy minél színesebb legyen, de ez igazán nem lehet gond, ha a választékot nézzük.

 

Egy csomag frissesség

A saláták elterjedésének egyik oka talán az, hogy a boltokban számos előre csomagolt formában kaphatók, így nem kell vesződni az alapanyagok összeválogatásával, mosásával és aprításával sem. Mire figyeljünk, ha ilyet választunk? Természetesen nézzük meg alaposan a címkét, de nem csak azért, hogy mit találunk a zacskóban, hanem nézzük meg a lejárati dátumot is! Ha a csomagban esetleg fonnyadt, nem kellően friss darabokat látunk, inkább ne vegyük meg. Figyeljünk arra, hogy a terméket megmosták-e csomagolás előtt: az aprított, vegyes saláták esetén ez legtöbbször így van, de egyes saláták mosást igényelnek felhasználás előtt – ezt minden esetben feltüntetik a csomagoláson. Mivel ezeket a salátakeverékeket frissen állítják össze, és a mosáson, válogatáson, daraboláson és keverésen kívül semmit sem tesznek velük, biztosak lehetünk abban, hogy nem veszítettek vitamin- és ásványianyag-tartalmukból sem.

Nem kérdés tehát, a saláták nem csak színesebbé, hanem egészségesebbé is teszik étrendünket!

 

A cikk eredetileg a Szupermenta.hu oldalon jelent meg, elkészítéséhez a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének hírlevelét is felhasználtuk.
Roppanós, friss és finom2016-12-20T12:27:09+01:00

Ízletes, puha, rugalmas és mackós: a gumicukrok világa

A mackók édes imázsa megrendíthetetlen: nem csak az idősebbek szeretik a maciformájú flakonba töltött mézet, hanem a gyerekek is, de az utóbbiak többsége egyenesen rajong a kedves apró medvék másik édes formájáért, a gumicukorkáért is. De mi ez egyáltalán, és mit kell tudnunk róla?

 

Ha megkérdezünk tíz gyereket, legalább kilenc fogja rávágni, hogy imádja a gumicukrot, legyen az savanykás, kólás vagy éppen gyümölcsös ízű. Sokan a hagyományos cukorkák valamivel egészségesebb változatának tartják, és már több mint egy évszázada találkozhatunk vele a boltok polcain. Nézzük meg közelebbről is a gumicukrot!

A gumicukor története még a XIX. században kezdődik, amikor felfedezték, hogy a nádcukrot gumiarábikummal felfőzve puha, rugalmas édességet kapnak. Ezt aztán például gyümölccsel ízesítették, és nagyobb darabokra vágták. A legtöbb forrás szerint a modern gumicukorka feltalálója Charles Gordon Maynard, egy Londonban élő brit édességkészítő volt, aki 1909-ben kezdte el árusítani új termékét, amelyet „borgumi”-nak (wine gum) nevezett el, bár a késztermék alkoholt nem tartalmazott.

Ez még inkább a bonbonokra hasonlított, a maciforma csak bő egy évtizeddel később indult hódító útjára. 1922-ben Hans Riegel kezett el ilyen formájú, bár a mainál még kissé nagyobb figurákat önteni. Az általa még táncoló medvéknek hívott édesség azóta megállíthatatlan, kedvelői között voltak Albert Einstein és II. Vilmos német császár is.

Miből készül?

gumicukor

A gumicukor receptje – az ízesítőanyagok kivételével – alig változott az évek során. Kell hozzá cukor, glükóz szirup és valamilyen sűrítőanyag, ez ma már a legtöbb esetben zselatin. Ezt az alapmasszát ízesítik aztán aromákkal és citromsavval, gyümölcsből vagy növényekből kivont anyagokkal. S hogy mitől lesz tömör, de mégis rugalmas? A keverék 6-8 százalék zselatint tartalmaz, amit addig melegítenek, majd pedig szárítanak napokig, amíg víztartalma 18 százalék környékére nem csökken. Végül parafinolajjal vagy méhviasszal kezelik a felületét, hogy fényes legyen.

A Magyar Élelmiszerkönyv is meghatározza a gumicukor elnevezésre méltó termékeket: eszerint a gumicukorka cukor, glükózszirup, esetleg invertcukorszirup és zselésítőanyagok (gumiarábikum, zselatin stb.) felhasználásával készült, ízesített és színezett, öntéssel alakított, esetenként panírozott, gumiszerűen rugalmas, puhacukorka. A megnevezés tartalmazza a „gumicukorka” szót, valamint az ízesítésre való utalást.

Hitek és tévhitek a gumicukor körül

Bár a gumicukor, mint minden édesség, csak mérsékelt mennyiségben és időnként kaphat helyet az étrendben, azért messze nem az a „műanyag” termék, amelynek időnként beállítják. Természetes alapanyagok felhasználásával készül, és legtöbbször gyümölcslével színezik, ízesítik. Az interneten terjedő tévhit azonban, hogy az alapanyagok között húsipari melléktermékeket találnánk. A zselatin valóban állati eredetű, a kollagén nevű, a bőr alatt és a kötőszövetes részekben megtalálható fehérje felhasználásával készítik. A feldolgozás során azonban vissza nem fordítható hidrolízist alkalmaznak, melynek eredményeként színtelen, szagtalan, íztelen port kapunk.

Jó tudni, hogy egyes emberek, akik nagyon szigorú vegetáriánus életmódot követnek, emiatt nem fogyasztanak hagyományos gumicukrot sem. Ám nekik sem kell lemondaniuk erről a finomságról, mert bőven készítenek keményítővel vagy egy, a trópusokon élő algafaj kivonatával, az agar-agarral is gumicukrot.

Vannak, akik szerint a gumicukorka a fogorvosok bevételeinek egyik legjobb támogatója. Régen állítólag előfordultak olyan esetek, amikor a gumicukor hozzáragadva a fogtöméshez, kirántotta azt a fogból, de ma minden bizonnyal sokkal professzionálisabb töméseket készítenek. A magas cukortartalmú és ragadós gumicukor rendszeresen fogyasztva és megfelelő szájhigiénia nélkül károsíthatja a fogakat. Ebből a szempontból a legnagyobb kockázatot a savanyú gumicukrok jelentik, mivel azokban a citromsav mellett alma- és tejsavat is találunk, főleg a felületükön lévő „panírban”, amelyek a nyál kémhatását erőteljesen és hosszabb ideig a savas irányba tolják el, ezáltal fokozva a fogszuvasodás kockázatát.

gumimacik_sorban

Sok sportoló azért szereti a gumicukrot, mert úgy gondolja, hogy fogyasztása segít megóvni vagy helyreállítani a fokozott igénybevételnek kitett ízületek felszínét borító porcokat. Tihanyi András dietetikus, aki élsportolók táplálkozásával foglalkozik, elmondta, hogy bár van valóságalapja a feltételezésnek, nem a gumicukor a legjobb porcépítő: „Hallottam olyan sportolókról, akik edzés vagy verseny kapcsán időnként gumicukorral próbálják ízületeiket megvédeni, de az igazság inkább az, hogy néhány százaléknyi zselatin erre nem igazán alkalmas. A gumicukor magas cukortartalma akár hasznos is lehetne a fokozott energiaigény kielégítésére, de annak bevitelére is létezik általában jobb, előnyösebb megoldás a sportolók számára. Előfordulhat viszont olyan speciális eset is, amikor kifejezetten ilyen termékek időzített használatával tudunk segíteni egy sportolónak a jobb teljesítmény elérésében, ez azonban meglehetősen ritka.” – összegez a szakember.

A gumicukor ettől még a gyerekek – és persze a felnőttek – kedvence marad. Mert időnként annyira jól esik egy kis puha, rugalmas, rágcsálnivaló édesség. A kólásat vagy meggyeset szeretik legjobban?

 

A cikk eredetileg a Szupermenta oldalán jelent meg. Szerzője Pilling Róbert.

Citromlé: nem csodaszer, de nagyon hasznos

2022.09.05.| Citromlé: nem csodaszer, de nagyon hasznos bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Ha az élet citrommal kínál, csinálj belőle limonádét – szól az interneten gyakran előkerülő humoros szólás. A 21. századi népművészet ritkán hordoz valódi bölcsességet, de kivételesen egyaránt érdemes megszívlelni a szavakban és az azok [...]

A kémia csodája a konyhánkban

2022.09.05.| A kémia csodája a konyhánkban bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Arra, hogy a gasztronómia a kémia mindennapi, kézzel fogható és érzékelhető megtestesülése, a majonéz a legjobb példa. Amilyen egyszerű, olyan sokféleképpen használjuk, de mégsem ismerjük eléggé. Az olaj és az ecet már évezredek óta [...]

A zöldség, ami valójában gyümölcs

2022.09.05.| A zöldség, ami valójában gyümölcs bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Zöldségnek számít-e a paradicsom? Ez mindenki számára természetes, azonban a kis bogyók mégsem azok. Ám ezen kívül is akad még bőven érdekesség a paradicsom körül, ezekből csemegézünk az egészséges táplálkozás mentén haladva. A paradicsom [...]

Ízletes, puha, rugalmas és mackós: a gumicukrok világa2016-12-20T12:27:09+01:00

Bacon, az ellenállhatatlan

Vannak, akik szerint Isten azért teremtette a sertést, hogy bacon-t készíthessünk belőle. Tudta, hogy annyira közkedvelt ez a speciális szalonna, hogy világnapja is van? Sőt, egy 2010-es felmérés azt is kimutatta, hogy a kanadaiak 43 százaléka a bacon és a szex közül az előbbit választaná.

bacon_vagodeszkan

A bacon a rendszerváltás környékén jelent meg a hazai boltokban, és nem túlzás azt állítani, hogy jelentős rajongótábort gyűjtött magának az elmúlt években. Az illatos, ropogósra sült szalonnacsíkok valóban különleges ízélményt nyújtanak, fogyasszuk akár önmagában, akár egy finom szendvicsben. Bár a magyarok által bekebelezett mennyiségről nincs adatunk, az amerikaiak évente körülbelül 8 kilogrammot sütnek belőle maguknak, ami egészen elképesztő mennyiség. Néhány éve már világnapja is van, de ennek időpontja elég változó: van, ahol az amerikai Munka napja (szeptember első hétfője) előtti szombatra, máshol december 30-ára, Kanadában pedig márciusra teszik. Nem kell azonban ünnep ahhoz, hogy asztalunkra kerüljön, de ismerkedjünk meg vele közelebbről is!

 

A bacon és alapanyaga

A bacon húsos, bőr nélküli szalonnából készül, mifelénk általában a csont és bőr nélküli császárszalonna a leggyakoribb alapanyag. A szalonnát először sózzák és pácolják, amihez általában kevés adalékanyagot használnak. A jó baconhoz nem is kell sok minden, nincs szükség állományjavítókra vagy tartósítószerekre, hiszen az eltarthatóságot a só és a füstölés biztosítja. Sóból amúgy az átlagos húskészítményekhez viszonyítva többet, 2,5-3 százalékot tartalmaz, s mivel ez sütés közben sem távozik belőle, érdemes figyelembe venni fogyasztásakor. A bacont technológiától függően vagy csak füstölik vagy főzik és utána füstölik, mielőtt hajszálvékonyra szeletelnék. Az igazán jó bacont nem füstaromával vagy folyékony füsttel, hanem hagyományos, bükkfán történő füstöléssel tartósítják.

Ha figyelmesen megnézzük a címkét, sokszor láthatjuk, hogy az összetevők között szőlőcukrot, dextrózt is feltüntetnek. Jogos a kérdés, hogy mit keres a cukor egy hústermékben, amely ráadásul erőteljesen sós is? Nos, a cukor egyik szerepe a serpenyőnkben kezdődik: sütéskor a szénhidrátok ugyanis az úgynevezett Maillard-reakció során gyönyörű barna színűvé válnak, ennek köszönheti a kenyér is a szép barnás színét. Szóval ártani nem árt, de azért jócskán találunk finom bacont e nélkül is.

 

Zsíros falat?

Bizony, a bacon természetesen elég zsíros, hiszen a tömegének körülbelül a fele zsír. Szerencsére ez a jó sütési technikával és a zsiradék felitatásával elég jelentős mértékben csökkenthető, ám a bacon energiatartalma még így is körülbelül 500-550 kcal száz grammonként.

Egy szelet jól kisütött bacon körülbelül 7 gramm, ami 40-45 kcal-t, 3-3 g fehérjét és zsírt és mintegy 10 mg koleszterint tartalmaz. A bacon tápanyagtartalma változó az előkészítés módszerétől, illetve attól függően, hogy a sertés melyik testtájékáról származik. Amire még fontos ügyelni, az a sótartalom, 4-5 szelet szalonnával ugyanis már a napi ajánlott bevitel akár felét is teljesíthetjük. Sajnos, vitaminokból és ásványi anyagokból számottevő mennyiséget nem tartalmaz a bacon. Viszont valami elképesztő módon finom, persze csak annak, aki nem vegetáriánus. Apropó, azt tudták, hogy van vegetáriánus bacon is? Ez általában tofu, vagy egy nálunk kevésbé ismert szójatermék, a tempeh felhasználásával készül, amit pácolnak.

bacon_tekert_hus

A bacont a kiegyensúlyozott étrendben is felhasználhatjuk

 

Egészséges-e a bacon?

Erről Antal Emese dietetikust, szociológust, a TÉT Platform Egyesület szakmai vezetőjét kérdeztük. „A húsfélék fontos szerepet töltenek be étrendünkben. Nem csak változatosságot, hanem teljes értékű fehérjéket vagy az ízeket teljesebbé tevő, egyes vitaminok felszívódásához szükséges zsírokat is jelentenek számunkra. Ha valaki egészséges, a kiegyensúlyozott étrend részeként nyugodtan fogyaszthat időnként bacont is figyelve főleg a zsír- és sótartalmára, valamint ügyelve arra, hogy étrendje sok zöldségfélét és gyümölcsöt, teljes kiőrlésű gabonafélékből készült termékeket tartalmazzon.” – mondja a szakértő. Emese szerint nem kell aggódni a bacon koleszterintartalma miatt sem: „Egy ideje már tudjuk, hogy a táplálkozásunkkal bevitt koleszterin lényegében nem befolyásolja a vér összkoleszterin-szintjét, ezért például a legújabb amerikai táplálkozási ajánlásban nem is határoztak meg engedélyezett bevitelt sem belőle” – összegzi.

Szerzőnk Pilling Róbert dietetikus, a TÉT Platform kommunikációs vezetője. A cikk először az Szupermenta program weboldalán jelent meg.

 

Óvatosan emelgessük a söröspoharat!

2022.09.05.| Óvatosan emelgessük a söröspoharat! bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

A felmérések szerint tízből kilenc esetben világos sör kerül a vásárlók kosarába, de nem csak nálunk, hanem egész Európában ez számít a legkedveltebb sörtípusnak. Összegyűjtöttük a legfontosabb tudnivalókat a sörfogyasztás és az egészség összefüggéseiről. [...]

Bűnös élvezet, vagy inkább csemege a jégkrém?

2022.09.05.| Bűnös élvezet, vagy inkább csemege a jégkrém? bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

A jégkrémet – és persze a fagyit is – mindenki szereti, erről persze a statisztikák is tanúskodnak: az átlagos magyar évente mintegy öt liternyi hideg édességet nyalogat el. De vajon a hűsítő finomság belefér-e [...]

Óvatosan a zamatos kortyokkal

2022.09.05.| Óvatosan a zamatos kortyokkal bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

A cider mára a nyári időszak egyik kedvelt itala lett: sokan könnyűnek, üdítőnek, frissnek találják, egyszóval éppen olyannak, amilyennek egy nyári frissítőnek lennie kell. Az óvatos, megfontolt fogyasztás azonban több ok miatt is ajánlott, [...]

 Olajos magvak az étrendünkben: mit kell tudni róluk?

2022.09.05.|  Olajos magvak az étrendünkben: mit kell tudni róluk? bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

A dió- és a mogyorófélék sokak kedvencének számítanak és rendszeres fogyasztásukat - persze só nélkül - táplálkozási szakértők is ajánlják. A diákcsemege néven ismert keverékekben a nem sózott magok mellett aszalt gyümölcsöket is találunk, [...]

Bacon, az ellenállhatatlan2016-12-20T12:27:10+01:00

Narancslevekről a Szupermenta blogon

A gyümölcslevek napjainkban sokak szerint a megosztó élelmiszerek közé tartoznak. Van, aki szerint remek vitamin- és ásványi anyag-források, mások szerint magas cukortartalmuk miatt inkább kerülendők, egyesek pedig a koncentrátumból készült levekben nem bíznak. A NÉBIH Szupermenta programjnak blogja Antal Emese dietetikust, szociológust, a TÉT Platform szakmai vezetőjét kérdezte arról, hogy oltsuk-e szomjunkat narancslével.

A cikket itt tudja elolvasni: A dietetikus véleménye a narancsléről

Óvatosan a zamatos kortyokkal

2022.09.05.| Óvatosan a zamatos kortyokkal bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

A cider mára a nyári időszak egyik kedvelt itala lett: sokan könnyűnek, üdítőnek, frissnek találják, egyszóval éppen olyannak, amilyennek egy nyári frissítőnek lennie kell. Az óvatos, megfontolt fogyasztás azonban több ok miatt is ajánlott, [...]

 Olajos magvak az étrendünkben: mit kell tudni róluk?

2022.09.05.|  Olajos magvak az étrendünkben: mit kell tudni róluk? bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

A dió- és a mogyorófélék sokak kedvencének számítanak és rendszeres fogyasztásukat - persze só nélkül - táplálkozási szakértők is ajánlják. A diákcsemege néven ismert keverékekben a nem sózott magok mellett aszalt gyümölcsöket is találunk, [...]

Az élet glutén nélkül: néha szükség, sokszor divat

2022.09.05.| Az élet glutén nélkül: néha szükség, sokszor divat bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

A gabonafélék és a belőlük készült élelmiszerek, ételek évezredekig képezték az emberi táplálkozás alapját, és természetesen még manapság is a legfontosabb alapanyagok között vannak. Az utóbbi években azonban először a magas szénhidrát-tartalom, majd pedig [...]

Egy igazán sokoldalú tejtermék

2022.09.05.| Egy igazán sokoldalú tejtermék bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

A tejföl a magyar konyha nélkülözhetetlen alapanyaga, a paprikás vagy a töltött káposzta elképzelhetetlen nélküle, de ezzel kenjük meg a lángost, és persze jut belőle bőven levesekbe vagy éppen főzelékekbe is. A hűtőszekrényben tehát [...]

Narancslevekről a Szupermenta blogon2016-12-20T12:27:14+01:00