A legszaftosabb hungarikum

A debreceni páros kolbász négy éve hungarikum, azaz hazai specialitás. Azonban már jóval ezelőtt nagyon kedveltük ezt a szaftos, paprikás kolbászkát, amely mindig párban érkezik. Vajon mennyit falhatunk fel belőle?

Az egyre inkább trendivé váló streetfood-irányzat is felkapta a debrecenit, hiszen remekül fogyasztható buciban, kézben tartva, esetleg papírtányérról egy kis mustárral is. Igazából sosem merült feledésbe a hajdúsági főváros legismertebb terméke, legfeljebb a fénye kopott meg. Manapság azonban reneszánszát éli, kézműves műhelyekben is készítik és szinte nincs olyan – természetesen húsevő – magyar család, ahol többé-kevésbé rendszeresen ne kerülne az asztalra.

A debreceni ideális egy kiadós reggelire főzve vagy sütve, de a nyári grillpartik szereplője is lehet. Azonban jó tudni, hogy a hungarikumnak számító debreceni páros kolbász és a csemege debreceni húskészítmény között van különbség. A Magyar Élelmiszerkönyv „csemege debrecenire” vonatkozóelőírásainak legutóbbi szigorításakor a rá vonatkozó szabályok is változtak, amely magasabb hústartalmat, alacsonyabb sótartalmat szabott meg. Ráadásul a csontokról mechanikusan leválasztott húst (MSM) a debreceni esetében sem számítható be a hústartalomba.

 

Mindezzel együtt a csemege debrecenik (de persze a csípős ízű változatoké is) átlagos energiatartalma 280-400 kcal tíz dekánként, fehérjetartalma minimum 13 százalék, zsírtartalma maximum 32 százalék lehet. A csemege debreceni készülhet marha, sertés vagy baromfihúsból. A hungarikumnak választott debreceni páros kolbász pedig marha, sertés vagy mangalicahúst tartalmazhat.  Sőt a kóser táplálkozási elveknek megfelelő marha és bárányhús keverékéből is készülhet. Fontos tudni, hogy amennyiben a termék nem sertés- vagy marhahúsból készült, azt külön jelezni kell a címkén.

Mindezek azt jelentik, hogy a debreceni inkább a zsírosabb húskészítmények közé tartozik, tehát nem árt mértéket tartani a fogyasztásában. Erről beszélgettünk Antal Emese dietetikussal, szociológussal, aki egyben a táplálkozással, élelmiszerek szerepével sokat foglalkozó TÉT Platform Egyesület szakmai vezetője is.

„A hazai táplálkozási vizsgálatok alapján elmondható, hogy a szükségesnél több kalóriát fogyasztunk, a javasoltnál pedig jóval több zsírt tartalmaz az étrendünk. Ez utóbbihoz döntően éppen az állati eredetű élelmiszerek, így például a felvágottak fogyasztása járul hozzá, így elsőként azt tanácsolom, hogy igyekezzünk ezek mennyiségét mérsékelni. A debreceni, a többi húskészítménnyel, felvágottal együtt természetesen helyet kaphat a kiegyensúlyozott, vegyes étrendben, sőt hozzájárulhat annak változatossá tételéhez” – mondja Antal Emese.

A közelmúltban ismét elindult a közösségi hálón néhány olyan poszt, amely a felvágottfélék, sőt a vörös húsok fogyasztásának teljes elhagyását javasolja, arra hivatkozva, hogy nemrégiben azokat rákkeltőnek minősítették. Antal Emese szerint viszont nincs ok aggodalomra: „Az Egészségügyi Világszervezet 2016-ban tette közzé, hogy a vörös húsokat potenciálisan, a hústermékeket pedig bizonyítottan rákkeltő hatásúnak sorolja be. De gondoljuk csak végig: a kutatásban az áll, hogy napi 50 gramm feldolgozott hús fogyasztása 18 százalékkal növeli a vastagbélrák kockázatát. Ez csak társadalmi méretekben mérhető, az egyes emberek szintjén szinte felfoghatatlanul kismértékű a valós kockázat és annak növekedése. A tanulmány arra is felhívja a figyelmünket, hogy a húsok és húskészítmények értékes, az emberi szervezet számára fontos tápanyagokat, B-vitaminokat, értékes hem-kötésű vasat és cinket tartalmaznak, ezért a kockázatok figyelembevétele mellett továbbra is a kiegyensúlyozott, vegyes táplálkozás részei maradhatnak.”

Tehát a szakértő szerint falatozhatunk néha debrecenit, főzve, sütve vagy éppen grillezve is. De ezt ne tegyük minden nap, és mindig kerüljön mellé sok zöldség is, hogy egyensúlyban tarthassuk az étrendünket.

Cikkünk eredetileg a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal égisze alatt működő Szupermenta program oldalain jelent meg.

Igyunk sokat – de mit és mennyit?

Túl vagyunk a nyár közepén, de az igazi meleg napokból jut még bőven. A legtöbben tudják, hogy ilyenkor sokkal több folyadékra van szükségünk, de jó kérdés, mivel csillapítsuk a szomjunkat. A tudatos választással sokat [...]

A legszaftosabb hungarikum2019-10-04T15:20:32+02:00

Ellentmondásos szeletek: ilyen a párizsi

Ha van hústermék, amely megosztja az embereket, akkor a párizsi, vagy egyszerűbben a parizer egyértelműen annak számít. Legendák és tévhitek sokasága köthető ehhez az egyszerű termékhez, amely pedig abszolút nem érdemli meg, hogy mostohán bánjunk vele.

Néhány hónapja ismét nagyot változott a Magyarországon forgalomba hozott párizsikra vonatkozó szabályozás: a Magyar Élelmiszerkönyv 2017. augusztusától új követelményeket támasztott velük szemben. Ettől fogva csak azt a terméket lehet párizsinak nevezni, aminek a hústartalma eléri vagy meghaladja az 51 százalékot, ráadásul ebbe nem számít bele a mechanikusan lefejtett hús mennyisége. Mit jelent ez nekünk, fogyasztóknak? Elsőként ezt a kérdést segít tisztázni a TÉT Platform szakmai vezetője, Antal Emese dietetikus, szociológus: „A mechanikusan szeparált hús a csontokról géppel lefejtett maradék húsdarabkákat jelenti. Ez nem számít olyan értékesnek táplálkozásunk szempontjából, mint a színhús, ezért érthető és fontos, hogy ilyen módon szabályozták a felhasználását. A párizsi így értékesebb, tápanyagokban – főleg fehérjében – gazdagabb lett és könnyebben beilleszthető a kiegyensúlyozott étrendbe” – mondja a szakértő, aki szerint még évekbe telhet, amíg a párizsival kapcsolatos tévhitek elkezdenek kikopni a köztudatból. „A vörösárukat – amelybe a virsli mellett a párizsi is tartozik – a tévhitek és városi legendák egész sora övezi. Ezek egyike volt az, hogy ezekbe a termékekbe mindenféle maradékot beledarálnak, ami csak az üzemben megtalálható. Ezt mindennél jobban cáfolja a mostani szabályozás, ami még tovább növelte az elvárt hústartalmat. Hasonlóképp városi legenda, hogy a termékek kellemes rózsaszínes árnyalatának eléréséhez vért használnának fel. Bár igaz, hogy sok évtizeddel ezelőtt ez elfogadott gyakorlat volt, mára egyetlen felvágottban, így természetesen a párizsiban sem találunk vért.”

Műhelytitkok a párizsiról

A párizsi nem túl bonyolult hústermék: alapvetően húsból és szalonnából egyéb adalékanyagok hozzáadásával készül, ízesítésére pedig mindössze sót és borsot használnak (persze néha füstölik is). Készítéséhez egy speciális, forgó késekkel ellátott gépet, a kuttert használják, ami gyors forgással alakítja ki ezt a sima állagot. Érdekesség, hogy ehhez némi jeget is kell adni a húshoz, hogy ne melegedjen fel és megőrizze a színét. Az ízesített húspépet aztán műbélbe töltik és lassan hőkezelik, amíg a maghőmérséklete meghaladja a 72 C fokot, így marad sokáig eltartható.

A párizsi nem magyar specialitás, a világ számos országában kapható (és a minőségi párizsi máshol sem olcsó). Bár feltehetőleg már a 16. század közepén is készítettek hasonlót, hozzánk a 19. század közepén, német közvetítéssel érkezett, és nevét valószínűleg szintén német-osztrák eredetijéből kapta, utalva az ilyen terméket készítő francia húsmesterekre. Ausztriában máig parizer néven ismert, de Németországban már hívják lyonernek, extrawurst-nak is, míg az amerikai kontinensen bolognai szalámi néven található a boltok polcain. Közeli rokona a sokak által kedvelt mortadella, ami leegyszerűsítve csak annyiban különbözik tőle, hogy a szalonna egy részét nem pépesítik a hússal együtt, hanem darabokban adják hozzá.

Párizsiból mi magyarok a baromfihúsból készülteket szeretjük. Ez teszi ki az eladások kétharmadát, a sertés párizsi részaránya nem éri el a harminc százalékot, a sor végén pedig a marhahúsból készült párizsi áll, ami valamivel több, mint öt százalék részesedést tudhat magáénak a piacon.

Antal Emesét arról is kérdeztük, mennyire illik étrendünkbe a párizsi, hogyan használhatjuk fel és mire figyeljünk vele kapcsolatban. „Sokan kedvelik a párizsit, és semmi sem szól amellett, hogy ne lehessen része a kiegyensúlyozott vegyes étrendnek, hiszen fehérjetartalma közepes, zsírtartalma pedig nem számít kiemelkedőnek, ami a jobb minőségű termékeknél 12-18 százalék. A párizsi állaga miatt gyerekeknek, rágási nehézséggel küzdőknek, és idősebbeknek is ajánlható, ráadásul fűszerszegény. A klasszikus felhasználási módon, a szendvicskészítésen túl felhasználhatjuk saláták kiegészítésére is, például zöldsaláták, tojás- vagy tésztasaláta esetén, sőt készülhet belőle párizsi saláta is. Végül, de nem utolsósorban, szendvicskrémek alapja, kiegészítője vagy melegszendvicsek feltéte is lehet belőle.” A dietetikus szerint érdemes már vásárláskor odafigyelni, mi kerül a kosárba: válasszunk minél magasabb hústartalmú párizsit – ehhez az információt megtaláljuk a termék csomagolásán – és ne hagyjuk magunkat megtéveszteni: párizsi vagy parizer csak az a termék lehet, amelynek a hústartalma eléri az 51 százalékot. Hiába néz ki hasonlóan egy termék, sokszor alacsonyabb hústartalommal rendelkezik, ezért más az elnevezése. Ezeket inkább kerüljük, ha tehetjük. Végül pedig egy jó tanács: a felbontott szeletelt párizsi, a megvágott rúd nem tartható el sokáig – mivel magas a víztartalma –, ezért minél előbb fogyasszuk el, hogy a minimumra csökkentsük az élelmiszerbiztonsági kockázatokat.

Cikkünk eredetileg a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal égisze alatt működő Szupermenta program oldalain jelent meg.

Igyunk sokat – de mit és mennyit?

Túl vagyunk a nyár közepén, de az igazi meleg napokból jut még bőven. A legtöbben tudják, hogy ilyenkor sokkal több folyadékra van szükségünk, de jó kérdés, mivel csillapítsuk a szomjunkat. A tudatos választással sokat [...]

Ellentmondásos szeletek: ilyen a párizsi2019-10-04T13:35:24+02:00

Sonka-kisokos húsvétra

Nincsen húsvét sonka nélkül, de ha finom falatokat szeretne az ünnepi asztalra tenni, érdemes felkészülten érkezni a pultokhoz. Megmutatjuk, mire kell figyelni sonkavásárláskor, és tippet adunk, hogy lehet egészségesebb a hidegtálak királya.

A sonka a sertés egyik legértékesebb részéből, a hátsó combból készül. Hogyan lett belőle hagyományos húsvéti étel? Régebben télen vágták a disznókat, a jó sonka pedig hetekig, hónapokig készült, ráadásul csak ez volt sokáig eltartható. Így éppen húsvétra lett készen, mellé pedig a szintén jól tárolható kolbász és friss tojás került az ünnepi asztalra.

A sonka tápláló fogás, sőt inkább nehéznek számít, tíz dekájában 200-250 kalória mellett 15-25 gramm zsírt találunk. Miért ajánlják akkor mégis oly sokszor a fogyókúrázóknak is? Erre a kérdésre már Antal Emese dietetikus, szociológus, a TÉT Platform szakmai vezetője válaszol. „Sokféle sonka létezik, más kerül a húsvéti hidegtálra és más a szendvicsbe vagy a salátába. A gépsonkák jellemzően nagy hús- és alacsony zsírtartalmú termékek, ezért energiatartalmuk mérsékelt. A hagyományos sonkák zsírosabbak, azonban sokat tehetünk a kalóriák csökkentéséért, ha a látható zsírosabb részeket a tányéron hagyjuk” – tanácsolja a szakértő. A húsvéti sonka mellé sok zöldséget, fehér helyett teljes kiőrlésű kenyeret érdemes fogyasztani, így a gazdagabb ízek mellett a gyomrunkat is kíméljük.

Milyen sonkákat vásárolhatunk?

Alapvetően négyféle sonka kínálja magát a pultokon: a hagyományos parasztsonka mellett vásárolhatunk nyers, hőkezelt (főtt vagy sült), esetleg formában vagy bélben hőkezelt sonkákat. A parasztsonka egész, csontos-bőrös comb, amelyen legfeljebb két centi vastag szalonna van. Szárazon pácolják, hidegen több hétig vagy hónapig érlelik, hidegen füstölik.

A nyers sonka hasonlóan készül, azonban rövidebb ideig érlelik, emiatt kevesebb ideig tartható el. A gyorspácolt sonkákat konyhasót és nitritet tartalmazó páclével – ami maximum a termék tömegének negyede lehet – injektálják be, néhány napig érlelik majd meleg vagy hideg füsttel füstölik, a főtt változatokat 72 fokon főzik.

A dietetikus szerint a legfontosabb, hogy ismert, megbízható helyen vegyünk sonkát. Alkalmi, ünnepi termékről van szó, ezért ne az alacsonyabb ár legyen a döntő. Nézzük meg alaposan a címkét: ezen ellenőrizzük a termék nevét és lejárati idejét. Ha gyorspácolt sonkát veszünk, nem kell, hogy a felsorolt adalékanyagok elriasszanak, mivel mennyiségüket szigorúan szabályozzák. Nyomkodjuk meg a sonkát, ha könnyen összenyomható, esetleg levet ereszt, akkor az gyenge minőségre, sok felhasznált páclére utal.

A sonka nagyon sós: az előírások szerint maximum 5 százalék lehet a sótartalma, ezt a legtöbb esetben meg is közelítik. A napi ajánlott sóbevitel 5 gramm, tehát ezt csupán 10 dkg sonkával el is érhetjük. Érdemes óvatosan falatozni, mert a magyar lakosság sóbevitele így is közel háromszorosa az ajánlottnak!

Tudta-e?

Húsvétkor egy átlagos magyar család asztalára a sonkát is beleértve mintegy 2,5 kg húsárú kerül. A piacokon és az üzletekben egyaránt a hagyományos parasztsonka fogy a legnagyobb mennyiségben. Ha pedig egy ideje már nem látott a polcokon baromfisonkát, az nem véletlen: két éve szigorították az előírásokat, így baromfimellből és combból már nem készíthető sonka elnevezésű húsáru.

 

Sonkát főzni igazán egyszerű: egy nappal előtte áztassa be hideg vízbe, amit főzés előtt leönt róla. Ezzel a lépéssel a sonka sótartalmát is jelentősen csökkenti. A főzőedényben öntse fel annyi hideg vízzel, ami ellepi, és lassan, gyöngyözve főzze annyi órán át, ahány kilogramm a sonka tömege. Végül hagyja a levében kihűlni.

Sonka-kisokos húsvétra2020-04-01T16:00:06+02:00

Virsli nélkül nincs szilveszter

A kiadós, meleg reggelik elmaradhatatlan része, és a szilveszter is elképzelhetetlen nélküle: a virsli több mint hétszáz éve szerepel az asztalunkon. Ezzel kétségkívül az egyik legrégibb hústermék a konyhánkban, amiről érdemes többet is tudnunk.

Az írásos feljegyzések szerint a virsli lassan matuzsálemi korba lép, hiszen közel 750 éve készítették először ősét – hol máshol, mint Németországban. A krónikák 1270 körül még Frankfurter Würtschen néven említik, azóta pedig a világ szinte minden országában létezik belőle helyi változat. A már akkortájt is híresen szigorú német élelmiszertisztasági előírások miatt az alapanyaga hosszú ideig csak sertéshús lehetett, amit juhbélbe töltöttek. Ennek oka az volt, hogy a szabályok szerint egy céh, egy hentes csak sertés- vagy marhahússal foglalkozhatott, a kettőt szigorúan tilos volt keverni. A frankfurti virsli így évszázadokig egyeduralkodó volt, a bécsi típusú ugyanis csak 1805-ben született meg. Ezt egy leleményes német hentesmesternek köszönhetjük, aki tanulóévei után Bécsben nyitott üzletet, és ott mivel ott már nem kötötték az óhaza előírásai, darált sertés- és marhahús keverékéből álmodta újra a virslit, amely hamarosan meg sem állt a császár asztaláig.

Mi magyarok is nagyion szeretjük a virslit, hiszen évente nagyjából 7,5 kilogrammot mártogatunk belőle mustárba, tormába vagy éppen ketchupbe. Ezen mennyiség legnagyobb része, több mint tíz százaléka pedig pont ilyenkor, decemberben és újévkor kerül a tányérokra. Manapság egyre inkább a minőségi típusok felé billen a mérleg, azonban régebben ez nem mindig volt így. Sokan pedig azért nem kedvelték a virsliféléket, mert úgy gondolták, hogy kevésbé értékes húsokból, sok szójával és még több adalékanyaggal készülnek. A virsli így lett dobogós helyezett a leginkább félreértett húskészítmények között, mára viszont a változó igények és a szigorúbb előírások miatt végképp ideje megszabadulni az előítéletektől.

A története alapján úgy gondolhatnánk, a boltokban frankfurti néven kapható virslik sertéshúsból, a bécsiek pedig marha- és sertéshús keverékéből készülnek. A recept védettsége viszont csak az eredeti Frankfurter Würstchen-re vonatkozik (igaz, arra viszont már 1860 óta), a frankfurti, a bécsi és a többi virsliféle is készülhet bármelyikből, sőt napjainkban leginkább szárnyashúsokból, hiszen az eladott mennyiség több mint fele manapság baromfivirsli. Készítésükhöz nagyon finomra darált – azaz igazából vágott – húspépbe kevernek szalonnát és fűszereket, jellemzően sót és fehérborsot. Az ízesített masszát aztán mű- vagy állati bélbe töltik, füstölik és hőkezelik. Ez utóbbi miatt nekünk már nem kell főzni a rudacskákat, elegendő, ha pár percig forráspont közelében lévő vízben melegítjük.

A dietetikus szerint a virsli a legtöbb étrendbe könnyen beilleszthető: „A virslifélék fehérjében gazdag, közepes zsírtartalmú készítmények, ráadásul állaguknak köszönhetően könnyen fogyaszthatók és emészthetők. A kiegyensúlyozott, vegyes étrend részeként meleg reggeliként vagy éppen hideg salátaként is tálalhatók, de számos étel, például a közkedvelt frankfurti leves, vagy éppen a paprikás krumpli fontos alapanyaga is lehet” – mondja Antal Emese dietetikus, szociológus, a TÉT Platform szakmai vezetője, aki abba is beavat, mi az igazság a virslik hústartalma és az adalékanyagok kérdésében. „A boltokban kapható virsliknek egy ideje magasabb, 51 százalék feletti hústartalommal kell készülniük, és ebbe az úgynevezett mechanikusan szeparált hús nem is számítható bele. A közelmúltban ráadásul csökkentették a virslik megengedett legnagyobb sótartalmát, és magasabb fehérje, illetve alacsonyabb zsírtartalmat írtak elő. Azonban, mint minden más élelmiszernél, itt is fontos, hogy megnézzük a csomagolás információit. Virsli ugyanis csak az lehet, ami ezeknek a feltételeknek megfelel, azonban a polcokon találhatunk eltérő összetételű, de nem virsli néven forgalmazott készítményeket is. Ezek általában olcsóbbak, de táplálkozásunk szempontjából kevésbé értékesek, ezért válasszunk inkább minőségi, magas hústartalmú virslit” – tanácsolja a szakember. Ami pedig az adalékanyagokat illeti, itt is nagy változások történtek az elmúlt években. „Az élénk, tetszetős szín megőrzéséhez, a megfelelő állag eléréséhez vagy a ráncosodás megelőzéséhez használnak leggyakrabban adalékanyagokat a virslik készítése során. Azonban ezek mennyiséget is szigorúan szabályozzák, és a gyártók egyre kevesebbet tesznek belőlük a kész termékbe. A vegyes étrend részeként időnként elfogyasztott virslimennyiségtől tehát egyáltalán nem kell tartanunk” – mondja Antal Emese.

Végül pedig próbáljunk meg pontot tenni az örök vita végére: a természetes vagy a műbélbe töltött virslik a jobbak? Az előbbit sokan kedvelik jobban a roppanóssága miatt, azonban sokszor a műbeles változatok között is találhatunk nagyon jót. Tápanyagtartalom vagy emészthetőség szempontjából nem lényeges a két változat közötti különbség, ezért igazából csak ízlés kérdése, ki melyiket kedveli jobban. Szóval a kérdés eldöntetlen marad, legalábbis addig, amíg ki nem próbálja mindkettőt. Erre pedig a legjobb alkalom a közelgő szilveszter.

Miért eszünk szilveszterkor virslit?

A szilveszteri – pontosabban az éjfél utáni – virslievés hagyománya feltehetően a termék őshazájából, Németországból ered. A magyar hagyományok szerint pedig újév napján sem szárnyast, sem pedig halat nem szabad enni, hiszen ez előbbivel elszáll, az utóbbival elúszik a szerencsénk. A virsli pedig legtöbbször sertéshúsból készül, ráadásul könnyen, gyorsan, akár pezsgőtől mámorosan is elkészíthető, ezért ideális az új év első étkezésére. Ezek viszont mind csak találgatások, igazából senki sem tudja, hogyan és miért terjedt el ez a szokás az utóbbi években, évtizedekben.

 

Cikkünk eredetileg a Bors Magazin Gasztro mellékletében jelent meg.

Virsli nélkül nincs szilveszter2019-09-05T18:26:44+02:00

Mutasd, mi van a szendvicsedben!

Te mit szoktál hozni tízóraira? Nagyjából biztosak lehetünk abban, hogy a legtöbb táskában valamilyen szendvics lapul (néha szó szerint…), amiben bérelt helye van a felvágottnak. Itt az ideje, hogy megnézzük, mit kell tudni róluk!

Hacsak nem vagy vegetáriánus, akkor biztos, hogy gyakran szerepel étrendedben valamilyen formában a hús. Mivel mi emberek mindenevők vagyunk, szervezetednek szüksége is van azokra a fehérjékre, amelyek csak az állati eredetű élelmiszerekben találhatók meg. A proteinnek is nevezett anyagok segítenek saját izmaidat, bőrödet, belső szerveidet felépíteni és működtetni. A húsban mindez koncentráltan megtalálható, mellette pedig vitaminokhoz és ásványi anyagokhoz is hozzájutsz fogyasztásukkal. És hogy ne kelljen mindennap rántott húst enni – még ez is unalmas lenne egy idő után, elhiheted – néhány száz éve már különböző húskészítményekből, felvágottakból is válogathatsz. A Lájk magazin most ezeknek járt utána, máris megmondjuk, mit tegyél a világ legegészségesebb szendvicsébe.

De mik is azok a felvágottak?

A felvágottak szinte kivétel nélkül húsból, szalonnából és más állati eredetű alapanyagokból készülnek. Készítésükhöz felhasználnak még ízesítőanyagokat, azaz fűszereket: sót, borsot, paprikát, vörös- és fokhagymát stb. Mivel sokkal szebbnek találjuk az élénk színű termékeket, ezért néha olyan anyagokat is használnak, amelyektől tetszetősebb lesz a kész termék színe.

Sok bennük az E?

A felvágottak elkészítéséhez elég sokféle anyagot használnak fel, hogy színük, ízük, állaguk, illatuk jobb legyen. Ne hagyd magad becsapni, szüleiddel vásároljatok olyanokat, amelyek magas hústartalmúak, és kevés adalékot tartalmaznak.

Tartósítószer-para

A felvágottakat általában sózással, pácolással, füstöléssel vagy éppen főzéssel tartósítják, ezek természetes módszerek. Vannak azonban olyanok, főleg az alacsonyabb árú felvágottak között, amelyek kétes minőségűek. Ezeket inkább ne vegyétek meg.

Mindent beleraknak, ami csak van?

Sokszor hallani, hogy a felvágottakban mindenféle oda nem illő dolgot felhasználnak a készítés során. A szalámifélék, kolbászok az készítéséhez felhasznált állat (pl. sertés) mindenfajta húsrészét tartalmazhatják, de még a virslibe sem kerülhet oda nem illő anyag. Ne dőlj be azoknak, akik ilyenekkel riogatnak.

Van egészséges felvágott?

A kolbász- és szalámifélék sok adalékanyagot, sót és zsírt tartalmaznak, ezért ezeket csak mértékkel, ritkán fogyaszd! A virsli, a párizsi és a krinolin sem különbözik ezektől jelentősen, csak ezekben kevésbé látszanak az összetevők. Menj biztosra, válaszd a legegészségesebbet: a sonkafélék azok, amelyek a legtöbb húst és a legkevesebb egyéb anyagot tartalmazzák.

Meg lehet-e enni a penészes szalámi héját?

A penésszel érő szalámik nemes termékek, különleges ízük és zamatuk miatt nagyon kedveltek. Az akár több hétig is tartó érlelés folyamán éppen a héjára felvitt különleges penész miatt lesznek nagyon finomak. Bár ez a penész elvileg nem káros az egészségre, nem tanácsos megenni az ilyen szalámi héját.

Milyen a világ legegészségesebb szendvicse?

Az, amelyiket te készíted! Használhatsz hozzá például teljes kiőrlésű, vagy magvas zsemlét, bagettet. Kend meg vékonyan margarinnal, egy megmosott és letörölt salátalevél után tegyél bele pár szelet vékonyra vágott csirke- vagy pulykamell-sonkát, és karikázz bele bőségesen uborkát, retket vagy paradicsomot. Jöhet bele esetleg egy kis sajt, ami lehet füstölt is. Harapj egy nagyot az egészségbe!

 

Cikkünk eredetileg a Lájk Magazinban jelent meg.

Új kutatás készült a növényi alapú italokról

2024.05.10.| Új kutatás készült a növényi alapú italokról bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

A legtöbben a reggeli kávé alkalmával fogyasztják a növényi alapú italokat. A Danone Magyarország 2024-ben ismét részese volt az öt kelet-közép-európai országban – így hazánkban is - végzett régiós kutatásnak. Az idén már harmadik alkalommal [...]

Mutasd, mi van a szendvicsedben!2017-02-21T17:10:10+01:00