Kenjük kenyérre a napfény ízét!

Ilyenkor nyár végén sorra kerülnek a kamrák polcaira a lekvárral teli üvegek. Milyen is jó télen elővenni egy ilyet, és a reggelinél felidézni a napsütést, az érett gyümölcsök finom zamatát! Azonban nem mindegy, mit kenünk a pirítósra: segítünk eligazodni a lekvárok és a dzsemek világában!

A lekvár hagyományai évszázadokra tekintenek vissza, és a technológiája még a modern élelmiszeripar megjelenésével sem változott: a gyümölcsöt több-kevesebb cukor hozzáadásával hosszan főzzük, amíg szépen besűrűsödik. Az eredeti recept szerint ehhez éppen csak össze kell darabolni a gyümölcsöt, a péppé tört, esetleg szitán is átnyomkodott velőből készült finomság ugyanis már a gyümölcsíz névre hallgat a boltok polcain. A jó lekvár titka az érett, hibátlan gyümölcs és a türelem, hiszen folyamatosan kevergetni kell, amíg el nem készül. Cserébe sem adalékanyagokat, sem tartósítókat nem kell hozzá használni, a hő hatására elpusztulnak benne a romlást okozó baktériumok és gombák, a vízveszteség és a gyümölcs pektinje miatt pedig finom, kenhető állagú lesz.

„A lekvárok, természetesen cukortartalmuk figyelembevételével, gond nélkül lehetnek a kiegyensúlyozott táplálkozás részei. A gyümölcs értékes rostjai, ásványi anyagai koncentráltan vannak benne, ám sajnos ugyanez már nem mondható el a vitaminok jelentős részéről. Azok ugyanis a hosszú főzés hatására lebomlanak, azonban erre alternatívát kínálnak a dzsemek, amelyeket a legtöbben nem is különböztetnek meg a lekvártól” – segít tájékozódni Antal Emese, dietetikus, szociológus, a TÉT Platform szakmai vezetője.

Manapság éppen a dietetikus által javasolt dzsemet készítik a legtöbben otthon, sőt a boltokban is ezek fogynak leginkább. A dzsem jellegzetessége, hogy némi cukor és zselésítőanyag hozzáadásával percek alatt elkészíthető, így a hőérzékeny vitaminokból jócskán több marad benne. A zselésítőanyagtól sem kell megijedni, ez leggyakrabban a gyümölcsökben természetesen is előforduló pektin nevű anyag, ezt tartalmazzák a dzsemfix nevű készítmények is, amit szinte mindenki használ az otthoni befőzéshez.

Antal Emese végül néhány jó tanácsot is ad a dzsemek, lekvárok fogyasztásához: „Bár a friss gyümölcsöt nem pótolhatják, ezeknek az élelmiszereknek megvan a maguk helye az étrendben. Hetente egyszer-kétszer kerülhetnek a tányérunkra, így színesebbé, táplálóbbá teszik étrendünket az őszi-tavaszi időszakban. Persze ha a lekvár egy finom sütemény része, akkor nem árt a tudatosság: édességeket legfeljebb hetente egyszer, alkalomszerűen, az étkezések után javasolt fogyasztani, még akkor is, ha lekvárral vagy dzsemmel készültek.”

Tudta?

A boltokban kapható dzsemek áttört gyümölcsvelőből és némi darabos gyümölcsből, az extra dzsemek darabolt gyümölcsből készülnek. A marmelád pedig kizárólag citrusfélékből készülhet, általában gyümölcshús, -lé és héjdarabok felhasználásával.

Tipp

Ha boltban vásárolunk lekvárt vagy dzsemet, akkor a címkén a gyümölcstartalomra érdemes figyelni. Általában ezt a „xx gramm gyümölcs/100 g” formában jelölik, ahol természetesen az a jobb, ha minél több a felhasznált gyümölcs mennyisége. Ha azt látjuk, hogy 100 gramm késztermékhez 100 grammnál több gyümölcsöt használtak fel, az nem tévedés: a nagy víztartalmú alapanyagból készülő lekvároknál előfordulhat ilyen is.

Cikkünk eredetileg a Bors Magazin Gasztro mellékletében jelent meg.

Kenjük kenyérre a napfény ízét!2019-09-05T20:27:18+02:00

Lekvár vagy dzsem?

A gyümölcsök tartósításának egyik legjobb és legrégibb módja a lekvárkészítés. Sokan azonban nem akarnak ezzel vesződni, ezért a boltok polcairól választanak maguknak valami finomságot a reggeli pirítóshoz. Tegyünk rendet a különböző típusok között, és nézzük meg azt is, hol a helyük az egészséges étrendben!

 

Bár legtöbbször az összes kenhető állagú gyümölcskészítményt lekvárnak nevezzük, valójában nagy különbségek rejlenek az üvegekben. A Magyar Élelmiszerkönyv lekvárt, gyümölcsízt és gyümölcssajtot különböztet meg, ezen kívül külön foglalkozik a szilvalekvárral és a vegyes gyümölcsízzel. A legnagyobb mennyiségben mégis a különféle dzsemek fogynak, amelyek igazából nem lekvárok, hanem másféle gyümölcskészítmények. De mi a különbség köztük?

A jó lekvár titka a hosszú főzés

hazi_lekvarok

A lekvár hagyományos élelmiszer, jellemzője – legalábbis házi keretek között – a hosszan tartó főzés, melynek során folyamatosan kevergetni kell a pépet, amely így magától, a vízveszteség hatására sűrűsödik be. Bár használhatnak hozzá cukrot, sokszor az alapanyag édessége miatt ez sem szükséges. Fontos, hogy a gyümölcsöt előzetesen nem törik át hozzá, de a végeredmény általában homogén, azaz egynemű.

A gyümölcsízek készítésénél az alapanyagot először egy olyan szitán törik át, amelynek lyukmérete legalább 0,8 mm, majd cukor és esetleg más adalékanyagok segítségével homogén, kocsonyás állagúra sűrítik be. A gyümölcssajtok szintén áttört gyümölcsből készülnek, de csak egyfélét használhatnak fel az elkészítés során, a kapott készterméknek pedig alaktartónak, szeletelhetőnek kell lennie, és esetleg dióval, mandulával dúsítható.

Dzsem, marmelád, zselé

Míg a lekvár jellegzetes kelet-európai élelmiszer, a dzsem inkább délről és nyugatról érkezett. A lekvárhoz képest a fő különbség a főzési idő rövidsége, hiszen a dzsemeket jellemzően némi cukor és esetenként zselésítőanyag („dzsemfix” – gyakorlatilag pektin) segítségével pár perc alatt készre lehet főzni. A boltban kapható dzsemek áttört gyümölcsvelőből és némi darabos gyümölcsből, az extra dzsemek darabolt gyümölcsből készülnek. A gyümölcszselék cukor, gyümölcskivonat és gyümölcslé felhasználásával készülő, alacsony gyümölcstartalmú termékek. Végül, de nem utolsósorban a marmelád pedig kizárólag citrusfélékből készülhet, általában gyümölcshús, -lé és héjdarabok felhasználásával.

 

Ha eddig még nem vesztünk el a lekvárok és dzsemek világában, nézzük meg, melyiket érdemes választanunk, ha igazán egészségessé akarjuk tenni az étrendünket. Ebben Antal Emese dietetikus, szociológus, a TÉT Platform szakmai vezetője segít eligazodni.

A lekvárok és a dzsemfélék is helyet kaphatnak a kiegyensúlyozott étrendben – kezdi a dietetikus, hiszen nagyon értékes gyümölcskészítmények, de a kiválasztásuknál nem árt a tudatosság. Antal Emese szerint három dologra érdemes odafigyelnünk, ha a boltban nézelődünk. Az első a készítmény típusa: a lekvárok ugyan hagyományos élelmiszernek számítanak, de a hosszú főzési idő során a legtöbb hőérzékeny vitamin elbomlik. Így tehát ebből a szempontból a kevesebb ideig hőkezelt dzsemek jobb alternatívák lehetnek.

dzsemek

Másodsorban a cukortartalmat nézzük meg, amelyet jellemzően 100 gramm termékre adnak meg. A címkén ezt minden esetben feltüntetik a gyártók, így könnyen megkereshetjük azt, amelyik kevesebb hozzáadott cukrot tartalmaz.

Harmadik szempontunk lehet a gyümölcstartalom, amelyet szintén kötelezően fel kell tüntetni a címkén. Általában ezt a „xx gramm gyümölcs/100 g” formában jelölik, ahol természetesen az a jobb, ha minél több a felhasznált gyümölcs mennyisége. Ha azt látjuk, hogy 100 gramm késztermékhez 100 grammnál több gyümölcsöt használtak fel, az nem tévedés: a nagy víztartalmú alapanyagból készülő lekvároknál előfordulhat ilyen is.

Van bennük adalékanyag?

A dietetikus beszélt néhány, a lekvárokhoz kötődő hiedelemről is. A zselésítőkről, fixekről sokan hiszik azt, hogy valamiféle mesterséges anyagok, pedig a legtöbb esetben ez egyszerű pektin, amelyet almából vonnak ki, és amit már nagyanyáink is használtak a dzsemekhez sok évtizeddel ezelőtt. A tartósítószerek használata sem jelent egészségi kockázatot: a hosszú főzési idővel készült lekvárok esetében a legtöbbször nincs rájuk szükség, de a többi készítménynél sokszor kén-dioxidot használnak tartósítóként az élelmiszeriparban. A kén-dioxid (SO2) egy természetes gáz, amelyet már az ókori Egyiptomban is tartósításra használtak. Ebből dzsemek esetén legfeljebb 10-50, lekvároknál 100-300 mg-ot használhatnak fel kilogrammonként. Ha a termékben 30 mg/kg mennyiség feletti kéndioxidot használtak fel, azt a címkén kötelezően feltüntetik. E mellett a leggyakrabban a közönséges, háztartásokban is széles körűen alkalmazott nátrium-benzoát kerülhet még a termékekbe tartósítóként. Itt érdemes azt is megjegyezni, hogy az élelmiszerekben felhasználható tartósítószerek komoly engedélyezési folyamaton mennek keresztül, és megengedett mennyiségüket is szigorú keretek közé szorítják. Így biztosak lehetünk abban, hogy a tartósítószerrel készült termékek, így például a lekvárok, dzsemek fogyasztása semmilyen egészségügyi kockázatot nem jelent.

Végül pedig arról a tévhitről érdemes beszélni, hogy a szilvalekvár hatékony élelmiszer lenne a tumoros betegségek kezelésében. Bár sokan úgy vélik, hogy az antioxidánsokban gazdag szilvából készülő lekvár maga is egyfajta csodaszer a rákos sejtek ellen, ebből sajnos egy szó sem igaz. Nem csak arról van szó, hogy az antioxidánsok jelentős része a főzés során elbomlik, hanem arról is, hogy mindeddig senkinek sem sikerült tudományos módszerekkel igazolnia a feltételezett gyógyító hatást. A dietetikusok szerint a szilvalekvár és társai ettől még természetesen igenis részei lehetnek a kiegyensúlyozott és egészséges táplálkozásnak, főleg a vitaminokban és rostokban szegényes téli időszakban érdemes rendszeresen fogyasztanunk belőlük.

 

A cikk eredetileg a Szupermenta.hu oldalán jelent meg. Szerzője Pilling Róbert dietetikus.

 

Új kutatás készült a növényi alapú italokról

2024.05.10.| Új kutatás készült a növényi alapú italokról bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

A legtöbben a reggeli kávé alkalmával fogyasztják a növényi alapú italokat. A Danone Magyarország 2024-ben ismét részese volt az öt kelet-közép-európai országban – így hazánkban is - végzett régiós kutatásnak. Az idén már harmadik alkalommal [...]

Igyunk sokat – de mit és mennyit?

2022.09.05.| Igyunk sokat – de mit és mennyit? bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Túl vagyunk a nyár közepén, de az igazi meleg napokból jut még bőven. A legtöbben tudják, hogy ilyenkor sokkal több folyadékra van szükségünk, de jó kérdés, mivel csillapítsuk a szomjunkat. A tudatos választással sokat [...]

Lekvár vagy dzsem?2016-12-20T12:27:08+01:00