Nem a sörtől nő a sörhas

Bár évről-évre kevesebb sört fogyasztunk, a népszerű italt övező tévhitek száma nem csökkent. Mindegy, hogy hagyományos, vagy búzasörről beszélünk-e, néhány tudnivalóval érdemes tisztában lenni, ha szomjunkat sörrel akarjuk oltani.

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a sörfogyasztás a rendszerváltás körül érte el a csúcsát, amikor is fejenként több mint száz liternyit ittunk belőle. Azóta kisebb megingásokkal, de folyamatosan csökken az évente felhörpintett mennyiség, 2014-ben már csak 66,7 liter fogyott az aranysárga italból. Az egyharmadnyi csökkenés különösen annak fényében érdekes, hogy közben sokszorosára nőtt a kínálat, hiszen a búzasörök, de különösen az ízesített sörök csak az utóbbi években indultak növekedésnek (és persze a nyarak is egyre csak melegebbek lettek azóta).

Miközben a szeszes italok, ezen belül a sör fogyasztása mérséklődött, az üdítőitaloké, ásványvizeké és gyümölcsleveké nőtt, tehát inkább a fogyasztók ízlése változott. Erre reagálva jelentek meg az ízesített sörök is, amelyekkel a gyártók újabb fogyasztói csoportokat, a nőket és a fiatalabbakat célozták meg, akiket a sör fanyar, kesernyés íze nem vonzott. A búzasör mindeközben megmaradt az ínyencségeket kedvelők italának, hiszen annak karakteres, a hagyományos árpamalátás sörtől eltérően enyhén komlós, aromás, pezsdítő íze van. Mivel a búzasör széndioxid-tartalma magasabb, mint az elterjedtebb söröké, fogyasztását különösen frissítőnek mondják kedvelői.

Tévhit azonban, hogy a búzasör valami új találmány volna, hiszen feljegyzések szerint Európa legrégibb sörfőző vidékén, Bajorországban is előbb készíthettek sört búzából, mint árpából, csak később háttérbe szorult az utóbbival szemben. Manapság már inkább különlegességként kerül a poharakba. A búzasört leginkább 4-12 °C fokon, az ízek kiemelése miatt citromkarikával szervírozva érdemes fogyasztani.

Egészségesebb-e a búzasör a hagyományosnál? Elsőként erről kérdeztük Antal Emese dietetikust, szociológust, a TÉT Platform Egyesület szakmai vezetőjét. „Egészséges felnőttek esetén az alkalmankénti, nem mindennapos sörfogyasztás nem jelent kockázatot” – kezdi a szakértő. „Bár sokan nem tartják annak, a rendszeres sörivás is alkoholizmusnak tekintendő, főleg, ha a mennyiség meghaladja a napi 2-3 decilitert. A szervezet hidratálásához a sörfajták közül az alkoholmentes vagy az alacsonyabb alkoholtartalmú sör képes hozzájárulni, utóbbiak esetén annak alkoholtartalmának függvényében. Folyadékpótlásra továbbra is a tiszta víz a legjobb választás” – összegzi. „A búzasör pedig csak az íze miatt más, fogyasztása nem előnyösebb vagy hátrányosabb a hagyományos, árpából készült fajtáknál. Tápanyagok vagy éppen alkoholtartalom szempontjából sem lehet különbséget tenni, mindkét fajta egyaránt 4-8 százalék alkoholt és deciliterenként 36-52 kcal-t tartalmaz. Azt mindenki jól tudja, hogy fehérje is található a sörben, méghozzá egy üvegben körülbelül 2-2,5 gramm. Érdemes azonban figyelembe venni azt is, hogy mindkét típusú sörben van glutén, ezért ha valaki cöliákiás, egyiket sem ihatja. Az átlagos világos sörben – függetlenül attól, hogy árpából vagy búzából készül – deciliterenként 1,4-3,8, átlagosan körülbelül 2 gramm szénhidrát is van” – fejezi be Antal Emese.

A sörfogyasztás előnyös egészségi hatásairól is beszél a szakértő: „már a múlt század hetvenes éveiben is publikáltak tanulmányokat, amelyek szerint a rendszeres, kis mennyiségű alkoholfogyasztás csökkenti a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát. Utólag ezt a sör esetén a HDL koleszterin szintjének emelkedésével magyarázták, de meggyőző eredmények a mai napig nem állnak rendelkezésünkre. Az is igaz, hogy a sörben niacin, riboflavin, B6-vitamin és folsav is található. Kutatások szerint a magasabb folyadékbevitel és az enyhe vízhajtó tulajdonság miatt a rendszeres sörfogyasztók körében ritkábban alakul ki vesekő. Azonban a sörnek tulajdonított rákmegelőző, antioxidáns hatások egyelőre nem nyertek igazolást tudományos módszerekkel.”

A sört övező legendák közül a legismertebb a sörhas, aminek már a neve is az ital fogyasztására utal. Teljesen tévesen, hiszen a férfiak amúgy is ilyen, alma típusú hízásra hajlamosak, amikor a hasi zsírpárnák vastagodnak meg, tehát sörhas kialakulhat egy csepp sör ivása nélkül is. A jelenségnek azonban van élettani magyarázata: a sör maga is jelentős kalóriaforrás, azonban ennél is fontosabb, hogy étvágygerjesztő hatása van, a rendszeres sörivók általában több kalóriát fogyasztanak.

Hasonlóan közismert tévhit, hogy a sör a komlóban lévő növényi hormonok miatt az ösztrogénhez hasonló hatást válthat ki a szervezetben, ezért megnövelné a nők kebelméretét (gondoljunk csak bele, ha ez igaz lenne, valóban férfias italnak gondolnánk-e a sört?). Ugyanígy nem sikerült bizonyítani azt sem, hogy a sörivástól nyugodtabbak lennénk, és jobban aludnánk – bár ezt is a komlónak tulajdonítják.

Fontos azonban tudni, hogy a hiedelmekkel ellentétben a várandósoknak, szoptató anyukáknak sem javasolható a sörivás, miként a gyerekeknek, gyógyszert szedőknek sem!

Általánosságban elmondható, hogy a sör kismértékű, mértékletes fogyasztása egészségi problémát nem okozhat. Ezért is javasolható, hogy a sörivásban a minőségre helyezzük a hangsúlyt, és válasszuk például a szűrt vagy szűretlen búzasöröket.

A cikk eredetileg a Szupermenta.hu oldalon jelent meg, szerzője Pilling Róbert.