A mindenízű mártás

A ketchup nélkül sok étel szinte elképzelhetetlen: a hamburger, a hotdog és a sült krumpli hűséges kísérője hosszú utat járt be addig, hogy szinte mindenki kedvelje. Igaz, ehhez az kellett, hogy már ne is hasonlítson az ősére, de még néhány évtizeddel ezelőtti önmagára sem. Vajon jó-e, ha mindent paradicsomszósszal öntünk nyakon? Erre a kérdésre is választ adunk!

 

A ketchup hihetetlenül népszerű: szinte minden országban ismerik és használják, ezzel a majonéz mellett a legelterjedtebb mártások egyike. Az ínyencek körében azonban inkább az egyszerűség, az egyforma ízű ételek megtestesítője. Történetét is végig kíséri ez a kettősség, például volt egy rövid időszak, amikor gyógyszerként kezdték árulni – persze minden alap nélkül.

Miért kedvelik azonban a legtöbben? Talán azért, mert az ízében megtalálható az öt alapíz mindegyike (valójában ma már inkább hat-hét alapízről beszélnek a szakértők, de ezt most nem fejtjük ki bővebben): az érett paradicsom édessége, a só sós íze, az ecet savanyúsága és az fűszerek kesernyéssége mellett ott van az umamiként említett „mennyei íz”, amelyet sokszor csak ízfokozóként, nátrium-glutamátként említenek.

Ahhoz, hogy ilyen összetett ízvilága alakuljon ki, messze kellett jutni az ős-ketchuptól, ami inkább halszósz volt, paradicsomot nem is tartalmazott. Az édes ízhez például – meglepő, de igaz – nem a cukor kellett, hanem a tartósítószerek elhagyása és az érett paradicsom használata. A 20. század elejéig ugyanis kevésbé édes és zamatos, félérett paradicsomból készítették, a tartósítószerek íze pedig a maradék édességet is elnyomta. Egészen addig a ketchup egyszerűen sós és kesernyés ízű volt.

Tudta-e? Az első tartósítószer-mentes ketchup 1906-ban jelent meg Amerikában.

Vajon milyen szerepe lehet a ketchupnak a kiegyensúlyozott táplálkozásban? Erről Antal Emese dietetikus, szociológust, a TÉT Platform szakmai vezetőjét kérdeztük meg. „A ketchup kiegészítheti, színesebbé teheti étrendünket, és mártásként megkönnyíti a falatok megrágását, lenyelését. Fontos tápanyagokat, például vitaminokat vagy ásványi anyagokat nem találunk benne nagyobb mennyiségben, azonban a nátriumtartalmára érdemes odafigyelni a só miatt. Egy evőkanálnyi, azaz kb. 15 gramm ketchup energiatartalma 15-20 kcal, amelynek jelentős részét a szénhidrát, ezen belül a cukor adja” – ismerteti a szakértő a fontosabb adatokat.

„A paradicsomban lévő antioxidáns hatású vegyületek, például a likopin esetén valóban találunk bizonyított egészségvédő hatásokat, például a szív- és az érrendszer egészsége kapcsán, vagy egyes tumoros betegségek megelőzésében. Sőt, az is igaz, hogy a likopin hő hatására szabadul fel a paradicsom sejtjeiből, tehát a paradicsomos szószok, mártások, így a ketchup is, arányaiban több likopint tartalmaznak a nyers paradicsomnál. A ketchup azonban ettől még marad az, ami: egy finom mártás. A kimutatható hatás eléréséhez ugyanis annyit kellene belőle fogyasztani, amely más tápanyagok szempontjából már a szervezet túlterhelését jelentené” – mondja a többek között a táplálkozással, élelmiszerekkel kapcsolatos tévhitekkel foglalkozó TÉT Platform Egyesület vezetője.

A dietetikus végül tanácsot is ad, mire használható leginkább a ketchup. „Jól kiegészítheti például a szendvicseket, de salátákra is tehetjük. Főzhetünk vele, hiszen korábban inkább fűszerként, mint mártásként használták, de persze a gyerekek sültkrumplijára is rátehető. Majonéz helyett egy fokkal könnyebb választás például virsli mellé, de a ketchup esetén a mértékletességre azért is érdemes figyelni, hogy ne váljon miatta minden ételünk egyforma, paradicsomos ízűvé.”

Cikkünk eredetileg a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal égisze alatt működő Szupermenta program oldalain jelent meg.

Igyunk sokat – de mit és mennyit?

Túl vagyunk a nyár közepén, de az igazi meleg napokból jut még bőven. A legtöbben tudják, hogy ilyenkor sokkal több folyadékra van szükségünk, de jó kérdés, mivel csillapítsuk a szomjunkat. A tudatos választással sokat [...]

A mindenízű mártás2019-10-04T15:17:39+02:00

A zöldség, ami valójában gyümölcs

Zöldségnek számít-e a paradicsom? Ez mindenki számára természetes, azonban a kis bogyók mégsem azok. Ám ezen kívül is akad még bőven érdekesség a paradicsom körül, ezekből csemegézünk az egészséges táplálkozás mentén haladva.

A paradicsom nem túl régen szerepel az európai étrendben, hiszen csak Amerika felfedezése után érkezett az öreg kontinensre, és miként a burgonyát, ezt is sokáig dísznövénynek tekintették, és mérgezőnek gondolták. Nálunk csak az 1800-as években kezdtek el ismerkedni vele, de már megingathatatlanul a legnépszerűbb zöldségfélék egyike. És itt érkezünk el az első érdekességhez, mert a paradicsom valójában nem zöldségféle, hanem gyümölcs. A zöldség- és gyümölcsfélék elkülönítése ugyanis nem éppen tudományos pontosságú, a konyhatechnológia szempontjából általában a lágy szárú növényeket tekintjük zöldségnek, tekintet nélkül arra, melyik részét fogyasztjuk (de ez alól is kivételt képeznek például a fűszernövények és az olajos magvak). A növénytan szerint tehát a paradicsom gyümölcs, mert az érett magházat fogyasztjuk, de hasonló a helyzet a tök, az uborka, de még a zöldpaprika esetében is. Az egyszerűség kedvéért azonban maradjunk annál, hogy a paradicsom zöldségféle.

A paradicsom magas víztartalmú élelmiszer, érett állapotban 93-96 százaléka víz, éppen ezért energiatartalma is igen alacsony: tíz dkg belőle mindössze átlagosan 22 kcal. Rendszeres fogyasztása mindenkinek ajánlható, aki egészséges életmódra törekszik, kifejezetten hasznos lehet rendszeres fizikai aktivitás vagy fogyókúra esetén, amikor fogyasztásával a folyadékon túl a benne oldott vitaminoknak, ásványi anyagoknak és szénhidrátoknak köszönhetően gyorsan bevihető, pótolható a szükséges mennyiség. C-vitaminból például a fajtától és a termesztési körülményektől függően 8,5-56 mg-ot is találhatunk benne 100 grammonként, így akár egy nagyobb adag finom paradicsomsaláta képes fedezni egy felnőtt ember napi C-vitamin-szükségletét.

A paradicsom úgynevezett utóérő zöldség, azaz leszedése után még tovább érik, ez teszi lehetővé, hogy viszonylag nagy távolságokra is szállítható legyen és egész évben a boltok polcain találjuk. Azonban nem mindegy, mennyire éretlenül szedik le, ezt mindenki tapasztathatja a télen kapható, messziről érkező változatoknál. Mint sok más esetben, itt is igaz, hogy a szabadföldön termesztett, sok napfényt kapott változatok a legzamatosabbak, viszont ezek is romlanak a leghamarabb. A paradicsom ízét amúgy a benne található szerves növényi savak és a cukortartalom adja, ha mindkettő kicsi, akkor íztelen, a legfinomabb pedig akkor lesz, ha hétszer-tízszer több cukor van benne, mint szerves sav.

Antal Emese dietetikust, szociológust, a TÉT Platform szakmai vezetőjét a paradicsom kapcsán is megkérdeztük. A szakember legfontosabb tanácsa az, hogy már a boltban figyeljünk oda, milyen paradicsomot veszünk: ha van rá lehetőség, vegyük kézbe, szagoljuk meg – az illatos paradicsom érettnek számít és nemcsak finomabb lesz, hanem tápanyagokban is gazdagabb.

„A paradicsom nagyon értékes része lehet az étrendünknek, hiszen nemcsak alacsony energiatartalmú zöldségféle, hanem antioxidáns hatású vegyületekben is gazdag. Ezek a kémiai anyagok bizonyos szintű védelmet nyújtanak szervezetük számára a környezetből származó vagy éppen a stressz miatt termelődő szabad gyökök ellen, amelyek bizonyíthatóan szerepet játszanak a gyulladásos folyamatokban vagy egyes tumoros megbetegedésekben. Azt természetesen nem jelenthetjük ki, hogy a rendszeres paradicsomfogyasztás komoly betegségeket előzhet meg, de a kockázatok csökkentéséhez hozzájárulhat. Ezért fontos, hogy minden nap együnk legalább négy adag zöldséget és gyümölcsöt, amelyek között egy adagnak – zöldségek esetén ez körülbelül 10 dkg-ot jelent – érdemes nyersnek lennie. Erre a paradicsom kitűnően alkalmas, hiszen nyersen is finom” – javasolja.

A paradicsomban többféle antioxidáns hatású vegyületet is találunk, ezek közül a legismertebbek az ízét adó flavonoidok és polifenolok, és a piros színért felelős, a karotinoidok családjába tartozó színanyag, a likopin.

„A likopin erős antioxidáns hatású anyag, legnagyobb mennyiségben a paradicsomban és a belőle készült ételekben találjuk meg. Számos kísérlet alanya volt már, így bizonyítottnak vélik hatását többféle daganatos betegség, illetve a szív- és érrendszeri problémák megelőzésében is” – összegzi. Antal Emese végül azt is elárulja, milyen formában marad a legtöbb biológiailag értékes tápanyag a paradicsomban: „A zöldség- és gyümölcsfélék esetében a héj, illetve a közvetlenül alatta lévő részek általában a legértékesebb részek, a paradicsomot se hámozzuk meg, ha nem szól ellene valamilyen panasz, például gyomorégés vagy puffadás. A paradicsom amúgy nyersen vagy főzve is kitűnő tápanyagforrás, likopintartalmát például hőkezelt formában, tehát főzve vagy sütve tudjuk jobban hasznosítani a legújabb kutatások szerint” – zárja tanácsait a dietetikus.

Cikkünk eredetileg a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal égisze alatt működő Szupermenta program oldalain jelent meg.

Igyunk sokat – de mit és mennyit?

Túl vagyunk a nyár közepén, de az igazi meleg napokból jut még bőven. A legtöbben tudják, hogy ilyenkor sokkal több folyadékra van szükségünk, de jó kérdés, mivel csillapítsuk a szomjunkat. A tudatos választással sokat [...]

A zöldség, ami valójában gyümölcs2019-10-04T15:01:18+02:00