Számtalan dolgot lehet reggelizni, de a világon a legtöbben a gabonapehelyre szavaznak. A ropogós finomság maga legalább annyira egészséges, mint amilyen érdekes a története. Nézzünk pár tényt, amit érdemes tudnod róla!

Gondoltad volna, hogy már több mint másfél évszázada eszünk gabonapelyhet? A feljegyzések szerint először még 1863-ban egy amerikai orvos, dr. James Caleb Jackson készített gabonamagvakból pelyheket, amelyeket granulának nevezett el.

Azt a gabonapelyhet, amit ma ismerünk, több mint harminc évvel ezután kezdte el gyártani két amerikai testvér, Will Keith Kellogg és John Harvey Kellogg – a nevüket azóta is az egyik legnagyobb forgalmú márka. Ahogy annak lennie kell, a testvérek jól össze is vesztek a találmányukon: míg Will cukrot akart tenni hozzá, hogy finomabb legyen, John ellenezte ezt. Végül aztán Will ötlete győzött, és a legtöbb gabonapehelyhez máig adnak cukrot ízesítőként, de a családi viszály évtizedekig tartott.

Bár sokan összetévesztik, a müzli és a gabonapehely között sok különbség van. A müzlit egyszerűbb eljárásokkal készítik: a gabonaszemeket hengerek segítségével hidegen szétlapítják, majd aszalt gyümölcsökkel, olajos magvakkal keverik össze. A gabonapelyhek viszont úgy készülnek, hogy a szemeket először lehántolják, azaz a héjukat eltávolítják, majd gőzzel kezelik, és csak utána lapítják ki hengerekkel. Ennek két előnye van: a pelyhek felülete szép fényes lesz, és könnyen alakíthatóvá válnak (ezért lehet karika, hajlított szirom, vagy éppen golyó alakú is), másrészt a gőztől könnyebben emészthetővé válik a gabona.

Egészséges-e a gabonapehely?

Azok a gyártók, akik felelősen gondolkodnak, a gabonapelyheket is nagyon gondosan készítik el. Vitaminokkal, ásványi anyagokkal és teljes kiőrlésű gabonával dúsítják, hogy szervezetünk minden fontos tápanyaghoz hozzájusson. Ennek köszönhetően más, gyakran fogyasztott reggeli ételekhez képest (mondjuk a vajas-lekváros vagy éppen a májkrémes kenyér) kevesebb energiát és zsírt tartalmaz, ellenben több vitamint és ásványi anyagot.

Egy adagnyi gabonapehely tejjel együtt a napi energiaszükségleted 8-12 százalékát tudja biztosítani, ez körülbelül 180 kalóriát jelent. Ám egyes B-vitaminokból, a kalciumból és a vasból már legalább az egynegyedét, ami egyes országokban egyben a legfontosabb forrássá is teszi. Egyes felmérések szerint a gabonapelyheket kedvelők sokkal gyakrabban reggeliznek, mint azok, akik nem szeretik azt. Azt is kimutatták, hogy több vasat, B- és D-vitamint, valamint folsavat visznek be a szervezetükbe, amely jelentős mértékben éppen a gabonapehelynek köszönhető. És hogy mennyi egy adag? 30 gramm gabonapehely és 1,25 dl 1,5%-os zsírtartalmú tej.

Tény, hogy a gabonapelyhekben van cukor is, amitől sokan tartanak. Érdemes tudnod, hogy a szakértők szerint napi energiabeviteled körülbelül tíz százaléka lehet a cukor, ennek csak töredéket adja a gabonapehely-fogyasztás. Emiatt tehát nem kell aggódnod, de azért vigyázz a mértékre.

Plusz egy érv a gabonapelyhek mellett

Mivel teljes értékű gabonából készülnek, magas a rosttartalmuk. A rostokra a szervezetünknek azért van szüksége, hogy emésztőrendszerünk jól tudjon működni, és segítsenek eltávolítani a nemkívánatos anyagokat. Nem tudjuk megemészteni őket, így szinte semmi energiát nem szolgáltatnak, mégis hasznosak, sőt nélkülözhetetlenek egészségünkhöz.

Beszéld rá a szüleidet is

Néhány évvel ezelőtt egy Amerikában végzett tanulmányban több mint tízezer embert figyeltek meg, és úgy találták, hogy azok a felnőttek, akik rendszeresen fogyasztanak gabonapelyhet, ritkábban szenvednek a magas vérnyomástól. Ez a probléma a felnőttek körében Magyarországon is a leggyakoribbak közé tartozik – tehát jó lenne, ha anya és apa is egy tálka gabonapehellyel kezdené a napot!

A sztárok is szeretik a gabonapelyhet: a híres énekesnő, Beyonce legszívesebben egész nap ezt rágcsálná – azért, mert így meg tudja őrizni bomba alakját és éhséget sem érez. A Legendás állatok és megfigyelésük című filmben Percival Graves-t alakító ír származású színész, Colin Farrel pedig bolondul a gabonapehelyért. Annyira – mint ahogy újságíróknak elárulta – gyermekkorában szárazon is képes volt dobozszámra enni belőle.

Cikkünk eredetileg a Lájk Magazinban jelent meg.