Elhízás: tünet, rizikótényező, vagy betegség?

 

Ismereteink alapján sokféleképpen gondolkodunk az elhízásról. Egy viszont tény, hogy bármiként is fogjuk fel, az elhízás látványos, felismerhető, és jelenléte nem palástolható. Laikusok részére is könnyen azonosítható, és sajnálatos módon a tudós szakmabeli is gyakran azt a pejoratív kifejezést használja rá a mai napig: kövérség.

Amennyiben a „metabolikus szindróma” részeként fogjuk fel, vagyis anyagcsere tünetegyüttes részeként tekintünk rá, akkor TÜNET. Obezitológiai megközelítésben sokan véljük úgy, hogy nem egyszerű tünet, hanem a tünetegyüttes alapja, és különösen visceralis elhízás esetén a metabolikus szindróma további tüneteinek kiváltó tényezője.

Ekkor jutunk arra a következtetésre, hogy az elhízás rizikótényező. A zsíreloszlás figyelembevételével az elhízás számos krónikus nemfertőző betegség kockázati tényezője is egyben, vagyis obezitológiai szemléletünkkel az elhízás komorbiditásaként megjelenő szövődményes és társult betegségek együttese az elhízás következtében kialakuló úgynevezett multimorbid állapot.

Ezzel a felismeréssel az okot, vagyis az elhízást, mint rizikótényezőt szeretnénk csökkenteni vagy eliminálni, az okozat, vagyis a multimorbiditás kivédésére. Majd ezen a ponton az elhízás és multimorbid állapotok együttes kezelési igénye is nyilvánvalóvá válik számunkra.

Ekkor viszont rá kell jönnünk, hogy gyakran sikertelenek vagyunk, mert az esetek jelentős hányadában nem tudunk hosszútávú tartós eredményt elérni a testsúlycsökkentésben, hiszen az elhízás betegség.

Jelen ismereteink szerint az elhízás olyan soktényezős, komplikált, krónikus, progrediáló betegség, amely multifaktoriális eredete miatt túlmutat az egyéni kontrollon, ezért ennek megfelelő kezelést igényel.

A Magyar Elhízástudományi Társaság „Fókuszban a kezelés” címmel 2019. november 22-én Budapesten a Flamenco Hotelben tartja XXVII. Kongresszusát és egyben II. Halmy László Obezitológiai Továbbképző Napját a Szegedi Egyetem ÁOK II. sz. Belgyógyászati Klinika és Kardiológiai Központtal közös szervezésében.

További információ a www.elhízástudomány.hu és a http://gmrt.hu/met2019/ weboldalakon érhető el.

dr. Halmy Eszter

A Magyar Elhízástudományi Társaság XXVII. Kongresszusának főtémájaként a korszerű diagnosztika és multidiszciplináris kezelés lehetőségeit tárgyaljuk, amely egyben kreditpontos továbbképzés a Szegedi Egyetem ÁOK II. sz. Belgyógyászati Klinika és Kardiológiai Központtal közös szervezésben 2019. november 22-én Budapesten.

A kérdőjelek megvitatására minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Dr. Halmy Eszter
a Kongresszus elnöke

Elhízás: tünet, rizikótényező, vagy betegség?2019-10-28T13:23:23+01:00

Reggeli: nem csak laktat, okosít is

Újra itt az iskola, és vele együtt a szülők egyik rémálma, a reggeli rohanás. Bizony, komoly logisztikai feladat az egész családot megfelelően útnak indítani, a kapkodásnak viszont sokszor a reggeli látja a kárát. Az hinnénk, ebből nem lehet baj, az igazság viszont teljesen más.

Becsöngettek, a gyerekeknek pedig újra minden nap az iskolapadban kell bizonyítani a jó tanulmányi eredményekért. Gondolta volna, hogy ez nem kis mértékben a reggelin, illetve annak összetételén is múlik? Az elmúlt években több kutatás is arra mutatott rá, hogy a kiegyensúlyozott étrend jelentős hatással van a szellemi funkciókra, ezen belül a koncentrálóképességre. Akár 15-20 százalék is lehet az eltérés a megfelelően étkezők javára, de vajon miért van ez így?

Erről kérdeztük Antal Emese dietetikust, szociológust, a TÉT Platform szakmai vezetőjét: „Az emberi szervezet legnagyobb energiaigényű szerve az agy: súlya mindössze a testtömegünk körülbelül két százaléka, átlagosan mégis minden negyedik-ötödik kalóriát a működtetésére használjuk fel. Fontos tudni, hogy tápanyagként a fehérjéket és a zsírokat nem, csak a vérben lévő cukrot tudja hasznosítani. Ezért nem meglepő, hogy a kiegyensúlyozott, szénhidrátokat is megfelelő mennyiségben tartalmazó étrend segíti a szellemi funkciókat” – magyarázza a szakértő.

A rendszeres, jól összeállított reggeli növeli az agy kognitív funkcióinak működését, így például a térbeli memória és a rövidtávú emlékezet is javul. Speciális vizsgálatok alapján elmondható, hogy a tartalmas reggelit fogyasztó gyerekek jobban tudják figyelmüket összpontosítani és feladatmegoldó képességük is jobb azokénál, akik kihagyják a nap első étkezését. A rendszeresen reggeli nélkül iskolába induló gyerekek körében az elhízás is gyakrabban fordulhat elő.

Miből álljon akkor a reggeli?

Amerikai tudósok szerint a több összetett szénhidrátot tartalmazó reggeli hatékonyabb a mentális funkciók szempontjából, mint az ugyanolyan energiatartalmú, de egyszerűbb szénhidrátokban gazdag. „Az összetett szénhidrátok – mint például a teljes értékű gabonafélékben előfordulók – hosszabb távon biztosítják a megfelelő vércukorszintet” – hangsúlyozza Antal Emese, aki szerint a legjobb valamilyen rostban is gazdag, teljes kiőrlésű gabonafélével, pékáruval kezdeni a napot. „Az ezekben található rostok ugyanis jótékonyan befolyásolják, azaz lassítják a szénhidrátok felszívódását” – teszi hozzá. A szakember azt javasolja, hogy a gyermek fogyasszon teljes kiőrlésű gabonafélét, teljes értékű fehérjeforrást, mint például sovány tejet, tejterméket vagy húsfélét, végül pedig friss zöldség vagy gyümölcs egészítse ki a reggelit

Tudta?

Az emberi agy valóban elképesztő mennyiségű energiát képes felhasználni: mérések szerint intenzív szellemi tevékenység, például tanulás közben az energiafelvétele percenként akár 1,5 kcal, azaz 6 kJ is lehet. Csak az összehasonlítás kedvéért: egy átlagos felnőtt napi energiaigénye 2000 kcal körül mozog.

Tippek tápláló és egészséges reggelikre

1 szelet rozskenyér, körözött, 1 db zöldpaprika, 1 pohár frissen facsart narancslé

1 darab teljes kiőrlésű zsemle, margarin, csirkemell-sonka, paradicsom, 1 bögre tej

Pirítós teljes kiőrlésű toastkenyérből, 1 lágytojás, kígyóuborka, gyümölcstea

 

Cikkünk eredetileg a Bors Magazin Gasztro rovatában jelent meg.

Reggeli: nem csak laktat, okosít is2019-09-05T20:38:30+02:00

Kenjük kenyérre a napfény ízét!

Ilyenkor nyár végén sorra kerülnek a kamrák polcaira a lekvárral teli üvegek. Milyen is jó télen elővenni egy ilyet, és a reggelinél felidézni a napsütést, az érett gyümölcsök finom zamatát! Azonban nem mindegy, mit kenünk a pirítósra: segítünk eligazodni a lekvárok és a dzsemek világában!

A lekvár hagyományai évszázadokra tekintenek vissza, és a technológiája még a modern élelmiszeripar megjelenésével sem változott: a gyümölcsöt több-kevesebb cukor hozzáadásával hosszan főzzük, amíg szépen besűrűsödik. Az eredeti recept szerint ehhez éppen csak össze kell darabolni a gyümölcsöt, a péppé tört, esetleg szitán is átnyomkodott velőből készült finomság ugyanis már a gyümölcsíz névre hallgat a boltok polcain. A jó lekvár titka az érett, hibátlan gyümölcs és a türelem, hiszen folyamatosan kevergetni kell, amíg el nem készül. Cserébe sem adalékanyagokat, sem tartósítókat nem kell hozzá használni, a hő hatására elpusztulnak benne a romlást okozó baktériumok és gombák, a vízveszteség és a gyümölcs pektinje miatt pedig finom, kenhető állagú lesz.

„A lekvárok, természetesen cukortartalmuk figyelembevételével, gond nélkül lehetnek a kiegyensúlyozott táplálkozás részei. A gyümölcs értékes rostjai, ásványi anyagai koncentráltan vannak benne, ám sajnos ugyanez már nem mondható el a vitaminok jelentős részéről. Azok ugyanis a hosszú főzés hatására lebomlanak, azonban erre alternatívát kínálnak a dzsemek, amelyeket a legtöbben nem is különböztetnek meg a lekvártól” – segít tájékozódni Antal Emese, dietetikus, szociológus, a TÉT Platform szakmai vezetője.

Manapság éppen a dietetikus által javasolt dzsemet készítik a legtöbben otthon, sőt a boltokban is ezek fogynak leginkább. A dzsem jellegzetessége, hogy némi cukor és zselésítőanyag hozzáadásával percek alatt elkészíthető, így a hőérzékeny vitaminokból jócskán több marad benne. A zselésítőanyagtól sem kell megijedni, ez leggyakrabban a gyümölcsökben természetesen is előforduló pektin nevű anyag, ezt tartalmazzák a dzsemfix nevű készítmények is, amit szinte mindenki használ az otthoni befőzéshez.

Antal Emese végül néhány jó tanácsot is ad a dzsemek, lekvárok fogyasztásához: „Bár a friss gyümölcsöt nem pótolhatják, ezeknek az élelmiszereknek megvan a maguk helye az étrendben. Hetente egyszer-kétszer kerülhetnek a tányérunkra, így színesebbé, táplálóbbá teszik étrendünket az őszi-tavaszi időszakban. Persze ha a lekvár egy finom sütemény része, akkor nem árt a tudatosság: édességeket legfeljebb hetente egyszer, alkalomszerűen, az étkezések után javasolt fogyasztani, még akkor is, ha lekvárral vagy dzsemmel készültek.”

Tudta?

A boltokban kapható dzsemek áttört gyümölcsvelőből és némi darabos gyümölcsből, az extra dzsemek darabolt gyümölcsből készülnek. A marmelád pedig kizárólag citrusfélékből készülhet, általában gyümölcshús, -lé és héjdarabok felhasználásával.

Tipp

Ha boltban vásárolunk lekvárt vagy dzsemet, akkor a címkén a gyümölcstartalomra érdemes figyelni. Általában ezt a „xx gramm gyümölcs/100 g” formában jelölik, ahol természetesen az a jobb, ha minél több a felhasznált gyümölcs mennyisége. Ha azt látjuk, hogy 100 gramm késztermékhez 100 grammnál több gyümölcsöt használtak fel, az nem tévedés: a nagy víztartalmú alapanyagból készülő lekvároknál előfordulhat ilyen is.

Cikkünk eredetileg a Bors Magazin Gasztro mellékletében jelent meg.

Kenjük kenyérre a napfény ízét!2019-09-05T20:27:18+02:00

Fokozzuk az ízeket

Régóta ismert, hogy egyes fűszerek mások aromáját is erősíthetik, azonban több mint száz évvel ezelőtt egy japán tudós egészen megdöbbentő felfedezést tett: van egy olyan anyag, amely szinte berobbantja az ízeket. Ma is mindennap eszünk belőle, hiszen majdnem minden élelmiszerünkben megtalálható, természetese módon is.

Ikeda Kikunae, a tokiói egyetem professzora a 20. század elején nem kevesebbre vállalkozott, mint arra, hogy kideríti, mitől finomak a tradicionális japán levesek. Így sikerült beazonosítania a glutaminsavat, amelyből a hagyományos távol-keleti konyha egyik fő alapanyaga, a tengeri hínár rengeteget tartalmaz.

Ez azt anyagot akkor már jó fél évszázada ismerték, azt is tudták róla, hogy számunkra, embereknek fontos aminosav, azaz fehérje-építőelem. A professzor viszont úgy találta, hogy a glutaminsav ízérzékelésünket is befolyásolja: mivel nyelvünk szinte összes ízlelőbimbója képes érzékelni, minden ízt felerősít. A „jóízű” japán szó alapján el is nevezte a glutaminsav ízét „umami”-nak – így született meg az ötödik alapíz, amelynek napjaink konyhája is sokat köszönhet.

Nátrium-glutamát molekula

A glutaminsav szinte minden ételünkben megtalálható, különösen a magasabb fehérjetartalmúakban. Így például sok van belőle a tejtermékekben, húsfélékben, halban, zöldségekben. Az ízesítésre használt alapanyagokban, mint a gombában vagy a paradicsomban, rendkívül nagy mennyiséget találunk belőle. Sőt, a szervezetünk is állít elő belőle, valamint a glutaminsav és a sói az anyatejben is megtalálhatók, méghozzá a közönséges tejhez képest körülbelül tízszeres koncentrációban.

Az ízek fokozására leggyakrabban a glutaminsav nátriummal alkotott sóját, a nátrium-glutamátot használjuk manapság. Ez megtalálható leveskockákban és -porokban, fűszerkeverékekben, készételekben, chipsekben, salátákban és dresszingekben. Az ázsiai konyha tradicionális ízesítőjének számít, szinte só helyett használják. A nátrium-glutamát egységes nemzetközi neve, vagyis E-száma az E621.

Tudta?

A kínaiétterem-szindróma néven ismert tünetegyüttest főleg ázsiai éttermek látogatása után észlelték, ezért arra gondoltak, hogy az ezekben bőkezűen használt nátrium-glutamát okozhatja. A gyorsan, magától múló mellkasi szorítással, nyak- és fej-, valamint tarkó- és hátfájással, kipirulással, verejtékezéssel jelentkező panaszokat azonban még egyetlen vizsgálatnak sem sikerült összekötnie vele.

A nátrium-glutamáttal, és általában az ízfokozókkal kapcsolatban azonban sok tévhit kering. Sokan kerülendőnek, egészségtelennek, sőt esetleg mérgezőnek is tartják. Ezek a gondolatok azonban különösen abszurdnak tűnnek azon tények fényében, amelyet Antal Emese dietetikus, szociológus, a TÉT Platform szakmai vezetője osztott meg velünk

„A nátrium-glutamát egy teljes mértékben természetes anyag. A szervezetünk naponta körülbelül 30-40 grammot állít elő belőle, az elfogyasztott ételekből pedig további mintegy tíz grammnyit viszünk be. Az interneten terjedő tévhitekkel ellentétben semmilyen tudományos bizonyíték sincs arra, hogy kismértékű fogyasztása az amúgy kiegyensúlyozott, egészséges étrend részeként problémát okozhatna, és természetesen a gyermekek fejlődését sem befolyásolja.” A dietetikus mindössze azt javasolja, hogy mint minden mást, a nátrium-glutamátot tartalmazó ételízesítőket is felelősen, mértékkel használjuk. Aggódnunk viszont nem kell, legfeljebb akkor, ha elsózzuk miatta az ételt.

Gondolta volna?

A hazai szabályozás szerint kilogrammonként tíz gramm nátrium-glutamátot lehet használni az élelmiszerek előállítása során. Ez olyan kis mennyiség, hogy a szójaszósz, de még a parmezán sajt is többet tartalmaz belőle – természetes módon.

Cikkünk eredetileg a Bors Magazin Gasztro mellékletében jelent meg.

Képek: Flickr és Wikipédia

Fokozzuk az ízeket2019-09-05T20:18:05+02:00

Miért félünk a tartósítószerektől?

Mitől lesz sokáig eltartható egy élelmiszer? Hogyan állhat el hónapokig a tej hűtés nélkül? Megannyi kérdés, amelyre sokak szerint egyetlen válasz létezik: a tartósítószerektől, amiket jobb lenne elkerülnünk. Az igazság azonban olyan sokrétű, mint a jó rétes tésztája…

Négyből hárman keresik a tartósítószermentes feliratot az élelmiszereken – derült ki a TÉT Platform közelmúltban végzett reprezentatív kutatásából, ezzel minden más szempontot megelőznek a vásárlást befolyásoló termékjellemzők sorában. Vajon miért lett ennyire negatív a tartósítószerek renoméja? Néhány évtizede még nagymamáink minden receptjében szerepelt a késhegynyi szalicil, amit a befőtt vagy a lekvár tetejére kellett szórni – ám ma már olyannyira tartunk a mesterséges anyagoktól, hogy sok minden más mellett a tartósítószerektől is félünk.

Az élelmiszereket már ősidők óta tartósítjuk, hiszen legtöbbjük rövidebb-hosszabb idő alatt elveszti minőségét, élvezeti értékét, sőt hamar rájöttünk arra is, hogy a romlott étel fogyasztása betegséget okozhat. Az idők folyamán egyre kifinomultabb tartósítási módszerek jelentek meg, de a cél nem változott: megakadályozni a mikroorganizmusok szaporodását, így növelni az eltarthatóságát. A sokféle lehetőség egyike az úgynevezett kémiai tartósítás, amihez tartósítószereket használunk – magyarázza dr. Szűcs Viktória, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara vezető élelmiszeripari szakértője.

„Tény: a tartósítószerek általában valóban mérgező hatású, maró, irritatív anyagok, amelyek sokszor allergiás reakciókat is kiválthatnak. Ha nem lennének ilyenek, akkor a kórokozó mikroorganizmusok, élesztő- és penészgombák vagy a baktériumok ellen sem sokat érnének. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy az élelmiszerekben felhasználható mennyiségben teljesen ártalmatlanok, esetleges kockázatuk sokkal kisebb, mint a nélkülük megjelenő élelmiszerbiztonsági rizikó” – mondja a szakember, aki azt is elárulja: nem minden tartósítószer mesterséges, a benzoesav például az áfonyában és más gyümölcsökben is előfordul. A modern tartósító eljárások, így a tartósítószerek nélkülözhetetlenek a növekvő létszámú és megváltozott életvitelű emberiség biztonságos és megfelelő mennyiségű élelmiszerrel való ellátásához.

Kell-e félnünk a tartósítószerektől?

Természetesen nem, az élelmiszeripari termékekben felhasználható mennyiségüket szigorúan szabályozzák és rendszeresen felülvizsgálják, a szabálytalan felhasználást pedig büntetik a hatóságok. Bár sokan úgy gondolják, szinte mindenben megtalálhatók, ez korántsem igaz: alapvető élelmiszerekben, például tejtermékekben csak ritkán, a csecsemők számára készülő élelmiszerekben pedig egyáltalában nem lehet tartósítószer.

Ezt viszont sokan nem tudják: a fent említett kutatásban tízből heten gondolták úgy, hogy a tartós tejekben adalékanyagok, köztük tartósítószerek vannak. A hazai és nemzetközi szabályozások alapján is a tejhez ilyesmit egyáltalán nem szabad felhasználni.

Mitől áll el akár egy évig is a tartós tej?

Tartósítást itt is használnak, de nem kémiait: a tejet először rövid, 1-2 másodperces, de nagyon magas hőmérsékleten pasztőrözik, elölve benne szinte minden romlást okozó mikroorganizmust. Utána pedig úgynevezett aszeptikus – azaz gyakorlatilag steril – körülmények között töltik többrétegű dobozba, amely teljesen elzárja a fényt és az oxigént a tejtől, így az nem tud megromlani. Hasonlóan tartósítják a legtöbb italt: az idősebbek még emlékezhetnek a nyolc napig fogyasztható sörre, ma már viszont hónapokig friss marad a nedű. A rendkívül tiszta gyártástechnológia teszi lehetővé, hogy sok, hosszan eltartható élelmiszerhez nem is használnak már kémiai tartósítószereket. Amelyekhez igen, attól se tartsunk, a tartósítószereket a gyártók biztonságosan, a mi érdekünkben használják, mennyiségüket pedig folyamatosan ellenőrzik.

Cikkünk eredetileg a Bors Magazin Gasztro mellékletében jelent meg.

Igyunk sokat – de mit és mennyit?

2022.09.05.|

Túl vagyunk a nyár közepén, de az igazi meleg napokból jut még bőven. A legtöbben tudják, hogy ilyenkor sokkal több folyadékra van szükségünk, de jó kérdés, mivel csillapítsuk a szomjunkat. A tudatos választással sokat [...]

A nyár markáns íze

2022.09.05.|

A lángos legalább annyira elmaradhatatlan kelléke a nyárnak, mint a fagyi. Kétségtelen, hogy elég nehéz étel – főleg tejföllel vastagon megkenve, sajttal megszórva – de ki lehet váltani vele egy teljes ebédet. Jól járunk-e [...]

Miért félünk a tartósítószerektől?2019-09-05T19:42:53+02:00