Végre itt a nyár, amit egész évben vártunk – és vele együtt a hőség, amire a strand után a legjobb megoldás egy finom jégkrém. Évente körülbelül öt liternyivel hűsítjük magunkat, ezért érdemes odafigyelni, mi kerül a kosarunkba.

Több tucat, de akár néhány száz féle különböző jégkrém is vár ránk a hűtőpultokban, ezért szakértő segítséget kértünk, hogy jobban el tudjunk igazodni közöttük. „A Magyar Élelmiszerkönyv összesen hétféle jégkrémet sorol fel: a tejjégkrém fő összetevője a tej és a legtöbbször tejszínből származó tejzsír. Fontos, hogy a tejzsíron kívül másféle zsiradékot nem tartalmazhat és vizet sem használhatnak fel a készítéséhez. A tejes jégkrém csak zsírtartalmában tér el ettől, míg a tejes gyümölcsjégkrémben a tej mellett legalább 15 százalék gyümölcsöt találunk. A gyümölcsjégkrémek esetén nincs előírás a zsírtartalomra, viszont legalább 15 százaléknyi gyümölcsből kell készülniük. A sorbet (szorbé) nem tartalmazhat hozzáadott zsiradékot, és gyümölcstartalmának néhány kivételtől eltekintve el kell érnie a 25 százalékot. A jégkrém meghatározó összetevői a fehérje és a zsiradék, amely származhat tejből, de lehet növényi eredetű is, végül pedig a vizes jégkrém nem tartalmaz hozzáadott fehérjét vagy zsiradékot sem” – mondja Antal Emese dietetikus, szociológus, a TÉT Platform szakmai vezetője, aki azt is megemlíti, hogy sokan egymás szinonimájaként használják a fagylalt és a jégkrém szavakat, pedig nagyon is eltérő dolgokról beszélhetünk: „A fagylalt jellemzően a fogyasztás helyszínén, cukrászati technológiával, főzve, fagylaltporból vagy sűrítményből, esetleg kézműves módszerrel készül, és speciálisan fagyasztják. A jégkrémet jellemzően nagyobb üzemekben, tiszta alapanyagokból – például tej, tejszín, zsiradék, gyümölcsök – hőkezeléssel és legtöbbször homogénezéssel (a massza egységes állagúvá tételével) állítják elő, majd hűtött állapotban habosítják.”

A jégkrémekben található tejzsír a többi zsiradékhoz képest könnyebben emészthető és jól felszívódó zsiradékfajta. Számos, a szervezetünk számára előnyös tápanyagot, így például az idegrendszer szempontjából fontos foszfolipideket, karotinoidokat és nyomokban más vitaminokat is tartalmaz. A főleg kazeinből felépülő tejfehérje pedig könnyen emészthető, a szervezetünk számára fontos aminosavakat tartalmaz, ugyanakkor többeknél allergiás reakciót válthat ki. A tejfehérje-allergiások számára tehát a tejalapú jégkrémek minden típusa tilos, ám ők is találhatnak maguknak az allergént nem tartalmazó hűs finomságokat, amelyek tej felhasználása nélkül, esetleg növényi helyettesítőkkel (pl. szója- vagy mandulaital) készülnek. Sőt, a tejcukorra érzékenyek is bőséges választékból kereshetik ki a számukra legfinomabb változatot, legyen szó dobozos vagy pálcikás jégkrémről.

Tipp

A jégkrémek élelmiszerbiztonsági szempontból kockázatosnak számítanak, ezért érdemes néhány dolgot ellenőrizni vásárláskor: vessünk egy pillantást a boltban a hűtő hőmérőjére (-18 °C fokon, vagy az alatt kell lennie), és nézzük meg a csomagolás sértetlenségét is. Ha a jégkrém alakja eldeformálódott, állaga nem kellően szilárd, esetleg jégkristályokat látunk a csomagoláson, lehet, hogy kívántnál magasabb hőmérsékleten tartották, esetleg egyszer már felolvadt és újrafagyasztották, ezért ne vegyük meg.

 

Tudta-e?

A legtöbb jégkrémet Új-Zélandon eszik: fejenként közel harminc liternyit. A második helyezett ettől jelentősen lemaradva az Egyesült Államok, ott egy átlagos polgár 21 litert nyalogat el évente. A lista másik végén Indonézia és India szerénykedik, évente átlagosan egy deciliternyi, azaz két pálcikás jégkrémnyi fogyasztással.

 

Cikkünk eredetileg a Bors Magazin Gasztro mellékletében jelent meg.